Almásy György: Vándor-utam Ázsia szivébe / Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1903. / Sz.Zs. 1415
VIII. fejezet. A pusztákról az Isszyk-kul partjaira
248 A PUSZTÁKRÓL AZ ISSZYK-KUL PARTJAIRA 248 így juthattam beléletüknek ehhez a kedves látványához. A mi a madárvilágot illeti, most sikerült először konstatálnom a nagy ázsiai búbos pacsirtát {Galeridet magna), a mely a szakszaul szélén, különösen a Csarim folyó völgyének irányában, nagy számban mutatkozott. A gyík-félék közül a nagy Phrynocephalus aurittis gyakori, továbbá találtam egy Ceratocincns Kayserlinglti-t is, a mely azonban, sajnos, valahogy megszökött, mielőtt preparáltam volna. A kerván-szeráj előtt felállíttattam jurtomat, s elhatároztam, hogy ezen, a gyűjtő-kirándulások rendezésére nagyon alkalmas helyen bevárom útitársamat, a ki június 14-én utazott Vjernyibe s most már mindenesetre nemsokára meg fog érkezni. A kerván-szerájjal szemben, mintegy 8—10 versztnyire egyenesen dél felé a Kis Boguty-tau hegyláncz látható, mint az Ili mélyedésének balparti völgyhatára, és pedig meglehetősen meredeken, falszerűen emelkedve ki a kissé hajlott, különben teljesen sima síkságból. A szakszaul közt lovagolva, messziről ennek a vadon sziklabércznek egyik mély szakadékában kis zöldelő helyet fedeztem fel, melyet a kervánszeráj lakóinak állítása szerint jó vizű forrás öntöz. Elhatároztam tehát, hogy felkeresem ezt a kis helyet, a mely legalább tájképileg sok érdekes látnivalót igért. Többször említettem már, hogy milyen fejletlen, hogy úgy mondjam éretlen még Turkesztán felszíni formáinak állapota, s hogy ez a száraz, csapadékban szűkölködő klima következménye. Ezt a sajátságos fejletlenséget itt a Boguty-tau körül különösen élesen kifejlődve találjuk, mert ennek a sivatagjellegű hegynek gerincze alig emelkedik 1800 m. fölé 1 (a t. sz. f.), s így messze alul maradva a tartós hó határán, nem válhatik bővizű, állandó folyású vizek gyűjtő vízmedenczéjévé. A mikor az egyik délután SZITNYIKOV és ELLY-BAI kíséretében a hegy lábához közeledtem, meglepetve vettük észre, hogy a látszólag teljesen sima síkság, a mely egyenletesen és fokozatosan emelkedik a sziklagerincz felé, felső részén össze-vissza van szabdalva mély szakadékokkal, a melyek között meredek gerinczek emelkednek, jóval több, mint 100 m. magas térszíni különbségeket alkotva. Ez az egész térszín a hegyekből lekerült törmelékből épült fel, s látszólag ugyan egyenletes lejtőjű öv gyanánt veszi körül a hegység szikla-lábait, de az említett, rettentő mély szakadékok zűrzavaros rendszere hasadékszerű parallelvölgyek és hosszan elnyúló gerinczek valóságos tömkelegévé szántotta azt fel. A közönséges löszplateaukon hasonló tüneményeket, hasonló mély szakadékokat lehet látni, kisebb mértékben. Itt azonban méreteikkel valóban impozáns, hogy ne mondjam, félelmes látványt nyújtanak. 1 Az Ili völgye itt mintegy 800 m. magas, s a Kis Boguty-tau magasságát valami 600—800 méterre becsültem, — SZEMJONOV barométeres mérései szerint a ma már járhatatlan Szeirekhágó 1560 m. magas.
