Almásy György: Vándor-utam Ázsia szivébe / Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1903. / Sz.Zs. 1415
II. fejezet. A közép-ázsiai vasúton
78 A KÖZÉP-ÁZSIAI VASÚTON nevű folyó mellett lakó nagy néptörzsre vonatkozik. LERCH a szó utolsó két szótagjában, a „xartai"-ban, az ó-iráni khszatra gyököt keresi, s a ,,ja" szócskát valami névmás gyökéül tekinti, minélfogva a „jaxartai" szó az iráni szkithák nyelvén annyit jelentene, mint „a városból való", ,,a városhoz tartozó". A nélkül, hogy a szakavatott nyelvtudósnak ellenmondani akarnék, úgy tetszik nekem, hogy a törökösen olvasott „Jak-szartai" „az íj-(ász)-szártok" alkalmas arra, hogy minden módosítás nélkül magyarázza a szót, s ezzel annak talán bizonyos ethnológiai jelentést is adjon. Ha azonban mint idegen szó, x vagy khsz hangzóval jött volna a török nyelvbe, ott bizonyára vagy metathezist szenvedett volna szk alakban, vagy pedig még előző magánhangzóhoz is jutott volna a szó (Alexander-Szkander, vagy Iszkender). A turkesztáni szártokhoz legközelebb állnak faji jellegre, viseletre és szokásokra a Tarandzsik. Ezek földmívelő népek, a melyeknek törzse Kasgáriában települt le, s a khinai Ili-völgyet népesítette be, de onnan a dungánlázadás miatt, azután, hogy Kuldzsát ismét visszaadták a khinaiaknak, nagy számmal vándoroltak ki önkénytesen Szemirjécs orosz tartományba. A tarandzsik nyelve török dialektus, a mely némileg különbözik a közönséges kasgári „szárt"nyelvtől és inkább a kirgizek és kipcsakok nyelvéhez látszik közelebb állni. Ezeket is sokan ária vagy iráni eredetűeknek tartják. A középázsiai mongol-török népek viselete a khalat (törökül csapan), az a bő, hálóköpenyszerű, gyapottal bélelt kabát, a melyet majdnem teljesen egyformán viselnek a mongolok (kalmükkök), tibetiek, tangutok, kirgizek, turkmenek, szóval valamennyi belső-ázsiai nép. Ez a viselet lényegesen különbözik a perzsák szűk, ránczolt kabátjától, a melyet ezek még ma is tökéletesen ugyanabban az alakban viselnek, mint azt a legrégibb képeken látjuk. Ez a különbözőség éppen nem látszik bizonyítani, hogy Belső-Ázsia nagy törzsei eredetileg iráni származásúak lennének, s csak időközben lettek törökökké. Az ázsiaiak általában mereven ragaszkodnak öröklött szokásaikhoz, s teljesen valószínűtlennek látszik, hogy a letelepült, magasabb műveltségű, városban lakó nép nomád hódítók viseletét vegye fel. Feltűnő, hogy éppen a letelepült turk-népek, a kasgariak, tarandzsik, szártok (beleértve a tádzsikokat is), különös szeretettel viselnek olyan kabátot, a melynek besmen (v. csekmen) a neve, s a mely annyiban különbözik a közönséges khalattól, hogy testhöz illő, majdnem attila-szabású, s ferdén lehet a mellen összegombolni. 1 1 Sok néprajzi mű felemlíti azt a különbséget, a mi jobbról balra, vagy fordítva való gombolás tekintetében a buddhisták és a mohammedánok közt található. Úgy hiszem, hogy ez a különbség vagy egészen helyi jelentőségű, vagy pedig egyáltalában hamis informácziókon alapul. Az ázsiaiak khalatján egyáltalában nincsen gomb, s csak szalaggal kötik össze. A besment azonban mindig balról jobbra gombolják, a mi az előbb említett leirások szerint éppen a buddhisták szokása volna.
