Almásy György: Vándor-utam Ázsia szivébe / Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1903. / Sz.Zs. 1415

Függelék. - 5. A kirgizek házieszközei

698 FÜGGELÉK A nyereg alá még nemez-takarókat is tesznek s ezzel az ülés ugyan rendkívül magasra kerül, de a ló gerinczét nagyon kíméli, (a nomádok ugyanis valósággal a ló nyakára teszik a nyerget), mert az majdnem teljesen szabadon van s kis vigyázattal el lehet érni, hogy a nyereg semmiesetre sem dörzsöli fel, sőt még a levegő is egészen szabadon jár keresztül az állat gerincze felett. Egészen más azonban az ú. n. szárt nyergek váza (a 223. kép la és 1 b sz. ábrái). Ez egy darab fából van faragva, vagy legalább is darabjai úgy össze vannak rovátkolva és enyvezve, hogy az egész egyetlen tömör darabbá alakul. Hátul úgyszólván semmi kápája nincs, de elől a tompaszög alatt kiemelkedő kápa valóságos nyereg-gombbá csúcsosodik. Ezt a nyerget a nagy nyugati városok bazárjaiban készítik. Nevezetesebb azonban a dologban az, hogy a szárt nyereg mindig tarkára van lakkozva, alsó felén mindig nyírfa-kéreggel van bevonva, vagy legalább ehhez hasonló mintázatot festenek rá, s végül külső élein mindig ornamentált fehérre csiszolt szarvas-csontból készült léczekkel van ékesítve. A lakkmunka a nyergeken úgy technikájára, mint stílusára nézve kétségtelenül új-perzsa eredetű. A nyírfa, vagy legalább a nyirfa-kéregvalamint a szarvasagancsbetét, a melyet kizárólag ennek a díszítménynek a kedveért egész karavánokkal hoznak be az északi hegyvidékekről, nagy biztossággal utalnak legalább is arra, hogy ennek a nyeregtipusnak külső felszerelése nem származhatott a belső-ázsiai pusztákról s ezek oázisairól. Az ilyen nyereg, mint bazár-árú, elterjedt itt-ott a nomádok közt is, de nagyon kis mennyiségben; kétségtelen azonban, hogy ez csak kivétel s az aulokban általánosan csakis az igazi, képben is bemutatott bakos-nyerget használják. A „szárt" nyerget a városiak használják, és pedig, a mennyire tájékozódhattam, legalább részben a kasgári városiak is. Ugyanezt a szerkezetet, vagy vázat használják a turkmenek is, de kissé más kivitelben, főleg pedig bőrrel bevonva; az orosz kozák nyereg és az úgynevezett kaukázusi nyereg majdnem tökéletesen megegyező tipusú, s végül a perzsa nyereg sem üt el tőle nagyon, legalább alakjára nézve. Ezzel szemben áll az a nyeregtipus, a melyet közép-ázsiainak neveztem s a melyet a kirgizek, kazakok, kalmükkök, tarandzsik, dungánok, khinaiak, tangutok és tibetiek

2 használnak. Úgy látszik, hogy a belső Tarim-medencze 1 A szárt bazárbeli nyergesek úgy mondták nekem, hogy a nyirfa-kérget azért raggatják fel, hogy bizonyítsák, miszerint a nyereg a tartós és szívós nyírfából készült. A nomád és a khinai nyereg legfőképen nyárfából van. s Bár LVNDOK fantasztikus útleírása nagyjából nem igen ajánlható forrásmunkául, a benne közölt néprajzi tárgyak ábráitól még sem vonhatom meg a használhatóság jelzőjét. így a BaocKHAUS-féle német kiadás („Auf verbotenen Wegen".) 298., 299. és 415. sz. lapjain közölt tibeti nyereg-tipusok igen érdekes összehasonlító anyagot mutatnak be.