Almásy György: Vándor-utam Ázsia szivébe / Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1903. / Sz.Zs. 1415
II. fejezet. A közép-ázsiai vasúton
A KÖZÉP-ÁZSIAI VASÚTON 5L síkság; a növényzet oly gyér, hogy mindenütt látni lehet a terméketlen talajt. Nagy ritkán látni egy-egy magányos lovast, vagy apró, vastagfarkú juhok nyáját, s néha feltűnik az ázsiai nomádélet első hírnöke, egy-egy teve, a melyet persze örömujongással üdvözlünk. Vigasztalan egyhangúságban folyik az utazás, s valóban elfogódva kérdezhetjük: hát ez az Ázsia ? 13-án este érkeztünk Merv-be, a híres lázfészekbe, 14-én reggel haladtunk át az Amu-Darja hídján, azután a vasút bekanyarodik a Szundukli nevezetű homoksivatagra. A hegyek eltűntek, s jobbrólbalról végtelen szomorú síkság terűi el. A legújabb időben sokat írtak a transzkaspi vasútról, s nem akarom az olvasót újabb leírással untatni, de nem mulaszthatom el, hogy kifejezést adjak bámulatomnak, hogy mily hatalmas technikai művet létesített ANNENKOV tábornok ennek a vasútnak az építésével. A térszín nehézségei, a melyekkel meg kellett küzdeni, rendkívüliek voltak. Több száz kilométernyi hosszúságban a vasút futóhomok-sivatagon vezet át, így különösen Csardzsui és Merv között a Kara-Kum és az Oxus balpartján a Szundukli sivatagon át. Ide meszet, agyagot és kavicsot kellett először hordani, hogy a sín alá szilárd alapot építsenek, mert különben elsülyedt volna a homokban. A sivatagok futóhomokja hatalmas barkhánok képében eltemetéssel fenyegeti a gyenge vasúti építményt, s az üzem fentartása is folytonos küzdelem a futóhomokkal. Mind ezeken a sivatagokon, mind a turkmen-puszták némely részein is oly nagyon hiányzik a víz, hogy minden cseppet vonaton kell szállítani a magányos vasúti épületekhez. Teljesen elhagyatva, magányosan állnak ezek a vakító fehérre meszelt kis állomás-épületek a végtelen homokos pusztán, a melynek talaja még a nomád-életnek sem kedvez. A mióta a vasút megépült, az itt született gyermekek 10—12 éves korukig nem láttak egyetlen fát, egyetlen zöldelő fűhalmot, egyetlen virágszálat sem, s nem ismernek mást, csak az állomás hófehér falaira vakítón tűző napsugarat, s köröskörül a végtelen, elhagyatott, kihalt sivatagot. Némely helyen a klima is megnehezíti az üzemet, mint pl. Mervben, a hol évenkint ezren és ezren pusztulnak el a láztól; s azután meg a transzkaspi vidék pokla, Aschabad,' a melynek forró nyarát európai egyáltalában nem bírja ki. Belső-Ázsia levegőjének rendkívüli szárazsága okozza, hogy ez a rekkenő forróság az európaiakra különös hatással van. A mint mondják, normális ember nem bírja ki a klimát a nélkül, hogy naponkint 25-—30 üvegszódavizet, s ugyanannyi csésze teát ne igyék, a minek azután sok gyomorbaj a következménye, a melyben Aschabad egész európai kolóniája szenved. „Hát azután a nem-normális emberek mit csinálnak Aschabadban ?" kérdeztem. „A nem-normális emberek?" felelt szíves tudósítóm, „bizony 1 Aschabad neve szótagolva ejtendő As-chabádnak. 4*
