Almásy György: Vándor-utam Ázsia szivébe / Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1903. / Sz.Zs. 1415

II. fejezet. A közép-ázsiai vasúton

46 A KÖZÉP-ÁZSIAI VASÚTON ott elkövetett kegyetlenségek abban az időben nagy port vertek fel a napisajtóban. A vonat csak néhány perczig áll ezen az állomáson, s ámbár kora reggel volt, mégis majdnem minden utas leszállt a vonatról, hogy - tudj' Isten hányadszor, mióta vonatok járnak itt — újra megostromolják a várat. A kis Gök-Tepe állomás ugyanis a várfalnak közvetetlenül azon helye alatt van, a hol SZKOBELEV mineurjei 1881 januárius hó 24-én az első rést robbantották, s a melyen az ostromlók meztelen fegyverrel rohantak be, s 15. kép. Turkmen csoport Gök-Tepe állomásán. megtörték az achal-tekke nép makacs ellenállását. A rés előtt csinos, kis pavilion áll, ennek ajtaja elé néhány régi ágyút állítottak fel, benn a pavillonban pedig fegyverek, zászlók és mindenféle diadal-jelvény, különösen pedig egy sorozat fénykép-felvétel és festmény — valóságos kis múzeum! — az ostromra emlékeztet. A vár 4—6 m. magas vályogfalból áll, a mely alul 10 m. vastag, fenn, a koronáján pedig jó 2—3 m. széles. A szabálytalan négyszöget körülzáró falak hossza 4—5 km. lehet. A többi utassal együtt magam is a járhatóvá tett réshez siettem, hogy megtekintsem ezt a híres csatatért, a hol állítólag annyi vér folyt és annyi vakmerő hőstettet hajtottak végre.