Almásy György: Vándor-utam Ázsia szivébe / Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1903. / Sz.Zs. 1415

XVII. fejezet. Városi élet Przsevalszkban, sólymászat és vadászat az Isszyk-kul partján

VÁROSI ÉLET PRZSEVALSZKBAN ; SÓLYMÁSZAT ÉS VADÁSZAT AZ ISSZYK-KUL PARTJÁN 5G 1 annélkül, hogy ezzel a többi, eddig is használt vadászó módok háttérbe szorulnának. Olyan módja ez a vadászatnak, a mely lehetővé teszi a természet megfigyelését, s a sólymokkal való érintkezés révén érdekes állatpszichologiai tanulmányokra nyújt alkalmat, s így nagy mértékben megfelel annak a követelménynek, melyet az igazán nemes sportok fogalmához fűzünk, t. i. az edző, erőteljes mozgást ízléses mulatsággal köti össze. Azok az állatvédő eszmékkel terhelt idealisták, a kik a vadászatot egyáltalában kegyetlen és időszerűtlen mulatságnak tartják, a sólymászat újra való felelevenítésében ismét csak ennek a kegyetlenkedésnek a fokozását látják. Ezeknek a kedveért jegyzem meg, hogy a sólyommal való vadászat sokkal kevésbbé kegyetlen, mint a puskázás, mert a sólyom csapása villámgyorsasággal öl. Azok azonban, a kik minden túlhajtott szentimentalizmustól távol állunk, nemes és igazságos vadászó módot üdvözölhetnénk az újra feléledt sólymászatban, mert itt természetes körülmények közt, egyenlő erőkkel folyik a küzdelem, s a legyőzött fél fájdalom nélkül, azonnal kimúlik. A vadászatra hazánkban a vándor-sólyom vagy a kerecsen-sólyom-félék valamelyike volna a legalkalmasabb, a melyet az ember könnyen megszerezhetne itt a hazában, vagy a Balkán államaiban. Kezdetben és a nehéz sólyomfogás elkerülése végett Ázsiából is lehetne hozatni és pedig mindjárt a solymár szerződtetésével. A mai fejlett közlekedés folytán mindez igen könnyen menne. Az európai viszonyok azonban a szirti - sassal való vadászatra nem kedvezőek, pedig ez az ázsiaiak szerint a sólymászat koronája. Már a letelepült szártok sem foglalkoznak vele, hanem csak a két nomád nép, de ezek közül is különösen a kara-kirgizek. A berkut idomítása sokkal több fáradságba és időbe kerül, de az eltartása is igen költséges volna ennek a nagy és falánk madárnak. A kirgiz egyszerűen a marmoták vagy bobakok kimeríthetetlen tárházából látja el a madarat. A vele való vadászathoz is nemcsak nag}', szabad, lehetőleg műveletlen terület kell, hanem még különös klima is, a mi itthon nincs. A vadász-sas zsákmányai első sorban a róka és a farkas s csak azután az őz és antilop. Az előbbi vadak hazánkban sokkal gyérebben fordulnak elő, semhogy a vadászat igényeit kielégíthetnék, de legfőképen nincsenek olyan pusztáink, a melyeket télen ne lepne el a hó, hogy rajtuk a téli vadászat szabadon folyhatnék. A sas ugyanis sokszor több kilométer távolságra követi áldozatát s a hogyan hazánkban szokott feküdni a hó, a lovas aligha követhetné elég gyorsan a vadászatot. A sassal való vadászat hasonlít a sólymászathoz, azzal a különbséggel, hogy a sas, ha levették a sipkáját, sokszor maga figyelmezteti a vadászt fejbicczentésekkel és repdeséssel valami távoli vadra, a melyet a vadász még nem láthatott meg. A sas tehát nemcsak vadászik, hanem „sastekintetével" még fel is keresi a vadat. Ha a sas jelez, akkor a vadászok megfigyelik az irányt és újra feltéve a sas sipkáját, követik a jelzést. Kis idő múlva ismétlik a kísérletet, a míg