Almásy György: Vándor-utam Ázsia szivébe / Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1903. / Sz.Zs. 1415

XVII. fejezet. Városi élet Przsevalszkban, sólymászat és vadászat az Isszyk-kul partján

540 VÁROSI ÉLET PRZSEVALSZKBAN J SÓLYMÁSZAT ÉS VADÁSZAT AZ ISSZYK-KUL PARTJÁN színével élénken elütve az őket koszorúzó fenyők haragos zöldjétől. A hegységről lejövő patakok kapuszerű réseket ütöttek ezen a szirt-sorozaton, s az ilyen helyek tájképileg csodálatosan szépek. Az egyik este itt tanyáztunk a Dzseti-oguz völgyében, nem messze a fénynyomatú képen látható szirtektől, két meleg-forrás mellett, a melyek itt zavartalan ősállapotban a patak medrében erednek. A kirgizek az egyik forrást használják is néha, s ez le van fedve valami régi jurttal, de a másiknak vize egész szabadon ömlik bele a patakba. A két melegforrás hőmérséklete valami 40' C. s könnyed kénszaga elárulja ásványos összetételét. Ezek a források valószínűleg nem különböznek az ak-szu-völgyitől meg a még jobb ismert pispeki-től, érdekes csak érintetlen őseredetiségíik, az a körülmény, hogy befoglalatlanul, teljesen természetes állapotukban maradtak, a mi az európai szemnek éppen olyan eredeti és szokatlan, mint idegenszerű látvány. Önkénytelenül felmerül az a gondolat, hogy milyen óriási tőke volna ez a két, kétségtelenül gyógyító erejű forrás Európában, különösen, ha hozzáveszszük, hogy mint fürdőhely, a lehető legszebb helyen feküdnék, a hol a természet pazarul rendezte be a pompás tájképek színpadát: ott vannak a vadregényes homokkő-sziklák a susogó, komor fenyvesek lombsátora alatt, amott az Isszyk-kul végtelen tükörére tekinthetni, hátunk mögött meg az Oguz-bas jégárakba burkolt ormai ragyognak versenyt az ázsiai ég verőfényével. Przsevalszkból való elutazásunk előtt rendezett kirándulásaink fénypontja az a sólyomvadászat volt, a melyre SZATOFF kerületi elüljáró hivott meg október 23-án. A betanított madarakkal való vadászat Közép-Ázsiában még általánosan virágzik, különösen a kirgizek űzik, s mielőtt még a vadászat leírásába fognék, néhány megjegyzést iktatok ide erről az érdekes ős foglalkozásról, a melyet mindig gondos figyelemmel kisértem. A kirgizek épp úgy, mint a régi európai solymárok, megkülönböztetnek alacsony- és magasröptű madarakat. Az alacsonyröptűekhez tartoznak a héja, kirgiz nyelven röviden kits vagy madár, másképen karcsaga, vagy karcsiga-, továbbá a karvaly, k'irgij, lt'rgij, mig az igazi sólyomfélék a magasröptűekhez tartoznak. Csak ezeket fedik le süveggel (tomogo), míg amazokat sólyomsapka nélkül használják. Az országban előforduló majdnem minden falconidát használnak vadászatra, de erejük, nagyságuk, tanulékonyságuk szerint igen különböző értékűek. Valamennyi vadászó madár közt a legtöbbet ér a szirti-sas, a berkiit, a melyet az európai sólymászat egyáltalában nem ismert. A következő kis táblázat áttekintést nyújt az összes vadászmadarakról, azoknak a kirgiz nevéről s a vadról, a melynek vadászatára használják. Sajnos, az itt számbajövő alakok ornithologiailag pontos nevét nem tudom megadni, mert a mikor ezt a fejezetet írom, még az ornithologiai gyűjtemény nincs feldolgozva, s ezért a Hierofalco-család képviselői sincsenek véglegesen meghatározva.