Almásy György: Vándor-utam Ázsia szivébe / Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1903. / Sz.Zs. 1415

XVII. fejezet. Városi élet Przsevalszkban, sólymászat és vadászat az Isszyk-kul partján

VÁROSI ÉLET PRZSEVALSZKBAN ; SÓLYMÁSZAT ÉS VADÁSZAT AZ ISSZYK-KUL PARTJÁN 5G 1 vagy pedig egyszerűen csak homok fed. Dünés pászták, elkerített parti lagúnák arról tanúskodnak, hogy a rengeteg kiterjedésű tó, a mely nyugat felé tengerhez hasonlóan zárja el a látóhatárt, visszavonulóban van. A lőszpuszták magasabb felszínét leginkább csí-steppe, vagy pedig a dungán és orosz földmívelők szántóföldjei lepik el, míg lenn a tó mellett, a szárazra jutott öblöket dús vegetáczió fedi, a mi pompás búvóhelyet nyújt a fáczánoknak. Kutyáink, sajnos, nem sokat értek, mert a dzserganak tüskéit óvatosan kikerülték: hajtókkal egyedül meg nem sokra juthat az ember. Embereink halálmegvetéssel lovagoltak bele a legvadabb tüskékbe is, hosszú bakanjukkal jobbra-balra hadonázva, de a fáczánokat ez nem riasztotta ki biztos menedékükből, s így a vadászat meglehetősen kevés eredménynyel járt. ALCZOV és TEMIR példájára magam is a hajtókkal lovagoltam s lóról puskáztam, a mit derék fehér lovam elég türelmesen viselt el; csak egyszer kezdett ugrálni, a mikor hirtelen egész nagy csapat fáczán rebbent fel és sűrűn kellett puskáznom. Ficzánkolása miatt persze bizonytalanul czéloztam s a jó alkalmat nem használhattam ki kellőleg. A dzserganak közt ez időben hemzsegett a mindenféle kis madár, a mely részben költözködés közben, részben pedig a bozót ragadós, ízetlen, sárga gyümölcséért sereglett össze, a melytől a tövises, embernyi magas bozót valóságosan virított. Volt itt a hegységből mindenféle poszáta, feketebegyű rigó, kékbegy, fenyő-sármány, nádi-veréb, mindenféle énekes stb. Igen érdekes volt a tó és a mocsarak madárvilága is, a mit szintén az őszi költözködés tett elevenné. Ludak, hattyúk, szárcsák, kacsák mindenféle faja, kócsag, szürke és vörös gém, temérdek totanus- és tringa-féle népesítette be a pocsolyákat, nádas partszéleket; azonkívül nagy sereg bibicz (Vancllus eristatus és Cliettnsia gregaria) turkált a parti iszapban. A tó kék vize felett csérek, halászkák és nehézkes halászó sirályok (Larus ichthyaetus) repkedtek, de látni lehetett mindenféle ragadozó madarat is, a parlagisastól le egészen a karvalyig, a vércséig, és a nehézkes Száryig (fehérfarkú-ölyvig), a mely keringve, lebegve járja be a vidéket, zsákmány után kutatva. Alkalmas leső-állásról könnyen lehetett volna eredményesen vadászni erre a sok szárnyasra, sajnos azonban, időnk nem volt elegendő ilyen komplikált vadászatra, s meg kellett elégednünk azzal, a mi éppen lovaglás közben puskánk csöve elé került. Hogy azért mégis jó eredményre lehetett szert tenni, október 8-iki utam bizonyítja, a mikor Przsevalszkból Koj-Száryba lovagolva, csak úgy az útról, minden fáradság nélkül 2 parlagi sast, 1 fehérfarkú ölyvet, 2 barna réti héját, 1 kékcsőrű réczét (Anas leucocephala), 2 czigányréczét (Anas nyroca), 1 kócsagot (Ardea alba), 2 paizsos czankót (Machetes pugnax) s 1 vöröslábú czankót (Totanus calidris), összesen 12 darabot hoztam a sátorba, a melyek változatos fajuk miatt, igazán szépen festettek egymás mellett. A tó partját nyugat felé egészen a Dzseti-oguz patak torkolatáig, kelet felé pedig egészen az Örtök torkolatáig jártuk be, miközben alkalmam