Almásy György: Vándor-utam Ázsia szivébe / Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1903. / Sz.Zs. 1415

I. fejezet. Budapesttói a Kaspi tengerig

36 BUDAPESTTŐL A KASPI TENGERIG 36 t. i. baslik-okat (csuklyás gallérokat) és főként burka-kat vásároltunk be, mely utóbbiak félköralakban szabott, durvaszálú szövetből valók, s mint esőköpenyegek, lóháton való utazáskor rendkívül jó szolgálatot tesznek, mert teljesen vízállók, s mégis egészen könnyűek és betakarják mind a lovat, mind a lovast. Ezért aztán nemcsak eredeti hazájukban, a Kaukázusban hordják őket, hanem különösen az orosz tisztek az egész nagy birodalomban mindenütt viselik. Ez üzleti dolgok közben volt időm tiszteletemet tenni DR. OBERG német főkonzulnál is, a ki UGRÓN távollétében az osztrák-magyar konzulátus teendőit is elvállalta. Az ismert nevű tudós még az este visszaadta látogatásomat, s megvolt az az örömünk, hogy érdekes fejtegetéseit a Kaukázus népeit illetőleg, a mi ethnografiai és nyelvészeti tanulmányainak főtárgya volt, hosszabb időn át élvezhettük Ekközben kisült, hogy DR. OBERG összehasonlítás czéljából a magyar nyelvet is tanulmányozta, s ezen a mi szép, de a német ajaknak, sajnos, nagyon is nehéz nyelven eredetiben olvashatta legnevezetesebb klasszikusainkat. Ezzel a szeretetreméltó, nyugateurópai tudóssal való találkozásunk volt kaukázusi tartózkodásunknak utolsó epizódja. Április 10-én, megszaporodva KLIPPERT-tel, elutaztunk, s 20 órai vasutazás után, 11-én reggel 7 órakor érkeztünk meg Bakuba. A délután átszelt terület éppen olyan érdektelen, mint a milyen Tiflisz körül volt. Csak Jelisavetpol körül nyílik kilátás a Kaukázus szép, hóval fedett ormaira. Az éj legnagyobb részét az elegáns berendezésű transzkaukázusi vasút kényelmes hálókocsijában töltöttük. A vasút tarifája, különösen az orosz viszonyokhoz képest, elég magas, ámbár ezzel szemben olyan kényelmet nyújt, a milyenhez a mi európai vasutainkon nem szoktunk. Különösen feltűnő a nagyszámú személyzet, mert a főkalauzokon, ellenőrökön és vonatvezetőkön kívül még minden vaggonnak külön felvigyázója van. Az állomásokon ez a sok ember katonásan sorba áll, úgy, hogy a hosszú kocsisor előtt mintegy kordont vonnak. A vonatoknak ez az erős kisérő személyzete tulajdonképen védelmül szolgál a némileg hiányos közbiztonsági állapotok mellett, mert a Kaukázus kalandvágyó népe nem ritkán vetemedik lopásra, rablásra, sőt gyilkosságra is a vonatokon. Az állomásokon itt a Kaukázusban gyakran látni nagyon is gyanús alakokat, a kik még tele is vannak aggatva mindenféle veszedelmes játékszerrel: karddal, tőrrel, revolverrel. Ezekre való tekintettel bizony kellemes megnyugvást szerez a feszes, látszólag kitűnően iskolázott hivatalnokoknak ez a kis serege, a mely czélszerű és elegáns egyenruhában, ponceau-vörös kivarrású sötétzöld ruhában, magas csizmában s vörös posztóval fedett kis alacsony asztrachán-kucsmában mindig közel s mindig készenlétben van. A transzkaukázusi vasút, a mely Kaukáziát, sőt részben még Turkesztánt is megnyitotta a kereskedelemnek, de különösen Baku petroleum-mezőit hozta a Fekete tengerrel összeköttetésbe, úgy látszik, elsőrangú közlekedő vállalat, mert a mint az évi kimutatások bizonyítják, a vonalnak tetemes bevételei vannak (így pl. 1899-ben 80 millió rubel bruttobevétele volt).