Almásy György: Vándor-utam Ázsia szivébe / Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1903. / Sz.Zs. 1415

Bevezetés

BEVEZETÉS 17 csak azzal a különbséggel, hogy az iszlám kultúrája akkor még vagy éppen nem, vagy csakis kis mértékben járta át a köznép széles rétegeit. A honfoglalás csapatait — nem tekintve a már akkor is az országot lakó rokonfajú elemeket, a hun és avar népek maradványait stb. — körülbelül ilyen színben kell képzelnünk, megegyezőleg a kor krónikusainak feljegyzéseivel, kik a magyarokat majd állatbőrbe

1 bujtatott „vadembereknek", majd finom modorú, keleti pompában díszelgő uraknak írnak le, a szerint, hogy vagy a pusztából előkerült nomádsággal, vagy a törzsfőnökök

2 „fehércsontú" kulturelemével volt alkalmuk találkozni. Ilyenféle nomád seregek voltak azok, melyek hol, hol nem, akár vándorlásaik közben, akár csak itt az új hazában léptek érintkezésbe a telepedett, földmívelő szlávsággal; házat, bútort, mezőgazdaságot, a telepedett gazdasági élettel kapcsolatos jogi és közigazgatási intézmények sorozatát ennél látták első ízben, ettől tanulták el: nem csoda tehát, ha a fogalommal együtt a fogalmat jelölő szót is átvették tőlük. Csekély dolognak látszik ez, de óriási fontosságú! Nagyobb változás népet alig érhet, mint a hogyan a honfoglaló magyaroknál megtörtént, ha fesztelen, háborúskodó nomádéletből úgyszólván egy csapásra áttér a földhöz ragadt mezőgazdasághoz, egyúttal laza szerkezetű ázsiai törzs- és nemzetségi szervezetét felcserélvén a rendezett állam kötelékével. Ily esetben egy nép többet vesz át mestereitől egy pár intézménynél és az azoknak megfelelő szavaknál — átveszi azok kultúráját, és azzal, hogy ezt fölszívja és nemzeti képességeihez mérten átidomítja, úgyszólván teljes átalakuláson, újjászületésen megy keresztül. így magyarázható, hogy nemcsak nyelvünkben, de általános kulturánk minden gyökerében meglepő mennyiségű vonatkozásra bukkanunk, mely világosan ó-szláv, szűkebb körben értve orosz eredetre vall. Nem a nyugot magasra fejlett modern kultúrájáról beszélek, hanem azon általános kulturális tőkéről, mely a nép széles rétegeiben terjedt el, mely az egyedek teljes tulajdonává fejlődött, és a mely, átidomítva a nép benső szellemétől, megadja az ő, a gazdasági, társadalmi, családi és köztestületi életében nyilvánuló gondolkodásmódjának és világnézetének a maga különleges, hogy úgy mondjam típusosán népies bélyegét. Meglepően hatott reám az egyszerű orosz paraszt és magyar parasztgazdánk gondolkozásmódjában nyilvánuló szoros azonosság. Bár nem keres1 A kirgizség mai nap is előszeretettel visel pusztai kóborlásain egy csikóbőrből készült öltönyt, mely a rajta pompázó sörénynyel és rojtos farkkal bizony elég «vad» kinézést kölcsönöz viselőjének. 2 A keleti népek illemtudása és jómodorúsága közmondásossá vált. Ily egyöntetű csiszoltság mindenesetre csakis hosszú kulturális fejlődés eredménye lehet, és úgy, mint manap, bizonyosan egy évezred előtt is az ázsiai törökség nagy része határozottan művelt, bár kultúrájában'szűk körre szorított elemekből állhatott. ALMASV: Vándor-utam Ázsia szivébe. 2 T«rm*»»«ttud

0_ -