Almásy György: Vándor-utam Ázsia szivébe / Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1903. / Sz.Zs. 1415

IX. fejezet. Przsevalszk és a Terszkei-ala-tau

284 PRZSEVALSZK- É

S A TERSZKEI- ALA-TAU 293 Kezdjük a harmadik régióval, a tűlevelű fák régiójával.

1 Ez Turkesztánnak legkellemesebb klímájú zónája, a melyet enyhe, nem nagyon szélsőséges hőmérsékletjárás, de különösen a csapadéknak az egész év folyamán való egyenletes eloszlása jellemez. Habár így igen kedvező a klima, még sem volt képes az erdő mindenütt beborítani a hegyoldalakat, hanem kizárólag csakis a keleti és északi lejtőkön találunk erdőséget, ott t. i., a hol a térszín kevéssé, vagy egyáltalában nincs kitéve a napsugarak intenzív hatásának. Csak az egészen keskeny s északkelet felé nyíló, tehát jól beárnyékolt völgyeknek van mindkét oldala erdővel borítva, míg a szélesebb völgyeknek 98. kép. A Tien-san fenyveseinek jellemző elosztása. Nyugat felé tekintő lejtő. Kelet felé tekintő lejtő. csakis az árnyékos oldalán találunk erdőt, a mely a völgy fenekén, mintha késsel vágták volna el, határozott vonallal megszűnik, a mint azt a mellékelt 98. sz. képen láthatjuk. Ennek jobb oldalán látszik a sűrű erdőséggel borított keleti lejtő, míg balra, nyugot felé kopár, gyepes lejtők tekintenek. Az egyes, ezen lejtőn elszórt facsoportok bizonyítják, hogy a hegylejtőknek egészen jelentéktelen horpadásai is, ha csak kedvező hajlásúak, elég védelmet képesek nyújtani a talaj számára, hogy azon rögtön meginduljon az erdő kifejlődése. Az erdőséget vertikális irányban éles határok között látjuk, mint a Tien-san végtelen hosszú lánczainak oldalán végig nyúló, tökéletesen horizon1 A levegő nedvességéről, a csapadékról stb. bővebb adatokat itt mellőznöm kell.