Almásy György: Vándor-utam Ázsia szivébe / Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1903. / Sz.Zs. 1415

IX. fejezet. Przsevalszk és a Terszkei-ala-tau

284 PRZSEVALSZK- ÉS A TERSZKEI- ALA-TAU 292 felé, Kungei-Ala-tau, míg a déli határláncznak árnyékos oldala látszik ide, tehát Terszkei-Ala-tau. A míg az előbbi hegyláncznak ezen neve helyett jobban elterjedt a Transzilii-Ala-tau elnevezés, addig ezt a második hegylánczot a legtöbb térkép Terszkei-Ala-tau-nak nevezi. Az Isszyk-kul medencze keleti lapályának tengerszin feletti magassága körülbelül 2000 m. Ebben a magasságban az Alpokon már a törpefenyő vegetácziója kezdődik; itt azonban, körülbelül Róma földrajzi szélességében, de főképen Belső-Ázsia rendkívül forró napjárása és csodálatosan derült ege alatt, egészen mások a növényvilág életfeltételei, úgy, hogy a medencze síkságának nemcsak valóságos steppe-növényzete van, hanem azonkívül a földmívelésnek úgyszólván minden nemét is sikerrel lehet itt folytatni. A míg a mélyenfekvő síkságokon mesterséges öntözés nélkül úgyszólván lehetetlen a növényi tenyészet, addig itt a hegyekben már elég bőséges a csapadék arra, hogy meglehetősen dús növényzetet fejleszszen öntözés nélkül is. A csapadék eloszlásán kívül azonban a napsütés hatása van rendkívül erős befolyással a növényzet jellegzetes kifejlődésére. A hegyek oldalain ugyan e tekintetben rendszeres zónákat lehet megkülönböztetni, de ezeknek a zónáknak erős eltolódását tapasztaljuk a hegyoldalaknak világtájak felé való tájékozása szerint, melyek egyenesen a napsütés hatásának tudandók be. Semmi sem jellemzőbb valamely vidék tájképére nézve, mint a típusos vegetáczió, a mely azt fedi. Területünknek első felkutatói, SZEMJONOV és SZEVERCZOV idejétől fogva 5, illetőleg 6 zónát különböztetünk a Tien-san hegyeinek vertikális irányú növény-fejlődésében, a melyek egymástól úgy klima, mint növényzet, valamint fauna tekintetében élesen különböznek. A mellékelt táblázat ezeket a zónákat a két kitűnő kutató adatainak alapján tünteti fel, megjegyezve, hogy kiegészítettem és átformáltam azt az újabb kutatások és a magam tapasztalatai szerint. Természetes, hogy az efféle rendszerbe-foglalásnak csakis az lehet a czélja, hogy az állapotokról áttekintő képet szolgáltasson, a nélkül, hogy minden tekintetben és minden esetben teljes tökéletességre számítson. A körülményeket ugyanis még távolról sem ismerjük teljesen behatóan, de azonkívül van még egy tényező, a mit eddig még nem vettek kellőleg figyelembe, pedig, tapasztalataim szerint, a növényzet kifejlődésére rendkívül erős befolyása van, sőt talán nagyobb, mint a vertikális emelkedésnek. Ez a tényező a napsugárzás, a mely Turkesztán csekély levegő-nedvességű klímája miatt rendkívül intenzív hatással működik. A táblázat II., III. és IV. zónái ebben a tekintetben igen jellemző tüneményeket mutatnak, míg az V. zónában a napsugárzás hatása, a nagy abszolút magasság miatt, már csak abban nyilvánul, hogy egyáltalában tesz lehetővé még valami növényi tenyészetet, az I. zónában pedig a talaj-alakulás teljesen a perzselő napsugarak uralma alatt áll, azaz teljesen sivatagi képet ölt magára.