Almásy György: Vándor-utam Ázsia szivébe / Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1903. / Sz.Zs. 1415

IX. fejezet. Przsevalszk és a Terszkei-ala-tau

284 PRZSEVALSZK- ÉS A TERSZKEI- ALA-TAU 285 csodálatosan bő, vastagon bélelt meleg nadrágot. Fejüket a széles karimájú, alacsony báránybőrsüveg födi; lábbelijük: az icsigi és mászi (azaz puha bőrharisnya s erre ráhúzott keménytalpú papucs), mind a két nép viseletében közös, habár az ezeken kívül szintén divatos „rámás" csizmákat a karakirgizek gyakrabban viselik, mint a kazakok. Éppen úgy azonos a kirgizek jurtja, annak berendezése, a lószerszám s a házi eszközök legnagyobb része is. Szembeötlő különbséget csak a nőkön pillantunk meg, és pedig nem csak a ruházat dolgában, hanem vonásaikon és egész külső megjelenésükön is. A kara-kirgiz nő inkább kicsiny és rendkívül csinos termetű: sudár, finom tagokkal, s olyan finom kicsiny kezecskékkel és lábacskákkal, hogy Európában valósággal feltűnést keltenének. Ebben a tekintetben még hasonlítanak valamelyest a kazak nőkhöz, de annál kevésbbé hasonlít a bőrük színe, a mely rendkívül finom és fehér, még kevésbbé az arczvonásuk, a melyből a fiatal nők legnagyobb részén teljesen hiányzik a mongoloid jelleg. Arczuk inkább éles szabású, keskeny, s még európai mértékkel mérve is, minden túlzás nélkül csinosnak mondható. Természetes, hogy a mellett találkozik még elég mongoloid tipus is, s különösen a gyerekek, a fiatal leányok, valamint az öreg k'imper-ek (vén asszonyok) majdnem kivétel nélkül ennek viselik a kevéssé vonzó vonásait. A nők viselete gyökeresen különbözik a kazakokétól, s az illető chanym (nő) hovátartozóságát kétségtelenül azonnal elárulja. A kazak nő fejét és nyakát egész a válláig és melléig leérő, vászonból varrott ruhadarab fedi, a mely némileg hasonlít a katholikus irgalmas nővérek fejviseletéhez. Ez a csuklyaalakú öltözetdarab simán tapad a testhez, és csak megfelelő keskeny, néha piros hímzéssel beszegett nyíláson át tekint ki szabadon az arcz. Ennek a viseletnek, mely a hajat mindig teljesen eltakarja, a neve kimisek (1. a 76. sz. képet). A kazak nők sohasem teszik le, vagyis még otthon és munkaközben is viselik; ez az öltözet azonban csak akkor teljes, ha még e fölé fehér vászonból csavart magas és meglehetősen nehézkes turbánt tesznek a fejükre, a melynek kazak neve dzsaulük. Ezt az utóbbit a kara-kirgiz nők is viselik, de sokkal könnyebb, tetszetősebb formában, oldalán kaczkiás leffentyűvel, a mely az egésznek festői külsőt kölcsönöz. Kirgiz nyelven ezt a turbánt élicsek-nek nevezik. A turbánokon látható különbségnél nagyobb az eltérés a tulajdonképeni fejkendők közt, mert a kirgiz nő sohasem viseli a kazakok igazi ruhadarabot alkotó, szabott és öszevarrt kimisek-jét, hanem ezt egyszerűen keskeny, lVj méter hosszú, hófehér vászonsállal (szalakojma) pótolja, és pedig úgy, hogy annak egyik végét lazán a fej és nyak körül csavarja, míg a másik, hosszabb része könnyedén van átvetve a bal vállon, s mint hosszú, lenge fátyol szabadon csüng alá (1. a 105. sz. képet). Ez a különbség igen jellemző, s az ember a kimisek, vagy a szalakojma révén mindig csalódás nélkül felismerheti, hogy kazak, vagy jdrgiz nővel van-e dolga.