Almásy György: Vándor-utam Ázsia szivébe / Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1903. / Sz.Zs. 1415

VIII. fejezet. A pusztákról az Isszyk-kul partjaira

A PUSZTÁKRÓL AZ ISSZYK-KUL PARTJAIRA 263 Csak késő este értünk Kegen-be, ebbe a kis orosz „pikett"-be, vagyis karavánúti állomásra, a mely ugyan tömve volt orosz és ázsiai kereskedőkkel, de a melyben azért elég kényelmes tanyát kaptunk és az éjjelt jól töltöttük. Másnap reggel, közvetetlenül elindulásunk előtt, LICHANOV úr, a naryn-koli ucsasztkóvyi nacsalnik (járási parancsnok) érkezett meg Kegenbe, s a nélkül, hogy sokat kérdezősködött volna útleveleink után, nemcsak hogy szívesen üdvözölt bennünket, a mint azt már az orosz tisztviselőktől megszoktuk, hanem még azt a szíves ajánlatot is tette, hogy Karkarában foglaljuk el az egyik, jelenleg üresen álló állami barakot. Néhány év óta Karkarában nyaranként a nomádok részére vásárokat tartanak, a melyek annyira látogatottak, hogy ilyenkor, vagyis június közepétől szeptember végéig, valóságos bazárélet fejlődik ki itt a lakatlan magasvölgyek közepén. Karkara tulajdonképen nem állandó lakóhely, s a vásár elmultával teljesen üresen maradnak a bazár fabódéi és a közigazgatás személyzete számára épült barakok, néhány kirgiz felügyelete alatt. Most azonban már megnyílt a vásár, száz és száz kereskedő népesíti be a bazárokat, ezer meg ezer kirgiz — és pedig mind a két nemzetből, mert Karkara éppen a kazak- és a kara-kirgizek területének határán fekszik — valóságos sátorvárost rögtönzött a vásárhely körül, de azonkívül az orosz közigazgatás tényezői, állatorvosok, békebirák és közigazgatási hivatalnokok is megjelentek nyári expoziturájukon. LICHANOV úrnak is, a ki állandóan Naryn-kol határfalucskában, a Tekkesz völgyében lakik, szintén megkezdődött nyári működése Karkarában; mivel szívélyes meghívását a legnagyobb örömmel elfogadtuk, azonnal elküldött egy dzsigitet előre a bazárba, hogy mindent