Almásy György: Vándor-utam Ázsia szivébe / Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1903. / Sz.Zs. 1415
III. fejezet. A hét folyam országában
106 A HÉT FO I.YAM ORSZÁGÁBAN 106 tehát a mi pénzértékünk szerint 4 korona és 50 fillérbe! Két sörfőző, a Pugaszov- és az Ivanov-féle, különösen ez az utóbbi, a melyet bajor ember vezet, ízletes söröket szolgáltat, s mind nagyobb és nagyobb fogyasztást elégít ki. 1900-ban egyedül az Ivanov-féle sörfőző 70.000 hektolitert gyártott. Általában minden idevaló termény olcsó; így a rizs, a melyet a környéken különösen a dungánok termelnek nagy mennyiségben, pudonként (16V 2 kg.) egy rubelbe kerül, egy font hús 5—8 kopek, csirke 15 kopek, szirti fogoly 9 kopek, fáczán (Phasianus mongolicus) 30 kopek stb. A lakás sem drága, mert egy teljes házért, kerttel és mellékhelyiségekkel együtt nem fizetnek több bért, mint 20—30 rubelt havonként. A Vjernyiben élő számos hivatalnok és katonatiszt anyagi élete tehát valóban kellemes, csak az az egy baj, hogy nagyon kevés szellemi szórakozást nyújt a város, nincsenek színházak, konczertek stb., de ezen a társaság élénk és barátságos társasélettel igyekszik segíteni. Rövid tartózkodásom ideje alatt bőségesen nyílt alkalmam ezt a társaséletet megismerni, mert mentoraim, SEELAND titkos tanácsos és GOURDET államtanácsos csakhamar bevezettek ismerőseik széles körébe, a minek azután az lett a következménye, hogy az orosz társadalomra oly jellemző vendégszeretettel meghívás meghívást követett, s utoljára egyetlen estét sem töltöttem otthon egyedül, kis szobámban. JONOFF tábornok, a kit első tisztelgésem alkalmával nem találtam otthon, meghívott ápr. 27-ére vacsorára. Két leánya közül az idősebbik, Nathália kis asszony fogadott, a ki kitűnően beszél franczia nyelven, s így nemcsak ekkor, hanem más alkalommal is mindig a legnagyobb szívességgel tolmácsolta mondandóimat atyjának, — a miért annál is inkább hálával tartozom neki, mert éppen az első estén látogatásomnak hivatalos részével, a kormány-rendeletért és a dzsigit-ért stb. való kérelmemmel is végeznem kellett, volt tehát elég száraz théma a beszélgetésre. JONOFF tábornokot úgy ismertem meg, mint rendkívül szeretetreméltó katonát, a ki a legnagyobb érdeklődést tanúsította expedicziónk iránt, s azt a lehető legelőzékenyebben támogatta. Valóban barátságosan vezetett be családja körébe, s azok az esték, melyeket a legkedélyesebb és legvendégszeretőbb környezetben házánál töltöttem, utazásom legkedvesebb és leg• érdekesebb eseményei közé tartoznak. Mindjárt az első estén egyszersmindenkorra meghívott magához ebédre, „ha kellemesebb dolgom nem volna", s ezt a meghívást később olyan barátságosan ismételte, hogy minden tolakodás nélkül bátran elfogadhattam. JONOFF tábornok vezette, mint ezredes, az első orosz Pamir-expedicziót, s ő alapította a HEDIN SVEN leírásaiból oly ismeretessé lett Pamirszkij-Poszt erődöt is. Kerghanában is többször volt hosszabb időre elfoglalva. Vacsora után az volt a kedves foglalkozása, hogy Nathália lányának karjába fogózva, a pompás elfogadó-teremben sétált fel s alá, s azonközben mulatságosan és
