Almásy György: Vándor-utam Ázsia szivébe / Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1903. / Sz.Zs. 1415

III. fejezet. A hét folyam országában

98 A HÉT FOI.YAM ORSZÁGÁBAN 98 utazás nem áll másból, mint örökös bugdácsolásból le és fel a lapályos, kopár puszták meg meredekfalu, szűk szakadékok között, a melyekből nincsen semmi kilátás. A kocsikázást még kedélyesebbé teszi a kirgiz kocsisoknak az a szokása, hogy a szakadékok 20—30 m. magas falairól meredeken levezető utakon eszeveszett vágtatásban rohannak alá, hogy így a másik oldalon a meglódult kocsi gyorsabban jusson fel. Nehéz leírni azt az agyvelőtrázó lökődést, a mit az embernek ilyenkor el kell szenvednie; csak arra emlékszem, hogy a mint görcsösen kapaszkodva a kocsi falaiba, tehetetlenül fetrengtem a kocsi fenekén, egy-egy mélyebb „arik" hangos sóhajokat csalt ajkaimra. Vjernyi előtt az utolsó állomáson, Ljubovnoe (Keszkelen) kozák falucskában, tanácsolta a sztároszta, hogy a bazárok melletti CHARIN-vendéglőben szálljak meg. Este hat órakor meg is érkeztem oda, azzal a boldog tudattal, hogy végre keserves utazásom végczéljához érkeztem s megszabadultam attól az átkos tarantásztól. A míg Taskentben még félig-meddig európaias hotelek vannak, addig itt, CHARIN vendéglőjében, megismertem azt az igazi orosz nomerá-1, a melyben az ember szobát kap ugyan, de azután semmiféle más ellátást sem. Szép, nagy, világos szobát kaptam, alkovszerű mellékhelyiséggel, a melyben azonban az asztalon és széken kívül semmiféle bútor nem volt, s így az expediczió felszerelése első alkalommal került használatba. Nagy megelégedéssel tapasztaltam, hogy hála a jó nemezekbe való csomagolásnak, semminek sem ártott a rettenetes löszpor, a mely mindenbe behatol. Hamarjában felállítottuk tábori ágyamat, s néhány bútordarab beszerzése után kényelmesen és lakályosan rendeztük be szobámat. Frissítő fürdő s meleg vacsora után, a melyhez pompás vjernyii sör is járult, csakhamar mély álomba merültem egyszerű ágyamon. A mint utólag észrevettem, az ember hamar hozzászokik a postautazáshoz, s annak kényelmetlenségeit csak kevéssé, vagy egyáltalában nem érzi. De az első alkalommal, s azonkívül még sürgős sietséggel tett utazás után, a mikor az új benyomások özönével nehezednek az ember lelkére — valósággal tönkremegy az ember. Sok mindenféle fáradságot és megpróbáltatást szenvedtem már át az életben, de nem emlékszem, hogy valaha éreztem volna a tökéletes elfáradásnak ezt az édes érzetét, a mit Vjernyiben ezen az első estén! Az útiterv szerint Vjernyiben kellett az expedicziót felszerelni, s itt kellett a hozzá való személyzetet is szerződtetni. Taskentben OSANIN tanártól ajánló-levelet kaptam az ismert antropológushoz, dr. SEELAND tanácsoshoz, a ki szolgálati idejének egy részét Vjernyiben töltötte, s nyugalomba vonúlta után is itt telepedett le. Azonkívül Pispekben dr. PAULOP ajánlotta, hogy keressem fel BAUER német származású erdész-hivatalnokot, továbbá GOURDET államtanácsos mérnököt, mert ezek adhatnak legtöbb jótanácsot vállalko-