Almásy György: Vándor-utam Ázsia szivébe / Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1903. / Sz.Zs. 1415
III. fejezet. A hét folyam országában
i A HÉT FOLYAM ORSZÁGÁBAN 91 kóboroltak, sokkal zavarosabbak voltak a körülmények. Az amúgy is nagy zavart még inkább súlyosbította az a körülmény, hogy a XVIII. században és a XIX. század elején egyrészt a kalmükkök és khinaiak között, másrészt a kalmükkök és kirgizek között uralkodó folytonos súrlódások miatt majd az egyik, majd a másik párt fordult az oroszokhoz segítségért, vagy közvetítés végettHogy határozott és biztos határvonalra tegyenek szert, 1718-ban építették az oroszok Szemipalatinszk erődöt, s ezt azután nemsokára az erődítményeknek egész sora követte Orenburgtól Orszkon és Akmolinszkon át, mint új-szibiriai, vagy Isim-határvonal, a mely 1752-ben elérte az Irtis folyót. Természetes, hogy ezeken a jól védelmezett, s az oroszok fenhatósága alatt álló helyeken azonnal jelentékeny kereskedelmi góczpontok fejlődtek ki. A vidék nomád népei, a kalmükkök és a kazak-kirgizek nem termelnek mást, mint marha-tenyésztésük nyers-terményeit, tehát úgyszólván minden más szükségleteik tekintetéhen a környező letelepült népekre, különösen a szártokra szorulnak, a kik azután majdnem egytől-egyig kézművesek, vagy kereskedők. Habár azok a karavánutak, a melyeken ezek a kereskedők Bucharából, Szamarkandból és Taskentből jöttek, még bizonytalanok voltak, s a nomád rablók garázdálkodásának ki voltak szolgáltatva, a menynyiben nem az oroszoktól védelmezett területeken vezettek, de legalább az ú. n. csarsi-k vagy vásárok az oroszok felügyelete alatt sokkal nyugodtabban és erőteljesebben fejlődhettek, mint a független területeken, a hol őrületes vámok, a legdurvább önkénv és basáskodás tették tönkre a kereskedelmet. Ezt a folyvást növekedő kereskedelmi forgalmat talán nem is annyira az ügyes kereskedelmi politika fejlesztette, mint inkább helyi és természetes körülmények létesítették, ámbár a két versenyző hatalom — Oroszország és Khina — részéről nem hiányzott bizonyos ügyes politika, hogy mindegyik a saját területén levő középpontokra vezérelje a kereskedelmet. így a khinaiak a XVIII. század közepén Dzungariában nagyobb kereskedelmi raktárat rendeztek be, azzal a szándékkal, hogy a puszták kazak-kirgizeit erre a területre csábítsák, mert ez a terület az 1756 ki kalmükk-mészárlás óta majdnem lakatlan maradt. 1 Oroszország erre azzal felelt, hogy Szemipalatinszkben nagy vásárt nyitott, s a mint a történelem tanúsítja, sikerült is ezzel a khinai vállalat felett fényes győzelmet aratnia. Ilyen módon az egész orosz határvonalon a többékevésbbé fontos kereskedő-helyeknek egész sora fejlődött ki, 1 1755-ben Amurszana kalmükk vezér Dzungáriát függetleníteni akarta a khinaiaktól. A khinaiak erre elhatározták, hogy az örökösen nyugtalankodó kalmükköket egyszerűen kiirtják a föld színéről. 1756-ban kezdődött a mészárlás, és a körülbelül 600,000 főnyi lakosságból csak töredékek maradtak, a kik rész- Kazak jemscsik ben az oroszok, részben a kirgizek közé menekültek. (postakocsis)
