A Svédországi Magyarok Országos Hiradója, 1987 (7. évfolyam, 25. szám)
1987-09-01 / 25. szám
BECSI N/ ZENGŐ, ÚJ ÁBÉCÉ — Sütő András 60 éves -„S mégis, magyarnak számkivetve, lelkem sikoltva megriad - édes Hazám, fogadj szívedbe, hadd legyek hűséges fiad!" (József Attilái Bizonyára vannak kritériumai a tökéletességnek. De kinek lenne bátorsága megfogalmazni azokat? Sütő Andrást ünneplő jegyzetben is csak axiómaként állíthatjuk: hibátlan életfa zengi az „új magyar igéket”, s honos és hontalan magyarok ebből a zengésből tanulnak új ábécét sorsuk formálásához. Maholnap csak Sütő Andrásból élünk, — mondotta egy öreg székely, aki marhakúrálás közben, a jászol szélére ülve, istállói félhomályban olvasta az Anyám könnyű álmot ígér regényt. „Románia büszke lehet Sütő Andrásra”, — mondotta az osztrák kancellár császárvárosi, hires palotában, amikor átnyújtotta a Herder-dijat. A jászol és a palota ritkán visszhangozza egyugyanazt az igazságot! Sütő Andrástól tanulunk manapság m a - gyarságot. Nem bumfordit, hanem újat, európait, mégis gyökérzetest, amely nem adja el az apai jussot tál lencséért, de a más népek szentélyét sem dúlja fói. Sütő Andrástól tudjuk, hogy a történelem lejtőin mindenekfölött türelemre van szükségünk, hogy mások toleranciáját megérdemeljük. Sütő András figyelmeztetése egyforma aktualitással cseng Ausztráliában, Kanadában, Budapesten és Erdélyben: „Nyelvéből kiesve: létének céljából is kiesik az embe r." Sütő András éleszti újra szóval, Írással és cselekedettel Ady igazságát: „szabadságból föl, szabadna k." Ö kémleli az ösvényt is, amely a kikiáltott szabadságból fölfelé vezeti az egyént és a nemzetet. Kolhaas Mihály és Szervét, Káin és Bétisz forradalma példázza azt az utat, s szavatolja az anyagi ígéret beteljesedését, a könnyű álmot. Akik nagy tettekre születtek, egyedül a nyugtalanitás állapotában nyugodtak, mert: „A máglyán nem égnek el a csillago k.” (Rácz Győző) Senki sem szolgálja napjainkban olyan szellemi és emberi tisztasággal a megmaradást, mint Sütő András. A lenni vagy nem lenni új, zengő ábécéjét fogalmazza meg újra és újra, változatokban és variációkban, örömódás fúgákban és keserves-tragikus futamokban. A szükebb hazában ismert jelszót, a „sajátosság méltóságát" (Gáli Ernő) halljuk az esszék hárfa-pendüléseiben: „Míg egy népnek titkai vannak: véglegesen nincs meghóditv a.” S minden népnek vannak szent titkai, amelyeket öröktűzként őriznek, és ha illetéktelenek firtatják azokat, - mint egykoron királysírjainkat rabolták a dúlók — elsőnek a költők szegülnek szembe velük, lévén nyelvhez és kultúrához kötött minden nagy nemzeti érték. Emberi bátorságból is több adatott Sütő Andrásnak, s belső bajainkat is hamarabb észreveszi: „Közölünk sokan máris üresen kongó gerinccel görnyedeznek valamely hivatali széknek láttán, mások, a jó kelendőségre való tekintettel, miként a híres-nevezetes Schlemihl Péter az árnyékával tette: szavaikat viszik vásárra s adják el az édes tejjel együtt. mit anyjuk kebeléből szívtak. Az említett Péter az elkótyavetélt árnyéka miatt végül keserű könnyeket hullatott, köpenyegforgató latraink ellenben rossz — mérföldnyire bűzlő — lelkiismeretük vizes lepedőjét húznák — húzzák is, ha lehet - mindannyiunkra, akik magunk megőrzésével foglalatoskodunk." Ezek az üres lelkű konjunktúra lovagok, ezek a vadkanagyaras acsarkodók megbontották a magyarság egységét, ezért a Sütő-i tanítás szerint a szektáns-szakadár, kelekótya lélekkufárok, dogmákra vagy posványosodó ideológiákra esküdöző árnyéktala nők, a Schlemihl Péterek, a nemzetárulók csúffátétele legnagyobb emberi kötelességünk. Olyan igazság ez, amely ellen szólamokkal és frázisokkal nem lehet szólani. Sütő Andrást éppen ezért ellenségei is tisztelik. S mennyivel puhább a szó, s harmatosabb a tekintet, amikor a Zászlós Demeterek, Gyümölcsoltó Gergelyek, Kutas Ferik, Márton apók világáról szól! Szereplőinek nagy része szegről-végről aty jafia, vagy legalábbis szomszéd, barát, földi. Apja. anyja, öccse, sógora, nagybátyja, menye, apatársa, unokája - nyelvileg is legősibb szavaink! — olyan természetességgel simulnak be az életműbe, mintha homéroszi korokat élnénk, mintha még nem vált volna külön a típus a történelmi személytől. Itt, az egyszerű emberek világában, a „legalsóbb néprétegek" mikroközösségében találta meg identitásunk utolsó alapsejtjét, s legnagyobb intelme az, hogy a nép nem azonos sem a politikai rendszerekkel sem ideológiákkal. Nem a „hurkot himbáló filozófusok" (Kányádi), nem a vörös, fehér vagy fekete színekbe bújt politikusok formálják a nemzeti jövőt, hanem a rokonok, barátok, szomszédok, munkatársak, és hittársak gyülekezete. Ők garantálják a „nép leválthatatlanságát" (Görömbei András), mert ők tudnak hosszú távon is tájékozódni a történelemben. Azok szavatolják igazán fönnmaradásunkat, akiknek manapság is a legnehezebb az életük. A hét köznapok emberei, akikkel Sütő András „ismét megteremti a lelki, gondolkodásbeli öszszetartozás és a népi, nemzeti vagy nemzetiségi együttélési egység humanista közérzetét.” (Bálint Tibor). Mondják: azóta van ismét közérzetünk, amióta Sütő András ír. Igen, közérzetünk, amely nemcsak irodalmi, s ami végül is nem a magyarság logarléccel mérhető hossz és keresztmetszete a geográfiai, történelmi és politikai időben, hanem delej, ichor, kohézió, tömegvonzás: a nemzeti egység. Titkok titka, ha a mienk, s végveszedelem, ha hiányzik. Ennyire sarkított a század. Sütő András ott áll e titok kapujában, s figyel figyelmeztet, ha erősödik a szélverés, s lazulnak az eresztékek. „Európa takarója alatt mindig is lábtól aludtunk; tudvalevő — már annak, aki egyáltalán tapasztalta —, hogy az ágynak ez a fele huzatosabb" — Írja, s ebből a reális fölmérésből s illúziómentes alapállás ból ítéli meg tetteinket, gesztusainkat és ref lexműködésünket. Nem a körülvevő népekben keresi a nagy romlások okát — gyűlölködő vagy uszító szót soha le nem Irt — hanem a nemzettest hézagaiban és üregeiben. Világnemzet lettünk, de szétszórattatásunk előnyünkre s nem hátrányunkra szolgál, ha a re pedéseket kitölti az összetartás kohéziója. Híres paraboláinak és történelmi példabeszédeinek végső sommája az, hogy a „hatalmi jóllakottság mindé falánkságát" semmi sem hízta., ban, mint a „hűségesküvések u g - t ő v e r s e n y e” az elnyomottak részéről. És semmi sem szavatolja jobban megmaradá sunkat, mint a népi bölcsességbe gyökerező összetartás, s a vészes korszakok türelmes, okos áthidalása: a túlélés művészete. A szúzai nászéjszaka gyümölcsei, a makedón-görögnek szánt húszezer perzsa gyermek a diktátor. Nagy Sándor halálakor „anyjuk nyelvén csiripeltek már, mint a tanítómesék parányi madarai, melyek egykor az oroszlánt megették. Mit kívánhatunk a hatvanéves Sütő Andrásnak mi, akik saját szavai szerint is a „semmilyenség állapotába" kerültünk? Azt kívánjuk, hogy teljesedjen az édesanyaígérte könyü álom, s nemzete tanulja meg Sütő András zengő, új ábécéjét, amelynek alfája és ómegája az erkölcsi, szellemi, kulturális egység. Dr. MAGYAR IMRE RM Z SÍMHHt BÉOiBLW Az 1956-os magyar forradalom munkásvezetőjét, sokak szerint a magyar Lech Wa lesét több mint harminc évvel a szabadságharc eltiprésa után Nyugatra engedték Három évig tartó huzavona után szokatlan éjszakai órában a rendőrség - minden kommentár nélkül — kézbesítette neki az útlevelet. Amerikai szakszervezetek meghívására érkezett. Saját szavai szerint egy „üzleti megfon tolás áldozataként". Úgy gondolta, hogy indulása előtt kikéri a külügyminiszter véleményét arról, mit mondhat el Nyugaton, de nem álltak vele szóba. Így úgy döntött, hogy csu pán lelkiismeretére hallgat nyilatkozataiban. Ezt tette a Fehérházban történt kihallgatásakor és közel 70 előadásában is. 1987. jú lius 13-án érkezett Bécsbe Az Emberi Jogok Magyar Szövetsége vendégeként. A hőség el lenére számos érdeklődő hallgatta meg mély meggyőződésből fakadó előadását a Szt. István Otthonban. Meglepő őszintesége, töretlen kiállása a munkástanácsok jogos követelése mellett lenyűgözte a hallgatóságot Rácz Sándor bevezetőjében köszönetét mondott az osztrák népnek a forradalom nap jaiban a magyarságnak nyújtott segítségért, illetve a szabadságharc eltiprása után a2 Auszt riába érkező menekültek befogadásáért. Hang súlyozva, hogy erre 3 0 évig nem volt le hetösége. A paraszt—munkás gyökerekkel rendelkező Rácz Sándor 23 éves fejjel lett forradalmunk egyik vezéralakjává. Október 23-án kórházban feküdt, de az események hallatára többször is kiszökött. így többek között szemtanúja volt a Sztálin-szobor ledöntésének. Bár a forradalomban fegyverrel nem har colt, kezdettől fogva aktívan résztvett a kialakuló munkástanácsok szervezésében. November 14-én a Nagybudapesti Munkástanács elnökévé választották. Több ízben tár gyalt Kádár Jánossal is, de minden eredmény nélkül. 1956. december 9-én a Kádár-kormány be tiltotta a Központi Munkástanács működését, majd dec. 12-én Báli Sándorral együtt letartóztatták. Súlyos rabságát enyhítette az a körülmény, hogy oly nagyszerű zárkatársai voltak, mint Bibó István és Kopácsi Sándor. Arra a kérdésre, hogy fél-e hazatérni, azt válaszolja: „Nem félek, mert aki fél az máris megalkuvó." A magyarországi rendszerrel kibontakozó dialógust sem tartja célravezető nek, mivel szerinte a hazai funkcionárius réteg ideológiai pozíciójából semmit nem hajlandó feladni. Rácz Sándor 1956-ban nemcsak kifejezetten a munkásság szociális érdekeiért küzdött, hanem november 4-e után mindinkább az egész ország érdekeit érintő nemzetpolitikát folytatott, és ezt teszi ma is. A Rákosi-korszak kegyetlenségei, a rendőr állam eröszakpolitikája, jelenleg az egyre rom ló életszínvonal, az ideológia és a gyakorlat ellentmondása maradéktalanul szembefordí tóttá azzal a politikai rendszerrel, amely hatalmát éppen az ipari munkásság nevében gyakorolja. D, SMUK ANDRÁS
