A Svédországi Magyarok Országos Hiradója, 1987 (7. évfolyam, 25. szám)
1987-09-01 / 25. szám
A SVÉDORSZÁGI MAGYAROK ORSZÁGOS HÍRADÓJA KIADJA A SVÉDORSZÁGI MAGYAROK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE UNGERSKA RIKSFÖRBUNDET VII« évfolyam 27«szám Box 17, l6l 26 BROMMA STOCKHOLM, 198? november MYTTfMJ GYULA: A hazának élnie kell! ( A Nemzetőr októberi számából ) TOLLAS TIBOR: Szegedi ballada Kovács József orvostanhallgató, az 1956-os Szegedi Forradalmi Bizottság elnöke kivégzésének 30. évfordulójára. Pető Dezsőnek Húsz éves múlt csak ötvenhatban anyjának egyetlen fia. Legenda őrzi, halhatatlan. Miért kellett meghalnia? Szeged utcáin Kovács néni harminc éve így jár ma is. Csak fiát vesztett anya érzi: a csönd hazug, a szó hamis! A Csillagbörtönben kínozták s kivégezték egy hajnalon. Titokban tömegsírba dobták, ne maradjon utána nyom. Tudja: tékozló ezer évek pőrében mennyi szív szakadt. — Hová tettétek? Megöltétek? Adjátok vissza a fiamat! — Anyja azóta eszét vesztve — így mondják — egész Szegeden keresi fiát nappal, este, utcákon át és tereken. Feledhet ország gazdag múltat? Épülhet homokra jelen? — Telt gyomrát hívja csak tanúnak, kidől a fa gyökértelen. Könyörtelen, élő kísértet kiált, torkából kín fakad: — Hová tettétek? Megöltétek? Adjátok vissza a fiamat! — Vádolnak az eltitkolt sírok, és jövőnktől megfosztanak. Az élőket hiába hívod, követeld hát a holtakat! Az emberek mind elkerülik, ezüst koszorú ősz haja, lármás utcákon fel-feltűnik, zajon is átsikolt szava. Ki tegnap gyáván elfutottál, most gyilkosokkal fogsz kezet. Cinkos mosolyod nekik szolgál, — társaid földben fekszenek. Tiszapart fái tovább adják, százados falak és kövek keresik fiát, vigasztalják, jajra csak az ember süket. Nem érdem, hogy túlélted őket, várd a végső iteletet. A meggyaíázott temetőket járják majd új kísértetek. Feledve fényes forradalmat, csak élik a sivár jelent, — Kovács Józsefek miért haltak? — nem kérdik, hasznosabb a csend. Vallató anyák választ kémek tőled is, — jaj, ha nincs szavad? — Hová tettétek? Megöltétek? Adjátok vissza a fiamat! Cavallino, 1987. Tizenheten voltunk, valamennyien tizenhét évesek Leventepuskákkal felszerelve akartunk elrejtőzni a zempléni hegyekben hogy szembeszálljunk az orosz áradattal Szerencsénkre volt egy történelemtanárunk, aki meggyőzött minket, hogy a körülmények a harc más formáit Írják elő. Tanulni kell és várni. Várni a következő októberre és életünk végé g emlékezni rá, hogy miért dörögtek a fegyverek 1956-ban Magyarországon Sátoraljaújhely egykor Zemplén megye székhelye volt. A megyeházán dolgozott ‘őlevéltárosként Kazinczy Ferenc, a helyi gimnáziumban érettség zed Kossuth La‘os. aki a közeli Monokon született és a születésnapján a legsötétebb rákosista években is tanítási szünnap volt volt a róla elnevezett gimnáziumban. Széphalom ma is zarándokhely, parkjában áll Kazinczy mauzóleuma és mindössze hat kilométerre van Borsi, ahol II. Rákóczi Ferenc született Minden március 15-én a Kossuth szobor elé vonultak a város diákjai és én örökre emlékezni fogok Kenyeres Józsefre és Zimonyi Imrére, mert az én időmben nekik adatott meg a legnagyobb dicsőség: a márványtalapzatra állva elmondani a Nemzeti dalt. A gimnáziumot a piaristák alapították és a szerzetesrendek megszüntetése után is sokan tovább tanítottak, mert nem volt kivel pótolni őket Akkor nem értettem, hogy miért tanultunk olyan sokat Rákócziról, pedig a tankönyvben néhány hevenyészett oldalon intézték el. nem értettem, hogy miért kellett megtanulnunk miniatűr részletességgel az 1846-as szabadságharc csatáinak történetét olyan órákon is, amikor a Szovjetunió Nagy Honvédő Háborúja szerepelt a tantervben. Ojra és újra megemlékeztünk Török Bálintról, akit a török tőrbecsalt és a Héttoronyba zárva halt meg, anélkül, hogy viszontláthatta volna az „édes kis hazát". Szálfatermetü nagyapám a vörössipkás gyerekhonvédekről mesélt nekem akik megkergették a muszkát és arról, hoovan vetélt el az első gyerekével naavanvám. amikor őt 1919-ben félhalottra verték S?amuelly terrorlegényei, mert néhánvadmanával megpróbálta megakadályozni, hogy betörjenek az apácákhoz. Zrínyi Miklós, Thököly. Dobó István és Dobó Katica, Dugovics Titusz és Bem tábornok mindennapos vendégeink voltak, úgy tartoztak hozzá a gyermek, és diákko-omhoz, mintha éltek volna Amikor 1956 mustillatú őszén a forradalom tavaszának tisztító vihara végigsöpört a térdre kényszerftett országon - egyszerre értelmet nyert minden Egyikünknek sem kellett magyarázni hogy miért kell kiengedni a foglyokat a hírhedt fegyházból, amelyre őrlánc vigyázott é'jel és nappal, nem kellett magyarázni, hogy miért habzsolják az ételt a mészarcú férfiak és én ma is büszke vagyok ráiuk. hoqy nem öltek meg egyet sem a börtőnőrök közül, pedig iszonytatóén alapos okuk lett volna rá A lázas napok gyorsan elmúltak és mi nem kezdtük újra márciusban, pedig éjszakánként felfestettük a falakra a remény három betűjét: MŰK! Halottak költöztek közénk. anélkül, hogy tudtunk volna a megtorlásról, anélkül, hogy tudtunk volna bármit is Nagy Imréről, akit törbecsaltak. mint Török Bálintot. Tanultunk, dolgoztunk. A zseniálisan tehetséges Zimonyi Imre édesanyja örökre gyászruhát öltött, mert kivégezték a fiát, aki a ledöntött Sztálin szobor hátára állva is elszavalta, hogy... rabok tovább nem leszünk! Felnőttünk, családot alapítottunk. Zsámbokréthy Zénót kiengedték Kistarcsáról, a gimnázium legjobb tornászának egyik lábát amputálni kellett, mert szétroncsolták az örök — Kádár elvtirs nagyobb dicsőségére - amikor megpróbált hazaküldeni egy levelet a családjának. Vérbefojtoltuk a Prágai Tavaszt 1968-ban, örültünk az új gazdasági mechanizmusnak és még mindig csak a Szabad Európa Rádióból tudtunk azokról, akik mögött bezárult a börtönkapu azokról a gyerekekről, akik mögé odalépett a hóhér egy végzetes hajnalon Forrongó éveink elmúltak, lassanként a kezünkbe kerültek az igazság morzsái, egyre többen utazhattak nyugatra, kezdtük sejteni, hogy nem vagyunk egyedül Ötvenhat hősei közül sokan nem felejtették el, hogy honnan jöttek és miért. Fellármázták a világot, ők érték el. hogy otthon megváltoztatták a törvényt, amely lehetővé tette, hogy gyerekeket gyilkoljon a kommunista hatalom, ők
