A Svédországi Magyarok Országos Hiradója, 1987 (7. évfolyam, 25. szám)
1987-09-01 / 25. szám
DA VID ISTVÁN Ez a Tiszatáj nem az a Tiszatáj Hogy is lehet az ilyesmit nevezni? Hitelrontás, a fogyasztók megkárosítása, félrevezetés? Mint amikor az ember megízleli a jól ismert dinnyét, és uborkát vagy tököt érez a szájában. Volt egy magyar folyóirat, amelyik nincsen; de egyesek úgy tesznek, mintha mégis volna. Az igazi Tiszatáj évtizedek alatt otthon és külföldön is joggal vívott ki magának megbecsülést; műhelye, találkozóhelye lett különböző állampolgárságú magyar íróknak Sepsiszentgyörgytől Pozsonyig, Ungvártól Szabadkáig. De nemcsak a magyar glóbuszra igyekeztek kitekinteni szerkesztői és munkatársai, hanem a szomszéd népek világára is Szegeden jóval a mai Közép-Európa-divat előtt foglalkoztak a térség népeinek kultúrájával és kapcsolataival. Ebben a folyóiratban nőhetett fel a fiatal magyar költőnemzedék a hatvanas évek végétől, ide adta élete végén Írásait Illyés Gyula. A nemzeti történelem kérdései éppúgy napirendre kerültek ezen a fórumon, mint Szeged vidékének kulturális hagyományai, a hazai tudományos élet decentralizálásának szükségessége. Az, hogy a népi írók örökségét vállaló költők, kritikusok java a szegedi lap köré sorakozott, egyáltalán nem jelentett kizárólagosságot; elég fellapozni a tartalomjegyzékeket, megfértek hasábjain avantgárd költők, realista prózaírók, szegediek, budapestiek, debreceniek és kecskemétiek is... Országos fórum volt. Melynek szerkesztői határozottan képviseltek bizonyos értékeket. Nem a túlélésre rendezkedtek be. Könnyebb a szürkéknek; ha a számos magyar havi folyóirat egyike-másika nem jelenne meg, észre sem vennék. A Tiszatáj hiányzik. Azóta még jobban, hogy kijött az e néven forgalomba hozott sajtótermék. Mintegy nyolc hónapi vajúdás után szülték meg a hegyek (még pedig hatalmasok!) március elejére ezt az egeret, az 1987. összevont 1—2. számot, amelyet a következőknek sikerült .Alulmúlniuk". Kényszeredett magyarázatok az új szerkesztők részéről, .Jbölcs" eszmefuttatások, melyek lényegében az erkölcstelenséget próbálják megmagyarázni. Valaminő fantom-játék. Úgy tesznek ezen toliforgatók, mintha a magyar szellemi élet 114 nem éppen utolsó képviselője nem tiltakozott volna a betiltás ellen. Mintha nem volna bojkott az ál-Tiszatáj ellen. Hiába küldtek el száznál is több felkérő levelet a szerkesztőségi székekbe törvénytelenül beült új gazdák, soványan érkeztek csak a válaszok. És kik akkor az új lap szerzői, szerkesztői? A szegedi tartalék, akiket könnyebben lehetett zsarolni, az önérdek kipróbált lovagjai, a párt hívó szavára mindenkor csatábaszállók, publikálási gondokkal küzdők (félreértés ne essék: olyanok, akiknek az írásait színvonal hiánya miatt visszaküldik más szerkesztőségek). Neveket említeni nem volna érdemes. Biztos vannak közöttük olyanok is, akik rögeszmésen hisznek abban, hogy közvetítők lehetnek a hatalom és a magukat megmakacsoló írók között; olyanok, akik nincsenek jói informálva, és olyanok, akiknek szilárd meggyőződése, hogy minden ilyen akció (tegyen az tiltakozás vagy bojkott) csak rontja a helyzetet. így azután az új Tiszatáj az új Mozgó Világhoz hasonlóan egyfajta erkölcsi tükre a magyar irodalomnak. Állampénzen; hiszen megvenni túl sokan nem fogják. A szegedieknek még nehezebb lesz a helyzete, mint a pesti laptársnak, hiszen nem számíthatnak arra, hogy a hatalom egyik reformfrazeológiát fújó csoportja teszi meg orgánumának. A pletyka szerint, mikor Kádár Jánosnak elmesélték, hogy a szerkesztők esetleges eltávolítása esetén az írók bojkottálni fogják az új lapot, az idős pártvezető azt felelte volna: eddig az övék volt, most majd a miénk lesz. Jóslata bevált. Amint a 4. szám utolsó lapján olvashatjuk: „Berecz János, az MSZMP KB titkára 1987. február 20-án, szegedi tartózkodása során találkozott szerkesztőségünk vezetőivel..." Ha valaki kételkedett volna, honnan fúj a szél a Tisza felé. FELHÍVÁS A DÜNA VEDELMEBEN \ Felhívással fordulunk a világ minden magyar vagy magyarbarát szervezetéhez, újságjához, rádiójához és egyéb intézményéhezi 1 ílhivással fordulunk a világ összes környezetvédelmi szervezetéhez! Felhívással fordulunk minden magyar vagy magyarbarát politikushoz, újságíróhoz, rádió- és televizió-munkatarshoz, egyetemi tanárhoz, közéleti személyhez! Kérjük segítsenek a Duna védelme'ben az alábbi nyilatkozat aláírásával, terjesztésével! Felkérünk minden magyart, - otthon, a szomszédos országokban, és bárhol a világon -, hogy az alábbi nyilatkozatot terjessze, ahhoz aláírásokat gyűjtsön. Kérjük, hogy a nyilatkozatot fordítsa le idegen nyelvekre, juttassa el képviselőihez, sajtójához, egyetemeihez, s mindenhová, ahol segítségre, támogatásra számíthatunk. Tervünk a, következő: 1987[ végéig gyűjtjük a támogató aláírásokat és ebben( (az akcióban számítunk a világ magyarságának példanélküli kiállására! Hisszük, nem lesz magyar szervezet, nem lesz szervezeti vezető, aki ne csatlakoznék a Duna megvédésének ügyéhez. Hisszük, hogy megindul az aláírásgyűjtés nemcsak személyek között, hanem az egyetemeken,( gyüléstermekben, az utcán, mindenütt. (így 1987 végén a huszadik század egyik legnagyobb magyar összefogásának eredményeit hozhatjuk majd nyilvánosságra, felsorolva azakciót támogató szervezeti vezetőket, közéleti személyeket. Amikor az év végén elküldjük a Matjyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának az összegyűlt aláírásokat, akkor mar a világsajtó is tud majd az akciónkról, s figyelemmel kiséri a magyar kormány magatartását. A ennyiben a( magyar kormány 1988 tavaszán nem napolja el a nagymarosi vizlépcsó' építésének 1988. oktober 31-re tervezett megkezdését, úgy a nyilatkozat támogatói nevében felkeressük a Világbankot, s a többi Magyarországnak kölcsönt folyósító pénzintézetet, s segítségüket kérjük a magyar nemzetgazdaság érdekeit sért’o vízlépcső elleni tiltakozásunkhoz. Amennyiben ez sem bírná jobb belátásra a magyar kormányt, ügy 1988. október 31-én, - azon a napon, amelyen az első osztrák kapavágást tervezik Nagymaroson -, v'ilágtüntetést tartunk. A Duna védelmében való tüntetésre nemcsak Nagymarosén kerül majd_ sor, de a vila'g minden városában ahol magyar követség vagy konzulátus létezik. 1988. október 31-én az egész világon, a magyar kö'vetségek eló'tti tüntetésekről szólnak majd az esti hírek, s a tüntetéseket addicj folytatjuk, amíg az osztrák Hainburghoz hasonlóan, Nagymaroson is leállítják az építkezést. Kérjük, hogy a mellékelt nyilatkozatot aláírva küldje el az alábbi címre, hogy azokat összegyűjtve, egyszerre kiildhessük el az Elnöki Tanácsnak. Amennyiben ügyünket anyagilag is támogatni kívánja, úgy csekkjét a Magyar Környezetvédelmi Apalapra (HKA) kiállítva, ugyancsak mellékelje. Lipták Béla 84 OLD NORTH STAMFORD ROAD STAMFORD, CT 0690 5 (IfiA
