S. Orbán szerk.: Studia Botanica Hungarica 11. 1976 (Budapest, 1976)
Szujkóné Lacza, Júlia, Kováts, Dezső, Orbán, Sándor, P. Verseghy, Klára, P. Komáromy, Zsuzsa; Hajdu, Lajos: Néhány egyszerű módszer a Hortobágy Nemzeti Park (HNP) növényfajainak és vegetációjának tanulmányozásához
II. Mohák ORBÁN, S. A mohák fejlődésében a szabad szemmel látható és feljegyezhető változások, a virágos növényekhez hasonlóan, igen sok információt tartalmaznak. A feljegyzett adatokból nemcsak bizonyos faji sajátságok állapíthatók meg, hanem számos külső tényezőre is következtethetünk, amelyek az ontogenezis egyes lépéseinek bekövetkezését befolyásolják. A mohák legtöbbször csak ott fejlesztenek spo rogóniumot, ahol ökológiai optimumukat megtalálják, olyan helyeken, azol az életfeltételek kedvezőtlenek, gyakran sterilek vagy ritkán fejlesztenek sporogóniumot (v.o. BOROS 1968). A fenti információk megszerzéséhez nyújt segítséget a mohafenológia, amelynek gyökerei a múlt század végére vezethetők vissza és először csak a sporofiton kialakulásának fázisait vizsgálta, majd az utóbbi évtizedekben kiterjesztették a teljes ontogenezisre' és a régi kvalitatív leírások helyett igyekeztek kvantifikálni az adatokat. Az utóbbi években kezdték aztán egyéb ökológiai adatokkal is kiegészíteni a fenológiai felvételezéseket. A herbáriumi cédulákra sok gyűjtő, főként a meghatározás megkönnyítésére, ráírja a "c. fr. " kifejezést, jelölve ezzel, hogy a gyűjtés időpontjában a moha sporofiton állapotban volt-e, a régi kézikönyvek szerzői pedig ezeket az adatokat összegyűjtve megjelölte az évnek azt a szakaszát, amelyben a faj spóratokokkal található. Ennek még nincs fenológiai értéke, inkább taxonómiai szempontból hasznos. Sok szerző főleg a század elején már fenológiai vizsgálatokat végzett azzal, hogy a moháknál megadta az ivarszervek kifejlődésének, valamint a sporofiton teljes kialakulásának idejét és a közben bekövetkező egyes lépéseket. ARNELL (1875, 19ü6) az összes addig Skandináviában ismert faj sporofiton fejlődési idejét megadta, GRIMME (1903) 207 mohafaj sporofiton érési stádiumát adta meg, TOWLE és GILBERT (1904) a Pol ytrichum commune és P. juniperinum, TOWLE (1905, 1906) a Catharinaea undulata, a Mnium sylvaticum és Mnium affine fajoknál az ivarszervek és a sporofiton kifejlődésének lépéseit vizsgálta. Nagy előre lépést jelentett LACfCNER (193 9) munkája, bár még ő is csak a generatív stádium egyes lépéseit veszi figyelembe, de az adatokat már igyekszik kvantifikálni. Diagrammokat hasiznál, amelyekben a fiatal és kifejlett antheridiumokat, a sporofiton kifejlődésének egyes lépéseit az idő függvényében ábrázolja. Bár fenológiáról nem szól, csak fejlődési periodicitásról, mégis az első olyan munka, amely a megfigyelések eredményeit kvantifikálja és a fejlődés és a különböző klimatikai viszonyok közötti kapcsolattal is részletesen foglalkozik. LACKNER (1. c. ) munkája után csak az utóbbi évtizedekben jelentek meg fenológiai jellegű dolgozatok, amelyek szintén a generatív stádiummal foglalkoztak. így GREEN (I960) több fajnál vizsgálja a spóratok maturációs ciklusát és betűjelzést ad a 'sporofiton fejlődési fokainak leírásához, majd GREEN és GREEN (I960) felhasználja Pylaeisia polyant ha és Hypnum cupre ssiforme var. resumptianum taxonómiai elkülönítésére.VAN der WIJK (I960) több mohafajnál vizsgálja a generativ stádium fázisait az ivarszervek megjelenésétől a spóra kialakulásáig, betűjelet azonban csak a fejlett archegoniumnak, a sporofitonnak és a kifejlett spórának ad. Szovjet
