S. Orbán szerk.: Studia Botanica Hungarica 11. 1976 (Budapest, 1976)

Szujkóné Lacza, Júlia, Kováts, Dezső, Orbán, Sándor, P. Verseghy, Klára, P. Komáromy, Zsuzsa; Hajdu, Lajos: Néhány egyszerű módszer a Hortobágy Nemzeti Park (HNP) növényfajainak és vegetációjának tanulmányozásához

szervekkel telel át. Ezek a szervek, az új levélzet megjelenése tiszaik gyors regenerációja után, képesek fotoszintézisre. előtt, plaszMÁTHÉ - NAGY - SZŐCS (1. c. ) ugyancsak az IBP keretében, az újszentmargittai erdő geo-, hemi- és therophyton fajainak fenodinamizmusára vonatkozó megfigyelések grafikai ábráit közölték. A szerzők szerint, adataik a produkciót befolyásoló tényezők megismeréséhez járulnak hozzá. A fenológián belül jelentkező kvantifikációs törekvések egyik újabb példája WEST és WEIN (1971) közleménye. Megitélésük szerint ez ideig az ökológusok, ellentétben az agrárkutatásokkal, a fenológiai mintázat leírásánál negligálták a kvantifikációt, s a verbális leírások pedig a növény kevés stádiumáról adtak felvilágosítást, ezért értékük limitált. (Szerzők amellett, hogy figyelmen kívül hagyták a korábbi európai kvantifikációs törekvések eredményeit, helyesen világítottak rá a verbális jelrendszer elégtelen voltára. WEST és WEIN (1. c. ) az Atriplex nuttallii és a Hilaria jamessii egymást követő állapotaihoz (mintázatához) hozzá rendeltek egy számot l-l 7-ig, ill. 1-18-ig. Ezt decimális jelzéssé alakították, de úgy, hogy a tizedes ponttól balra levő egész szám a fenológiai állapotot, a tőle jobbra levő pedig a populációnak a jelzett állapotban levő tizedét (%-át) fejezi ki. Ilyen módon az értelmezés heterogén. Ennek és számos más hasonló törekvésű munkának egyik alapvető hiányossága, hogy hiányzik belőlük a ciklikus ontogenezis egyes stádiumai és fenofázisai határvonalának világos megvonása. Ugyancsak elmulasztották feltüntetni a növényeken az egyidőben, együttesen megfigyelhető jelenségeket. SZUJKÓ-LACZA - FEKETE (1. c. ) tisztázták az ontogenetikus cikluson belül a fejlődési stádiumok és fenofázisok kölcsönös viszonyát, ugyanakkor számszerűen is kifejezik az új fejlődési stádium jelenlétét, a meglevőkkel egyetemben. A nyugalmi stádiumot a lü-es, a vegetatívot a 2ü-as, a generativot a 30-as és a dezorganizációsat a 40-es szám kezdete jelzi, az egyes helyiértékü számok pedig a stádiumokon belüli fenofázisokat írják le. További és fontos részjelenségeket különböztetett meg a kódszámokkal és értelmezésükkel KOVÁTS, amint azt az alábbi virágosnövényekre vonatkozó táblázat feltünteti (1. táblázat), SZUJKÓ-LACZA (1 975) pedig néhány elméletileg fontos kérdés tisztázására vállalkozott. Eszerint, valamennyi élőlény ontogenezise négy fő fejlődési stádiumon keresztül valósul meg, mégpedig: az anabiotikus, a juvenilis, az aduitus (ezen belül generatív) és a senilis stádium. Az egyes stádiumok egymással összefüggők, feltételezik egymást és különböző fenofázisokon keresztül manifesztálódnak. Ugyanakkor az összefüggő stádiumok nem egyenlő mértékben feltételei egymásnak. Az első stádium feltétele, hogy egy megelőző generáció szaporodásra alkalmas szerveket hozzon létre. Az aduit bekövetkezéséhez az anabiotikus és juvenilis stádiumok korábbi megléte szükséges, enélkül nem is jöhet létre. Leggyakoribb, legalább két stádium együttes jelenléte. Ezzel ellentétben, kedvezőtlen körülmények között viszont nem szükségszerű, hogy az ontogenezis teljes legyen. Ilyen eset például amikor a juvenilis vagy a vegetatív stádiumot a se-