S. Orbán szerk.: Studia Botanica Hungarica 11. 1976 (Budapest, 1976)

P. Verseghy, Klára: Xerofiton zuzmófajok anatómiai vizsgálata

összegezve az egyes fajokban a kéreg-, gonidiális - és bélréteg alakulását, megállapíthatjuk a következőket: A kéregréteg viszonylag a legkevésbé változó. Leginkább változik a Parmelia pokornyi-nál, a legkevésbé a Cladonia furcata-nál. Feltűnően vastagkérgû a Cl. convulata

, ahol a kéregréteg a gonidiumos rétegeknek két vagy háromszorosa, amíg a többi fajnál ez fordítva áll. A kéregrétegben a pusztulás legutoljára következik be. A gonidiális - és bélréteg pusztulásakor a kéregréteget még észlelni és mérni lehet valószinuleg azért, mert az élettani folyamatok a gonidiális és bélrétegben játszódnak le. Ezek csökkenése illetve megszűnte a telepnek ezt a két rétegét érinti először. A gonidiumos réteg mennyiségileg és minőségileg is változik. Legvastagabb a Par~melia pokornyi-nál és a Cl. convoluta-nál, általában a csúcsi részekben; a Cl. furcata-nál a fiatal növényben, s a Cl. magyarica podeciumában időközönként az idős növény alsó részében. Egyértelműen legvékonyabb a gonidiumos réteg a Cl. convoluta és a Cl. furcata idős egyedeinek alsó részében. Legnagyobbfokú évszakos változást a Parmelia pokornyi és a Cl. convoluta mutatja a csúcsi részekben, de a rétegvastagság maximuma és minimuma a két fajnál nem azonos időpontban jelentkezik. A gonidiumok állapotát vizsgálva, az azonos hónapokban az egyes fajok között különbségek mutatkoznak. Pl. 1970. XI. hóban a Cl. magyarica gonidiuma kevés, elszórt, a többi három fajnál élénk zöld, vékony vagy tömött, vastag rétegben álló. I97I. VI. hóban a Cl. furcata gonidiumai élénk zöld színűek, tömött rétegűek, a CL convoluta és a Parmelia pokornyi csúcsi részeiben is jó állapotúak, mig a Cl. magyarica-ban elhalás észlelhető. Összehasonlítva a telep vagy podecium csúcsi részeit az alsó részekkel, a gonidiumok általában a csúcsi részben zöldebbek, összefüggő, szép réteget képeznek, míg az alsó részben állapotuk rosszabb (sárgás-zöld szín, vagy elhaló) főként az idős példányokban. Kivételt képez a Cl. magyarica podeciuma, ahol a csúcsi részekben először a gonidiumok dezorganizálódnak, s az alsó részben mindig jobb állapotban vannak. A bélréteg ingadozása a legnagyobb, különösen a Cl. magyarica podeciumában és a CL convoluta telepében. Abszolút értékben legvastagabb telepű a Cl. convoluta

, legvékonyabb a Cl. furcata

. A három réteg együttes, relatív %-ában a bélréteg a Cl. magyarica-ban a legvastagabb. A Cl. convolutá-ban a vastag kéregréteg miatt bélrétege relatíve vékonyabb az előbbinél. A csúcsi rész bélrétege a Parmelia pokornyi-ban vékonyabb az alsó résznél. A többi három fajban a növény fejlettsége szerint különbözik, így az idős példányokban - a csúcsi és alsó részben egyaránt - vastagabb, mint a fiatal növényben. A Cl. furcata és Cl. convoluta fiatal példányaiban a csúcsi rész és alsó rész bélrétegének vastagsága és szezonális változása hasonló, a Cl. magyarica podeciumában eltérő, a Parmelia pokornyin

ál a fiatal növényben csak a szezonális változás menete hasonló.