S. Orbán szerk.: Studia Botanica Hungarica 11. 1976 (Budapest, 1976)

P. Verseghy, Klára: Xerofiton zuzmófajok anatómiai vizsgálata

Az egyes rétegek kvantitatív vizsgálata A mérések alapján különbségek és párhuzamok egyaránt vannak a kéreg-, gonidiális - és bélréteg változásában a különböző fejlettségű növények csúcsi és alsó része között (1. táblázat). Cladonia furcata: A gonidiális réteg a fiatal növény telepének csúcsi és alsó részében vastagabb, mint az idős egyednél. Általában legvékonyabb az idős példányok alsó részében. A bélréteg ezzel ellentétesen a fiatal növényben a legvékonyabb, a csúcsi és alsórész között alig van különbség; legvastagabb az idős példány alsó részében. Az egyes rétegek vastagsága nem állandó. A gonidiális réteg a fiatal példányokban kevésbé változik, mint az öregben. Különösen lecsökken vagy teljesen elpusztul az idős növény alsó részében, ahol erőteljes az elhalás. A bélréteg vastagsága és változásának iránya a fiatal egyedek csúcsi és alsó részében szinte azonos, az idős példányoknál eltérő. Ha a növényt egés zében vizsgáljuk - természetszerűleg - mindhárom fejlettségi kategóriában a fiatal, a jól fejlett és az öregedő egyedek alsó része vastagabb, mint a csúcsi rész. Ez a különbség különösen jelentős volt 1971. IV. VIII. 1972. IV. hóban (1. ábra). Cl. magyarica: a podecium gonidiumos rétege az idős egyednél - ugy a csúcsi, mint az alsó részben - vastagabb, mint a fiatal példányokban. A bélréteg ingadozása sokkal nagyobb, mint a gonidiumos rétegé. Mindkettő növekedése az őszi hónapokban (szept

¥ okt. ) jelentős. A podecium csúcsi része kezd először pusztulni, ellentétben a Cl. furcata-val, amint ezt 1971. IV. VI. X. hóban látjuk (1. és 2. ábra). Ugyanakkor az alsó rész bél- és gonidiumos rétege egyaránt erőteljes fejlődést mutat. A fiatal egyedek csúcsi részének csökkenését 1972. IV. és X. hóban is észlelhetjük (2. ábra). Cl. convoluta

: Ennél a fajnál szembetűnő a kéregréteg vastagsága, mely legalább kétszeresen nagyobb a gonidiumos rétegnél. A gonidiumos réteg a legvékonyabb és legkevésbé változik az öreg példányok alsó részében, szintén kevéssé változik ezek csúcsi részében is. A bélréteg a legvastagabb - bár meglehetősen nagy ingadozást mutat - az öreg növényben, s legvékonyabb - de legkevésbé változik - a fiatal növény csúcsi részében. A telep egészét tekintve alsó része vastagabb, mint a csúcsi rész. 1971-ben nagyobb különbséget észleltünk a csucsi és alsó részek között, mint 1 972-ben. Meg kell jegyezni, hogy ennél és a következő fajnál legnehezebb megállapítani a növény fejlettségi fokát. (Termőtestet a Cl. convoluta nálunk soha, a Parmelia pokornyi csak ritkán képez. Ennek ellenére jól mérhető különbségeket találtunk, melyek nagyobbak voltak 1971-ben, mintáz 1 9 72-ben vizsgált hónapokban (3. ábra). Parmelia pokornyi: A gonidiális réteg hol a telep csúcsi, hol alsó részében vastagabb, de sokszor hasonló. A bélréteg általában vastagabb a telep alsó részében, mint a csúcsi részben; ugyanígy a fiatal példányban is, szemben az öreg egyeddel. Ha a telep mindhárom rétegét összességében nézzük - két hónap kivételével - az alsó rész természetesen vastagabb a csucsi résznél.