G. Fekete szerk.: Studia Botanica Hungarica 10. 1975 (Budapest, 1975)

Radics, Ferenc: Emlékezés Borbás Vincére (1844-1905) halálának 70. évfordulóján

bé látták vagy ellenfelei elfogultságból mej; nem láthatták: a következetesen materialista, ösztönösen dialektikus BORBÁS zseniális, művészi megsejtése. RAPAICS szerint a még akkor is gúnyolt "BORBÁS-féle fajok" a hazai flórakutatás "problémáját rejtő zárnak egyedül megfelelő kulcsai". Hogy mennyire nem értették vagy nem akarták ezt,a magukat "darvinistáknak" nevező, ellenfelei megérteni, álljanak itt igazolásul BORBÁS saját szavai. "Míg az eltéri alak a másikhoz vagy a tőalakhoz közel nő, eltérő bélyege csekélyebbnek tetszhetik. Ámde az eltérés lassanként önálló fajjá alakulhat, vagy ha más eltérő formája, avagy tőalakja véletlen elpusztul, az életben maradt eltérés kétségtelen faj marad. Ha az alakbeli eltéréseket és jelenségeket pontosan ismertetjük, munkánk el nem évül és a jövendő tudománynak nyújtunk összehasonlításra becses anyagot. Ezért tökéletesítettük részletesen az enumerációt. A florista nagyon jó hasznát venné a századra vagy ezredre visszaterjedő pontos distinkcióknak" (BORBÁS 1900, p. 303.). RAPAICS RAYMUND külön érdeme, hogy BORBÁS műveiből (különösen a rózsamonográfiából, a homokpuszták monográfiájából (1884), a Vasmegye flórájából (1887), főleg pedig a balatoni flóraműből) elsőnek hámozta ki azokat az eredményeket, melyekkel BORBÁS a hazai növényföldrajzi kutatásban KERNÉRT meghaladta. (RAPAICS ezeket az eredményeket részben már a saját kutatásai fényében, az akkor dívott ún. szellemtörténeti alapon, eszmei áramlatok hatását fürkészve világította meg. ) Már az említett "BORBÁS-féle fajokat" is a "KERNER-féle fajokkal" egyenlő értékűeknek nevezi. Ez utóbbi szerint a növényalakok közti különbségtevés mércéje minden olyan indokolt leírás, mely túlnyomó többségükben tartósan öröklődő bélyegekre és bizonyos földrajzi előfordulásra alapoz. BORBÁS ennél - mint láttuk - tovább ment. Az a tény pedig, hogy a szintén KERNÉRT követő DEGEN ennek ellenére BORBÁS florisztikai tevékenységét annyira méltányolta, méginkább becsessé teszi fentebb ismertetett megállapításait. Viszont DEGEN azt is hangsúlyozta, hogy a BORBAS leírta növényalakokkal való későbbi összehasonlíthatóság céljából nagy szükség lesz - sok vázlatos diagnózisa miatt - BORBÁS növénygyűjteményére. Ezért pótolhatatlan veszteség a tudományra nézve BORBÁS java növénygyűjteményének említett pusztulása. Méginkább megkülönbözteti BORBAST KERNER -tői, hogy az előbbi a hazánkra jellemző un. pusztai flóraelemeket nem a Fekete-tenger mellékéről (pontú si flóratartomány) eredezteti, hanem a havasi származékokkal együtt a hajdan volt, majd a mai képére lepusztult ősmátráról. Ez utóbbihoz nemcsak a mai Magyar Középhegység, hanem ettől délre a Velebitig és tőle északra az ŐsFátráig (BORBAS szerint földrajzilag nem helyes a Fátrát a környékező hegyvidéktől és az Alacsony Tátrától különválasztani) nyúló, eredetileg a mainál jóval magasabb hegyvidék is hozzátartozik. BORBÁS, KERNER TŐL eltérőleg, növényföldrajzilag külön "magyarföldi (pannóniai) flórabirodalom" (mai nevén flóratartomány) jogosultságát hirdeti. Sőt a délnyugat-balkáni (illir) flóratartomány északi határát egészen a Balatonig