G. Fekete szerk.: Studia Botanica Hungarica 10. 1975 (Budapest, 1975)

Verseghy, Klára: Talajlakó xerofiton zuzmófajok ökológiája és elterjedése Magyarországon (II.) s néhány taxon revíziója

3-4 mm szélesek, lekerekítettek, felállók, felső oldaluk sárgászöld, fonáka piszkosfehér, száraz állapotban visszapöndörödő. KOH-tól különösen a telep széle először sárga, majd lassan élénkvörös szineződést mutat. Hazánkban általában steril. - A telep vörös színreakciója még kevésbé fejlett állapotban is biztos elválasztási bélyeg más steril Cladonia - teleptől. Elterjedés: Hazánkban a Magyar Középhegységben elterjedt, ritkán a Duna-Tisza közén és Nyugatmagyarországon. A Dunántúli Középhegységben, a Balatonfelvidéken, a Bakonyban elsősorban a peremrészeken (Keleti-Bakony, Bakonyalja, Fenyőfő), a Budai-, Pilis-, Dunazug-hegység félárnyékos száraz lejtőin; az Fszaki Középhegységben pedig a legszárazabb mikroklimáju Zempléni-hegység sziklagyepjeiben található. Areájának teljes európ-ai feldolgozása még ismeretlen. POELT (1962) szerint szereti a félárnyékos száraz vegetációt, mésztalajon elterjedt, de csak részben gyakori. Az Arktiszon és az alpin régióban hiányzik. Feltételezhetően pontusi elem (ANDERS 1928). Vertikális elterjedése: Hazánkban főleg collin jellegű (250-300 t. sz. f. m között 36%), de ugyanígy gyakori középhegységeink szubmontán régiójában is (450-550 t. sz. f. m között 26%). Alföldi szinten ritkább. Lelőhelyek: Il/l : 3 - Il/2: 1 - Hl/4: 1 - IV/l : 15 - IV/3: 3 - IV/4: 1 - V/l: 7 - V/2: 3 - V/3: 23 - V/4: 3 - VIl/l: 1 -VIl/2:4 -. Termőhelyi viszonyai: Klima:termőhelyei makroklimatikusan nem egységesek. A legszárazabb, kontinentális jellegű Alföldön ritka, a csapadékosabb Magyar Középhegységben elterjedt, de a 800 mm évi átlagcsapadékot elérő nyugatmagyarországi részeken is megtalálható. Termőhelyeinek száraz jellegét a mikroklima hozza létre. Meleg- és fényigénye kisebb, mint az előző fajoknak. - Szubsztratum: szélesebb ökológiai igényű. Elsősorban bázikus talajon, mésztartalmú homokon él, de megtalálható kisavanyodó erdőtalajon vagy szilikát sziklagyepekben is (pl. Zempléni-hegység vagy a Vendvidék fenyves erdői). Talaj pH méréseim is ezt mutatják, pH: 5, 5-7, 8 között; leggyakoribb érték a 7, 5. Társulás:

, Középeurópában a Cladonietum symphycarpiae társulás karakterfaja (KLEMENT, 1955). Részletes hazai cönológiai feldolgozása még nem készült el. 1 7. Cornicularia steppae SAV. in Notul. Syst. Inst. Crypt. Horti Botan. Reipubl. Rossic. , 1924. 3:187. Leírás: T. apró, elágazó, az ágacskák cylindrikusak, végük felé kihegyezettek, tüskések, általában fénytelenek, gesztenye vagy sötétbarnák, finomak, vékonyak. Kéregréteg 85-112 m> gonidiumos réteg 25-50 m , bélrész 250 /•< vastag. KOH-val, Ca(OCl) -el és J-vel nem reagál. Ap. ismeretlen.