G. Fekete szerk.: Studia Botanica Hungarica 10. 1975 (Budapest, 1975)

Radics, Ferenc: Emlékezés Borbás Vincére (1844-1905) halálának 70. évfordulóján

Studia Bot. Hung. X. 1975. Emlékezés Borbás Vincére (1844-1905) halálának 70. évfordulóján RADICS Ferenc Természettudományi Múzeum Növénytára, Budapest ABSTRACT: (Resembling VINCENT BORBÁS (1844-1905) on the 70

th anniversary of his death.) - VINCENT BORBÁS was the most original Hungarian botanist at the turn of the century. He gave, on a floristical basis, not only a number of enduring floristical, ecological, historico-phytogeo graphical and an initial phytocoenological survey of the Pannonian flora, but also submitted many original morphological, systematical, ecological and physiological observations. Despite his strenuous circumstances, he published about 900 smaller to bigger papers. His socalled floral works still merit study. BORBÁS'

s work is characterized by a summary of statements made by recognized botanists (DEGEN, RAPAICS, GOMBOCZ, BOROS, SOÓ). Alkotóereje teljében hirtelen halt meg szívbénulásban Kolozsvárt, ahová annyi viszontagság után egyetemi tanárnak végre kinevezték. Egész élete nehéz, korán öregítő küzdelem volt. Atyja - a szegény, nagycsaládu, kisnemesi származású ipolylitkei (Nógrád m. ) kántortanító és jegyző a fiát kézművesnek szánta, és BORBÁS VINCE csak későn - atyja halála után 16 évesen kerülhetett az egri főgimnáziumba. A gimnáziumot, többnyire mint kitűnő tanuló alapítványi ösztöndíjak, jutalmak, pályadíjak és magántanítás segítségével végezte el. A botanikát korán megkedvelte. E téren kezdetben DIÓSZEGI népszerű Füvészkönyve (1807) és egy VARGA nevű egri érseki főkertész, akinek a fia BORBÁS osztálytársa volt, vitték előbbre, később pedig a jónevű botanikus, VRABÉLYI MÁRTON. A botanikán kívül érdekelte a nyelvészet és a néprajz is. Már ekkor többfelé járt és botanizált Nógrád, Gömör, Heves és Békés megyékben. A pesti egyetemen 24 éves korában iratkozott be a filológiára (nyelvészet s néprajz) és "terményrajzra". A filológia hallgatását - időhiány miatt - hamar abbahagyta anélkül, hogy végképp felhagyott volna vele. Mert, hogy megéljen, már alapvizsgás tanárjelölt korában magánkereskedelmi, majd polgári iskolában tanított, sőt - pályadíjat nyervén - professzora, JURÁNYI LAJOS mellett tanársegédi állást is vállalt. Mindössze egy-másfél évig, mert kettőjük kutatásiránya és tudományos felfogása egymástól merőben különbözött, JURÁ-