G. Fekete szerk.: Studia Botanica Hungarica 10. 1975 (Budapest, 1975)

Verseghy, Klára: Talajlakó xerofiton zuzmófajok ökológiája és elterjedése Magyarországon (II.) s néhány taxon revíziója

lásban mért adatok szerint foto-xerofil. Szubsztratum: meszes, exogenetikus málladéktalajon, ritkábban homokon vagy löszön, bazifil. Társulás: A Fulgensietum fulgentis GAMS zuzmótársulás lokális (MARSTALLER 1969), ill. csoportkarakterfaja (KLEMÉNT 1955., GALLÉ 1961). A hazai cönológiai irodalomban is többször említik a "Bunte Erdflechtengesellschaft" vagy "Buntflechtenfazies" tagjaként (ZÓLYOMI, ZSOLT, BORHIDI, BOROS, apud GALLÉ 1968). Karakterfaja az Endocarpetum pusilli GALLÉ löszkedvelő társulásnak is (GALLÉ 1964., MARSTALLER 1968). 8. Squamarina lentigera (WEB. ) POELT. in Mitt. Bot. Staatssamml. München, 1962. 4: 523. - Syn. : 1. VERSEGHY, 1966. Leírás: T. kör alakú, egylevelű, sugarasan karélyos, lapos, a substratumra lazán ráfekvő, vastag, zöldesfehér, erősen fehéren deres, sohasem csupasz, a karélyok fonáka fehér, Ap. 1-3 mm széles, lapos, sárgásbarnás, a karima vékony, majdnem felszívódó. A növényt 1778-ban WEBER leírta Lichen lentigera néven, ;azóta számos genuszba, a Lecanora nemzetségen belül sokáig a Placodium

, ill. Squamarina szubgenuszba vagy szekcióba sorolták. Leveles, karélyos habitusa miatt POELT (1962) önálló genuszrangra emelte Squamarina néven. GYELNIK három formát írt le: f. nudiuscula

, var. simplex

, var. calcareo -arenosa-t (GYELNIK 1930). Mindhármat azonosnak tartom a tőfajjal (VERSEGHY 1966). Elterjedés: Hazai feldolgozása óta (VERSEGHY 1966) számos új adattal gyarapodott, főként a hegyvidékekről (Bakony, Balatonfelvidék, Villányi hegység). Elsősorban alföldjeinken (Nagyalföld, Kisalföld, Mezőföld) él, de előfordul - bár nem gyakori - a Dunántúli Középhegység és a Villányi-hegység déli meleg oldalain, sziklapadkák, sziklakibuvások talaján. Szélesen elterjedt, de csak szétszórtan előforduló sztyep és félsivatagi növény, melynek centruma a Földközi-tenger vidéke és DK-Oroszország. Középeurópán át Norvégiáig is eljutott (SCHINDLER 1940, SUZA 1937, POELT 1962). Pontus-mediterrán elem. Vertikális elterjedése: Hazánkban főként, két szintben: alföldön (48%) 200-300 t. sz.f. m között (40%) él. Egyes szerzők (SCHINDLER 1940, SUZA 1937) szerint azonos elterjedést mutat a Fulgensia fulgens-el, majdnem mindig szabályosan kiséri azt. Hazánkban sem horizontális, sem vertikális elterjedése nem egészen azonos. A Fulgensia fulgens alföldjeinken kevésbé gyakori, nem mindig található meg a Squamarina lentigera mellett. Lelőhelyek: (1. VERSEGHY 1966). Újabb adatok: Hl/2 in silva "Jolda-erdő" ad Középrigócz pr. Barcs (B)SZ - IIl/4 mt. Villányi-hegység: m. Harsány-hegy (V)V - V/3 mt. Vértes: m. Szólókő pr. Csákvár (B)SZ - in coll. "Homoktisztás" pr. Mór (B)SZ - mt. Bakony: Gaja-szurdok pr. Bodajk (V)V - m. Várhegy pr. Bodajk (V)V - m. Bér-hegy pr. Tés (V)V - V/4 Keszthelyi-hegység;