G. Fekete szerk.: Studia Botanica Hungarica 9. 1974 (Budapest, 1974)
Fekete, Gábor: Tölgyesek relatív megvilágítása és gyepszint-fajainak eloszlása
leolvasást a szeléncella vízszintes helyzetében végeztük el. Minden méréssel párhuzamosan mértük a szabad terület megvilágítását is és ennek százalékában fejeztük ki a mintaterületen végzett mérések értékeit (RB= relativ megvilágítás borult égnél; RD= relativ megvilágítás derült égboltnál). A gyepszintben a 3 tipus fontos (a leginkább domináns vagy abundáns) fajainak borítását százalékosan becsültük. E célból mindenegyes kvadrátban egy további hálót fektettünk le, mely ugyancsak 25 db, egyenként 30 x 30 cm-es kis kvadrátot tartalmaz. Ha egy faj egy kis kvadrátot teljesen kitöltött, ugy 4 % értéket kapott, ha csak egy negyedét, ugy 1 %-ot. Szerencsére, a legtöbb faj "átnyuló"-nak bizonyult, igy viselkedését mindhárom tipusban tanulmányozhattuk. Az Orno-Quercetumban légtömegesebb-leggyakoribb fajokon ( Vicia sparsiflora , Lithospermum purpureo-coeruleum , Oryzopsis virescens , Dictamnus albus , Geum urbanum , Lathyrus niger , Polygonatum latifolium , Melittis grandiflora , Brachypodium pinnatum , Polygonatum odoratum , Lapsana communis, Dactylis glomerata ) kivül a Quercetum petraeae-cerrisben sulypontos 12 fajt is ( Chry- santhenum corymbosum , Astragalus glycyphyllos , Poa nemoralis , Veronica chamaedrys, Viola alba , Ajuga reptans, Campanula rapunculoides , C. persicifolia, Galium schulte sii , Silène vulgaris , Genista elata , Hieracium racemosum) bevontunk a vizsgálatba; utóbbiak nagyobb reprezentációval főleg a Viciatipusban jelentkeznek. EREDMÉNYEK ÉS ÉRTÉKELÉSÜK A relativ megvilágítás mérésének eredményét az 1. táblázat tünteti fel, ahol minden kvadrátban lévő érték 9 viszonyszám (3 nap, napi 3 mérés) átlaga. A-méréseket véletlen elrendezésű variancia-analizisekkel értékeltük ki; e munkában nincs arra mód, hogy a részletes táblázatokat közöljük. Felhős égbolt alatt a 3 társulás egymástól jól elválik. A relativ megvilágítás legalacsonyabb (átlagosan 6 %) értékeit a Vicia-tipusban mértük, a legmagasabbat a Brachy- podium-tipusban (15, 7 %). A variancia-analizis eredménye 0,1 %-on szignifikáns, miként az összes pár differenciája is. Felhőtlen napokon szintén a Viciatipusban mérhető legalacsonyabb érték (5, 6 %); a Poa nemoralis-t ipus (10,4 %) viszont igy kissé felülmúlja a Brachypodium-osat (8 %). Az értékek variancia-analizise igy is 0,1 %-on szignifikáns. Ha azonos tipuson belül hasonlitjuk össze a különböző viszonyitásu értékeket, azt látjuk, hogy a Viciatipus mindkét vonatkoztatás szerint a leginkább fényszegény; az RB és RD-értékek között nincs statisztikailag alátámasztott különbség. Evvel ellentétben, a Brachypodium-tipus átlagos relativ megvilágitása a derült égbolt alatt felére csökkent, a kétfajta megvilágítás között 0,1 %-on szignifikáns differencia mutatkozik. A Poa nemoralis tipusban derült égbolt alatt kissé emelkedett az átlagos megvilágítás ugy, hogy a két középérték között - bár csak 5 %-on - szignifikáns a különbség. A RB és RD alakulásában mutatkozó eltérések okát - a Brachypodium - ill. a Poa , ne moralis-tipus vonatkozásában - véleményünk szerint az állományok fiziognómiai szerkezetéből adódó különbségekben kell keresnünk. Ha az égbolt felhővel takart, a kisebb levélterület-indexű Brachypodiumtipus felső szintjei több fényt engednek be a gyepszintbe, mint a Poa nemoralis-tipusé. A sok levélcsomóban, 10 m-től 20 m magassá-
