G. Fekete szerk.: Studia Botanica Hungarica 9. 1974 (Budapest, 1974)

Szujkóné Lacza, Júlia: Tendenciák vagy szignifikáns differenciák érvényesülnek a Zalensky-szabályban? (Kvantitatív anatómiai vizsgálatok a Pimpinella anisum L. levelein)

A szignifikáns differenciák levélpáronkénti megoszlását mutató félmátrix adatai szerint az összes alatta levő levéltől a 10. különbözik maximálisan a vizsgált karakteri s ztikumok-ban (1. a Et-es oszlop legalsó tagját). A levelenként lehetséges esetek közül is legnagyobb %-ban (39,4%), a 10. levél valósit meg a legtöbbet. Az összesen megvalósult 182 Sz.D. okozói rangsorban a 10., 1., 8., 7., 9. és 3. levél. A középen elhelyezkedők kb. egyenlő mértékben térnek el (11-13) az alattuk ill. felettük eredő levelektől. A félmátrixon belüli oszlopok legfelső értékei szerint az első és a második, a második és harmadik, a harmadik és negyedik levél között nincs lényeges eltérés a vizsgált anatómiai tulajdonságokban. Ezzel ellentétben a 7. és 8. levél három tulajdonságban is különbözik egymástól szignifikánsan. Összefoglalva az eddigieket megállapitható: az itt vizsgált levélanatómia sajátságok értékeire vonatkozóan, nem különbözik szignifikáns mértékben valamennyi a száron egymástkövető levél az alatta ill. felette levőktől. (Teljesen egyirányú hatást - vagy lineárisan növekvő tendenciát már az átlagértékek sem mutattak, az összes vizsgált levélkarakterisztikum esetében - v.o. 1. táblázat.) A 2. táblázat szerint a száron szukcesszive következő levelek - mindegyiket mindegyikkel összehasonlitva - legtöbb esetben az egységnyi mezofillum területre eső olajtermelő epithelsejtek számában térnek el egymástól. Majd az össz-sztómaszám, a szivacsosparenchyma területre jutó sztómaszám a levélfonákán, és a levélkeresztmetszet területegységre eső illóolaj járatok mennyisége következik. Ismereteim szerint az Sz.D. -k mátrix alakban történt elrendezése és ilyen módon való értékelése az irodalomban eddig nem közölt megoldási forma. Ez az elrendezés jó információt nyújt egyrészt az egyes levelek egymásközötti anatómiai különbségeinek, másrészt, a ZALENSKY szabály érvényesülése mértékének megállapitásához. A 4. táblázat n-es oszjopértékei statisztikailag is igazolható módon bizonyítják a ZALENSKY féle jelenségkomplexum törvényszerűségét. Ugyanakkor a szignifikáns differenciák levelenkénti gyakorisági eloszlása mutatja, hogy a levelek között, a vizsgált sajátságokban, az eltérések nemcsak a külső körülményektől függnek (nincs egyenletes emelkedés, bár a 10. tér el legtöbb vizsgált esetben a többitől.) Az ánizs leveleknél egyéb, feltehetően a faj architektúrán s sajátságai is jelentkeznek az Sz.D. -k levélemeletenkénti gyakorisági eloszlásánál. A 4. táblázat ni-as oszlopértékei szerint a 182 Sz.D. oka legtöbb esetben a 10., majd az 1. levél. A középső levelek kb. egyenlő mértékben térnek el mind a felettük, mind pedig az alattuk eredőktől. Végül megállapíthatjuk: az idézett irodalmi adatok és most saját vizsgálataim szerint is bizonyos limiten belül a virágosnövények legkülönbözőbb taxonjain igazolható a ZALENSKY féle törvényszerűség, de éppen ez bizonyltja a nemcsak faji érvényességű jellegét. Valószínű, hogy a virágosnövények egyedeinek levélsajátságain, a környezeti effektusok szezonális változására statisztikai valószínűséggel azok megegyező típusú reagálását mérhetjük le. Az, hogy nem valószínű a csak egy tényezőre történő azonos tipusu válaszreakció, nem von le a törvényszerűség értékéből. Konvencionális SALISBURY (1. c.) vizsgálatai óta a kvantitatív ; anatómiai vizsgálatok a területegységre jutó sztómák számát, vagy a sztóma indexet, mások a paliszád/szivacsosparenchyma arányt, vagy ezeknek a rétegeknek a vastagságát (pl. TURREL 1942) veszik többek között figyelembe, ha természetes, vagy stimulált külső hatásók eredményeit kívánják lemérni növényanatómiai karaktérisztikumokon. Az emiitett sajátságókat két évben vizsgáltam a bevezetőben már emiitett módszerekkel, annak a kér-