G. Fekete szerk.: Studia Botanica Hungarica 9. 1974 (Budapest, 1974)

Szujkóné Lacza, Júlia: Tendenciák vagy szignifikáns differenciák érvényesülnek a Zalensky-szabályban? (Kvantitatív anatómiai vizsgálatok a Pimpinella anisum L. levelein)

Studia Bot. Hung. IX. 1974. Tendenciák vagy szignifikáns differenciák érvényesülnek a Zalensky-szabályban ? (Kvantitatív anatómiai vizsgálatok a Pimpinella anisum L. levelein) SZUJKÓ-LACZA Júlia Természettudományi Múzeum Növénytára, Budapest ABSTRACT: (Do trends or significant differences prevail in the Zalensky-law? (Quantitative anatomical studies on the leaves of Pimpinella anisum L.) - Trends and significant differences (S.D.) concerning the mean values of eleven anatomical characteristics of the sequence of leaves and the matrix arrangement and evaluation of the S.Ds. The trend of mean values and S.Ds. (with some exceptions) support the Zalensky law. The frequency of S.Ds. increases upward on the stem. On the basis of investigations for 2 years the stoma numbers on the underside of leaves and thickness of the palisade parenchyma layer are subjected more to genetical, while other three rather to ecological, effects. BEVEZETÉS ZALENSKY 1904-ben (v.o. SINNOT 1960) fás fajok levelein végzett megfigyelések alapján megállapította : a fán a levélinszercióspont szintjével változik a levélstruktura, azaz a gyökértől való távolság növekedésével a struktúra egyre xeromorfabbá válik. A progresszive magasabban levő leveleknek kevesebb lesz a sejtje, kisebbek a sztómák, nő viszont a területegységre eső számuk, nagyobbá területegységre eső érhosszuság, vastagabbak és kevésbé hullámosak az epidermisz sejtfalak, nő a paliszád- és a szivacsosparenchyma közötti kontraszt, csökken az intercellulárisok területe és a mechanikai szövetek jobban kifejlődtek. SALISBURY (1927) már egy lágyszárú fajon, a Dactylis glomerata-n számolja, méri az anatómiai elemek variációját és közli levélemeletenként az alapadatokat. Ugyancsak SALISBURY (1932) alátámasztotta ZALENSKY megállapítását azzal, hogy kimutatta: a sztóma frekvencia nő egységnyi területre vonatkoztatva, à levélinszerció magasságával. (Más vizsgálati szempontból érdekes, hogy szerinte a sztóma index (sztómaszám/ epidermisz-sejtszám) azonos régióban kevéssé változik.) WEAVER - CLEMENTS (1929) az egységnyi területre vonatkoztatott sztómaszám növekedését az epidermisz sejtek környezeti tényezők által limitált megnyúlásával hozzák kapcsolatba. SALISBURY megállapítását WEAVER - CLEMENTS mellett legújabban KNECHT - O' LEARY (1972) vizsgálatai erősitették meg. A babnövény harmadik levelén különböző fényintenzitások mellett szignifikánsan eltérő levélfelületet illetve egységnyi területre vonatkoztatott sztómaszámot kaptak, de a teljes levélfelület és sztómaszám figyelembe vételével a különbségek eliminálódtak. Hazai példákat emlitve: FARKAS^AJHATHY(1955),SIMON-WOLCSANSZKY - MOLNÂROS (1964) kultúrnövényeken tanulmányozták a sztómaszám változást levélemeletenként. Velük együtt a cseh