G. Fekete szerk.: Studia Botanica Hungarica 8. 1973 (Budapest, 1973)

Babosné Greskovits, Margit: A magyarországi homokterületek ritka és érdekes gombafajai. I.

micéliumot az avar erősen boritja. Húsa féhéres-krémszinü, a tönk kérgében ibolyáslilás-szürkésbarna,az idős példányok tönkjében többé-kevésbé barna;a tönkben szálas szerkezetű; a kalapban a lemezek fölött nagyon vékony. Erősen liszt szagú, lisztizü. Spórák: hialinok, többé-kevésbé megnyúlt elliptikusak, simák, 5-6,2 x 2,5-3,1 mikron méretűek (1. ábra). Herbáriumi adatok: Csévharaszt , Pest megye, akácosban (

Robinia

. Sambucus

). 1970. IX. 19. leg.: BABOS M. - BOHUS G. - SUNHEDE S. Gödöllő, Pest megye, akácosban, 1972. IX. 26. leg.: BABOS M. Inocybe agardhii (LUND) ORTON A Magyar Alföld homokterületeinek egyik gyakori és tömegesen előforduló Inocybe faja. Az eddigi megfigyelések szerint a DunaTisza közti homokhátságon és a Duna szigetein terem tavasztól őszig. LANGE (1939) Dániából közölte Salix caprea alól, Angliában pedig a homokdűnéken Salix repens alatt termett (ORTON, I960, PEGLER - YOUNG 1972). Hazánkban főleg homoki nyárasokban fordul elő, de található nyáras-borókásokban, ültetett homoki fenyőerdőkben és nyilt homokpuszta gyepben is. KONECSNI szóbeli közlése szerint e társulás nedvesebb részein, Salix rosmarinifolia-s helyen is gyűjtötte. Kalap: 1,2-8 cm; eleinte kissé púpos-domború, majd kiterülő, ellaposodó, a közepe kissé púpos, lapos vagy bemélyedő; széle fiatalon kissé aláhajló; szine eleinte világos okkerbarnás, később okkerbarna, az idősebb példányok lehetnek élénk rozsdásokker-rozsdabarna szinüek is; felülete finoman nemezes-gyapjas, később szálas-nemeze s, végül néha csapzott szálas-pikkelyekre szakadozik szét vagy csupaszodé.A kalap szélén fiatalon fátyolmaradványok vannak. A kalap bőre csaknem egészen lehúzható. Lemezek: 1,5-9 mm szélesek; tönkhöz nőttek, foggal lefutók vagy lefutók; fiatalon olajos árnyalatú agyagbarnák, később sötéteb-