G. Fekete szerk.: Studia Botanica Hungarica 8. 1973 (Budapest, 1973)

Huszty, Sándor: Kanitz Ágost és az első magyar botanikai folyóirat

Aztán ahogy teltek az esztendők, úgy vékonyodtak a Magyar Növénytani Lapok kötetei. Pedig munkatárs, közreműködő, egyszóval cikkíró lett volna fölös számban is. Csak KANITZ ÁGOST pénze fogyott egyre jobban. 1890-ben irta CSATÓ JÁNOSnak , hogy "másfél év alatt akarok egy-egy kötetet kiadni, nagyon sok a ve13 ) •• sződség és kevés az előfizető." Osszébbhúzta magát, már némely folyóiratról is lemondott, CSATÓ JÁNOS kölcsönzött neki köteteket, hogy referálhasson (1891-ben): "így azután nem kell most az illető évfolyamokat (Oest. bot. Z. 1889-1890. ) megvenni és másra fordíthatnám a pénzt. "^"^Majd az utolsó nagy erőfeszítés, hogy valami alkalomhoz kösse folyóirata megszűntét: ."Minden felesleges pénzemet most a tankönyvek kinyomatása emészti fel, azután várok arra, hogy alkalmi vételt tehessek, mert ha az OBZre a kapca nagyon szőrit, mégis itt vagy te, aki avval kisegit." Sok munkájához és elfoglaltságához "mellékelve megyén még a MNL jubiláris (!!??) kötete, mikor adom ki, még nem tu15 ) dom." J

' Elkészült mégis s azzal befejezte létét KANITZ ÁGOST folyóirata. CSATÓ JÁNOS parentálta el 1894-ben, mikor HERMAN OTTÓ új lapvállalkozását, az Aquilát szkeptikusan szemlélte: "A folyóirat megjelenését nagyon várom, de nagyon tartok tőle,hogy kevés lesz az előfizetője. - Azon betegségben múlt ki a 'Magyar Növénytani Lapok' czimü havi közlöny is, pedig hazánkban több 16 ) a botanicus mint ornithologue." KANITZ ÁGOST lapja nem csupán közelgő centenáris fordulója miatt érdemli a megemlékezést. Több volt az, mint most sajtóhistóriai kuriózum. A XIX. században energikusan elkezdődött szakosodás a magyar természetrajzban csak úgy nyilatkozhatott éretten és modernül, hogy a reménytelen vagy annak tűnő vállalkozások már felébresztették a fogadtatást, megcsillantották a terebélyesedés lehetőségét. A Magyar Növénytani Lapok is utat tört. Sikerült munkára serkentenie kora vezető botanikusait. De ami még fontosabb, sikerült hasznos adatokat kitermelnie és a tudományos világ elé tárnia a derékhad munkáiból. Szélesre nyitotta a kapukat a nemzetközi tudományos eredmények előtt, hogy azokhoz mérve bíráljon, értékeljen és buzditson. Mércéül állította a magyar botanikusok elé a külföldi monográfia-irodalmat, eszközül és tájékozódásul kora szakfolyóiratainak repertóriu-