G. Fekete szerk.: Studia Botanica Hungarica 8. 1973 (Budapest, 1973)
Huszty, Sándor: Kanitz Ágost és az első magyar botanikai folyóirat
tudják a hazai botanikusok, hogy én, ki hazánk növénytani múltját oly sokáig tanulmányom tárgyává tettem, minden közlést,mely még oly csekély becscsel bir, örömmel fogadok. Mindent, a mi a növénytanra vonatkozik és mi a tudomány színvonalán áll, örömmel fogok lapomba felvenni. A tulajdonképeni programmot csak munkatársaimmal együtt alkothatjuk majd meg, akkor, midőn a legjobbat törekedvén nyújtani, a szerény kolozsvári vállalatot több más nagyfontosságú munkák kiindulási pontjává fogjuk tehetni." 7 '* Zsúfolt és lelkesítő program ez. Megvalósulását mégsem várta ilyen hirtelenében. Lapjának egyik munkatársa kényszeritette arra a vitára, mely már az év első negyedében kirobbant és zajlott a folyóirat hasábjain. Ha ez nincs, talán sohasem fogalmazza meg szándékát, szerkesztői koncepcióját ennyire plasztikusan. Előzménye az, hogy még 1876 decemberében bekérte CSATÓ JÁNOStól azt a cikkét, melyet neki a lap előkészületei során igért anyagába, mert tetszett a téma. Némi javítások után 1877 január havában elküldte a nyomdába és mindjárt társszerzőül ajánlkozott a nagyenyedi jeles floristának egy további közleményhez. Mivel CSATÓ JÁNOS cikke egy kicsit hosszúra sikerült s kihagyni nem akart belőle, elosztotta a 2. és 3. számra. Megjelent és hatása váratlan volt. BORBÁS VINCE egy cikket és egy kategorikus levelet küldött KANITZ ÁGOSTnak, aki minderről áprilisban beszámolt CSATÓ JÁNOSnak: "Igen tisztelt barátom! Lapom még mindig nem hagyhatta el a sajtót, habár én nem is akarom ezt sohasem a hó elsejére elkészíteni, mert az akkor már megjelenő külföldi lapok még nem lehetnek itt és én az apróbb personal iákat sat. még mindig közölni akarom ugyanazon havi számomban, mégis most a késedelmet még egy más körülmény is okozta, mert miután a mostani szám két egész ivre fog terjedni, az elsőnek már megadtam volt az imprimaturt és már csak épen akkor jöttem a nyomdába, mikor épen az egészet a présbe tették. Borbás úrnak úgy tetszett, hogy belém és Önbe belékössön és cikkét oly követelő módon küldötte nekem, hogy azt kell hinnem, azon nézetben van, miszerint minket lefőzött és ő már most mint elsőrangú systematikus tündököl a hazában. Miután nem tudtam, vájjon Ön mindjárt felelni akar, miután nincsen sem annyi idő,
