G. Fekete szerk.: Studia Botanica Hungarica 8. 1973 (Budapest, 1973)
Radics, Ferenc: A nyírhibrid-kutatás története
kell venni, melyek csak a különféle külső befolyások által keletkeztek (ibid. p. 64.). REGEL az egyes nyirfajok megkülönböztetésében több izben hangsúlyozza, hogy az egyes szervek és képletek alakja, mint a kéreg külseje, a fiatal ágak szőrzete, a levelek alakja és szőrössége vagy a terméspikkelyek lebenyeinek az alakja milyen változó és megbízhatatlan. Viszont a terméspikkelyek rövidebb-szélesebb vagy hosszabb-keskenyebb voltát, a kerek vagy nyesett-tompa levélcsúcsot a többnyire hegyes, kihegyezetten tompás vagy hegyesedő levéllel, továbbá a hegyesedő vagy kihegyezett levélfogazottságot a lekerekítettel szemben fontosnak mondja. Másokat, mint a termetet, a fiatal ágak mirigyességét, az érett termésnek a bibéhez viszonyított szárnyahosszát viszonylagosaknak nevezi: diagnózisra csak más bélyeggel, illetve bélyegekkel együtt használhatók. Leginkább jellemzőnek a szárnyas makkocska (továbbiakban termés) szárnyaszélességének a makkocska szélességéhez való viszonyát nevezi, ha ezt helyesen értékelik (ibid. p. 70. ). REGEL az emiitett első munkájában határozottan csak egyetlen hibridet különített el: a Betula hybrida RGL-t ( B. alba L.X B. nana L.) azzal, hogy közti formái és az egyik vagy a másik fajhoz közelebb álló alakjai is vannak (ibid. p. 94.). Egy-két más faj esetében is észlelt átmeneteket vagy feltételezi a hibrideredetet. Pl. a Betula alba L. var. vulgaris SPACH (szerinte e varietas egyik formájának az egyik synonynomja a B. pendula ROTH) terméspikkelyei majdnem mindazt a formát mutatják (ibid. p. 76.), mint a következő varietások, igy a Betula alba L. var. verrucosa WALLR., mellyel a B. verrucosa EHRH.-ot is azonosítja. REGEL a másik idézett munkájában (1866) már arról ir, hogy a Betula-hibrideknek nincs meg az a hibrid-sajátságuk, hogy a polleneik terméketlenek, és ezért az egyik vagy a másik szülőfajjal porozódván, előbb-utóbb az egyik vagy a másik szülőre ütnének vissza. Ehelyett a hibridek messzemenően termékenyek, amiért a szülőfajok közt számos átmeneti, közti forma keletkezik.
