J. Újhelyi szerk.: Fragmenta Botanica 6. 1968. (Budapest, 1968)

Babosné Greskovits, Margit: Adatok Magyarország ritka kalaposgombáinak és pöfetegféléinek ismeretéhez III. A budakalászi legelő gombái

FRAOMENTA BOTANICA MUSE) HISTOBIC

Q-NATURAUS HU

NGARlCl Tom. VI. 1968 Fate. 1-4 Adatok Magyarország ritka kalaposgombáinak és pöfetegféléinek ismeretéhez III. A budakalászi legelő gombái. Irta: Babomé, Greckovits Margit Természettudományi Múzeum Budapest A terjeszkedő mezőgazdasági kultura egyre inkább csökkenti a települések közelében az eredeti és a másodlagosan kialakult n'cvényvegetáció területét. Ez a helyzet a számos mikológiái érdekességet nyújtó budakalászi legelőn is. Budakalász községtől Ny-ra elterülő medencében, a Karapovácsi-viznyelő közelében lévő mészkőbánya környékén található gyepek feltehetően az egykori molyhos-tölgyes szálerdők közötti sziklás részeken korábban is megvoltak. Az itteni eredeti gyenfoltok helyét ma a Cynodonti-Festucetum pseudovinae másodlagos gyeptársulással azonosíthatjuk leginkább. Környezetükben azonban ma már elgyomosodott másodlagos gyepek uralkodnak. A terület É-ÉK-i kitettségü enyhe lejtő, mészkőkibujásokkal tarkított legelő. Tengerszintfeletti magassága 170-180 m. Az 1964 óta (szórványosan korábban is) folyó vizsgálatok során e helyről több ritka és Magyarországra uj faj vált ismertté. E fajok a későőszi hónapokban teremnek - gyakran tömegesen is. A tavaszi-nyári-koraőszi hónapokban a legelőn gomba vagy nagyon kevés termett s a fajok is közönségesek voltak, vagy oedig gyakorlatilag „gombamentes" volt a terület. A termőtestfejlesztés későőszi (október-november) időpontjára a Budapestre és környékére gyakorta jellemző, határozottan szubmediterrán tipusu időjárás csapadékviszonyai adnak magyarázatot (ZÓLYOMI B. 1958). A csapadék évi átlaga 600 mm körül van. Az eloszlása - a tavaszvégi és őszi (április-május és október-november) hónapokra eső kettős .csapadékmaximum és a nyárközepi és téli