St. Louis és Vidéke, 1969 (57. évfolyam, 1-19. szám)
1969-08-09 / 16. szám
10 napon belül Pekingben akarnak lenni az oroszok! A romániai zsidók és szászok ügye Nixon bukaresti programján Harrison E. Salisbury, a New York Times helyettes főszerkesztője beutazta az orosz megszállás alatt lévő Mongóliát és tapasztalatairól most számol be a lapjában. Azzal az egész Ázsiát foglalkoztató kérdéssel kezdi, hogy lesz-e háború a Szovjetunió és Kína között? A válasz feltételes. Szerinte a háború elkerülhetetlen, ha Mao Tze-tung még sokáig él és élete végéig hatalmon marad, vagy utódja is olyan gyűlölettel viseltetik a Szovjetunió iránt, mint a jelenlegi kínai vezetőség. A háborút azonban még sem Kína fogja kirobbantani, hanem a Szovjetunió, amely „már torkig van Kínával, a moszkvai politbürő többsége elvesztette minden reményét a békés megegyezésre és a hadsereg tábornoki karának fiataljai minél előbb ütni akarnak, nehogy Kínának ideje legyen felkészülni az atomtámadásra”. Moszkvában ugyanis nem kételkednek abban, hogy Kína azonnal beveti az atombombát, amint erre módja lesz. Hogy a Szovjetunió is gondol-e az atomtámadásra, Salisbury cikkéből nem derül ki határozottan. KI BETEG? A középamerikai Guyanában van egy kommunista párt is, melynek Cheddi Jagan a tulajdonosa, akinek a felesége viszont amerikai kommunista. Most váratlanul az a hír érkezett — Moszkvából, hogy Jagan komrád súlyos beteg, s feleségét és lányát sürgősen a betegágyhoz hívták. A kérdés, ami ezzel kapcsolatban felmerül: ki vagy mi a beteg? Jagan, aki természetesen az, mert egy közismert epileptikus kommunista, vagy — maga a guayanai kommunizmus az? Most izgatottan várjuk a további híreket. A baráti Szovjetben ugyanis már sok „beteg” meghalt a gondos kórházi ápolás — miatt. Sohasem Vitathatatlan, hogy a Holdra-lépés az emberi technológia egyik legnagyobb diadala volt. De ennek a nagy győzelemnek az árnyékában ott lappang a Föld katasztrófájának fenyegető réme. A csodálatos technológia, amely elvitte az embert a Holdra, rövidesen kioltja az életet a Földön. Nem a technikai rémregények jóslataira gondolunk most, hanem az ember ostoba könnyelműségére, amivel a modem technológia szükségszerűen halálos mellékhajtásait kezeli. Az ember egyszerűen nem veszi tudomásul, hogy a modern technológia hatása alatt — drámai módon megváltozott a viszonya a környezetéhez, amelyben él. A népesség szaporodása, ami az évezred végére — 30 rövid év alatt! — 314 billióról 7 billióra duplázza meg a lakosságot, az élelmiszerek termelésének megsokszorosítását követeli. Ez viszont óriási mennyiségű nitrát- és foszfát-műtrágya használatát igényli, ami — végső fokon — a tengerek vizébe mosódik és megmérgezi a planktonokat, amelyektől oxigénkészletünk ftyensúlya függ. Ugyanezt a jószánÜékú destrukciót követik el a rovarirtó szerek (DDT és társai) is. Az autók halálos kipufogói ma már 60%-ban járulnak hozzá az Egyesült Államok légkörének megmérgezéséhez és ez az arányszám hatványozottan növekszik. A jetforgalom sűrűsödésének következtében az igen nagy magasságban hátrahagyott égéstermékek még katasztrófálisabbak, mert ott fent nincs öntisztulás. Alfred Hulstrunck, a légköri kutatás kiváló tudósa szerint, ha ez így folytatódik, olyan széndioxid-takaró alá kerülünk, hogy „a következő generáció már sohasem fogja látni a NaAzt írja, hogy az oroszok a háború megkezdésétől számított tíz napon belül Pekingben akarnak lenni, ahol oroszbarát kormánynyal szeretnék felcserélni a mai rezsimet, amelyet az őrültek kormányának neveznek. Ha előzőleg atomtámadást hajtanának végre Peking vagy más nagyváros ellen, a bevonulásuk útját maguk rekesztenék el, mert a rádióaktív szenynyezödés őket is pusztulással fenyegetné. Viszont az sem hihető, hogy az oroszok megvárnák, míg a kínaiak kilövik atombombáikat az orosz nagyvárosokra. Egyelőre csak annyit állapít meg tényképpen, hogy a felvonult páncélos hadosz■ Tihanyban mozog a föld. A terület beépítése több helyen veszélyes. Közvetlen földcsuszamlás fenyeget a barlanglakások környékén, a visszhang domb alatti részén és a szarkádi erdőben. ■ A nagy esőzések elmúltával meggyorsult az aratás. A cséplés javában folyik. Július végéig 150 ezer vagon gabonát vettek át az állami felvásárló vállalatok. ■ Valamikor Magyarországon, főleg a Hortobágyon és Ecseg pusztán otthonos madár volt a nagytestű, lomha szárnyalású túzok, a magyar strucc. Ma már csak az állatkertben látni. A budapestiben 19 tuzokcsibe kelt ki a napokban. ■ Augusztus 20 Magyarországon már nem Szent István napja, hanem a mondva csinált alkotmány ünnepe. Azért a tűzijátékot régi szokás szerint megrendezik ezen a napon. Az újságok szerint a balatonfüzföi Nitrokémia gyárban 200 munkásnő „keveri hozzá a színeket és a robbanóanyagot”. ■ Mátészalkát várossá nyilvánították agusztus elsejével. ■ Tavaly több mint 50.000 üzemi baleset történt a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban. Az pót!” A széndioxid-takaró egy másik veszéllyel is fenyeget: a „melegágy-hatás” annyira emelheti a hőmérsékletet, hogy elolvaszthatja a sarki jeget és mintegy száz méterrel emelheti a tenger szintjét. Ez például New Yorkot víz alá süllyesztené és a parti vizek planktonjait elpusztítaná. Amerika minden lakosa napi öt font szemetet produkál. Ez egy másik megdöbbentő útja a szenynyezödés katasztrófájának. A szemét elégetése a levegőt, tengerbe dobása a tengereket, elásása a föld mélyében keringő vízrendszert mérgezi meg. Az ember és környezetének viszonya tehát — még a fejletlen ipari országokban is — irtózatos arányokban romlik. Ezt a veszélyt az első ember Holdra-lépése hozta a maga igazán riasztó perspektívájába. A minden szennyezéstől mentes Hold döbbentette rá az illetékesek egy részét arra, hogy a szennyezett föld rövidesen megfullad a saját légkörében, ha csak azonnali s nagyon drasztikus intézkedésekkel időben meg nem akadályozzák ezt. Ez azonban olyan szerkezeti változásokat követelne az egész demokratikus életformában, amelyekre a különben is meddő Kongreszszus sohasem határozná el magát. Nem kevesebbről kellene döntenie, mint a magántulajdon használatának diktatórikus korlátozásáról. A tiszta víz és levegő biztosítása ma már annyira sürgős, hogy még az Alkotmányt is meg kellene változtatni ennek érdekében. Hans Landsberg közgazdász szerint „ma már túljutottunk a ponton, ahol még a víz és levegő szabad tulajdon lehet és bárki tetszése szerint használhatja azokat”. £ A modern technológia tehát bumerángnak bizonyulhat, amely tályok zöme Peking irányába fejlődött fel. Már csak a parancs hiányzik ahhoz, hogy elinduljon. Hogy mikor adják ki ezt a parancsot, senki nem tudja, de az előkészületek annyira előrehaladottak, hogy az előnyomulás elrendelése minden pillanatban megjöhet Moszkvából. Pillanatnyilag mintegy hárommillió orosz és kínai katona néz farkasszemet egymással a 11.000 kilométer hosszú határon, de az orosz katonavonatok még mindig egymást érik a transszibériai vasútvonalon. Többnyire Irkutzban, C'sitában és Blagovestcsekben rakodnak ki, ahonnan teherautókon idén 120 ember vesztette életét és 90 csonkulásos baleset áldozata lett. „A legfőbb érték az ember”, — mondják a kommunisták, de törődni már nem törődnek velük. ■ Nyugatról jövet naponta több mint 10.000 utas utazik át Mosonmagyaróváron. ■ Tokajhegyalján három héttel előbbre van a szőlők fejlődése, cukortartalma azonban kevés, mert a rossz idő miatt alig volt napfény. Az ország egész szőlőterülete 310.000 katasztrális hold. ■ Dolomitra bukkantak a Bükkhegységben Felsőtárkány környékén. Állítólag több évtizedre fedezi majd a hazai szükségletet. ■ Hódmezővásárhelyen 6000 méterre fúrnak le olajért. Ez lesz Magyarország legmélyebb olajkútja. ■ Bukovszky Ferenc 21 éves budapesti alkalmi munkás féltékenységből hasbaszúrta Répás Éva 19 éves barátnőjét. A lány a bíróság előtt azt vallotta, hogy kenyérszelés közben szaladt hasába a kés. Később kiderült, hogy mi történt. „Szeretem Ferit”, — mondta a lány, — „azért tettem hamis vallomást. Megvárom, míg kijön a börtönből, mert a felesége akarok visszaüt és halálra sújtja az embert, aki életre-hívta. A közvélemény szinte teljes közönye és a Kongresszus teljes tehetetlensége egyenesen megdöbbentő. A fenyegető katasztrófa sokkal hamarabb és pusztítóbban jelentkezhet, mint egy nukleáris világháború tragédiája. Az Apollo 11 döntő sikere — a technológia sikere! — azonban új utat is mutatott a probléma megoldására. Az a hatalmas szervezet, amelynek tökéletes összmunkája tette' lehetővé az ember útját a Holdra, éppen annyira alkalmas minden más technológiai feladat megoldására is! Ez a szervezet a systgms-analysist (a megoldási rendszerek kiértékelését és irányítását) olyan tökélyre fejlesztette, hogy azzal a városok újjáépítésétől kezdve a levegő és víz' szenynyeződésének megállításáig — minden földi technológiai problémát meg lehet oldani. Ezt a szervezetet a Kongreszszus frázis-malmaiban fokozatosan meg akarják őrölni, hogy az itt megtakarított pénzt „kenyérre” fordítsák. Ha a szennyeződés katasztrófája bekövetkezik, nem lesz kenyér és nem lesz ember sem, aki megegye azt. Az „éhező” ember jövője is attól függ, hogy ez a hatalmas szervezet, amely magánál a Holdra-lépés csodájánál is csodálatosabb — megmaradjon, egyre nagyobb feladatokat bízzanak rá és egyre több önkormányzati erővel ruházzák fel. Nem a jövő évi szavazatoknak, hanem a jövő évszázad életének kell irányítani Amerika legfőbb döntő testületét. Aki csak a saját karrierjére gondol, az gyilkosa lesz gyermekeinek és azok gyermekeinek. KASZÁS NAGY MÁTÉ folytatják a szállitm’ányokat délre, Kína határaira. Mongolia ma egyetlen katonai tábor, ahol az oroszok lázasan építik a repülőtereket, de ugyanezt csinálják a kínaiak is a maguk területén. A nyugati katonai megfigyelők szerint a kínaiak máris tüzelöállásba vitték meglévő atombombáikat és ezt a hiedelmet az orosz propaganda is megerősíti. Ezzel akarják indokolni, hogy miért kénytelenek a kínai támadást megelőzni. Salisbury fél attól, hogy atomháborúra kerül a sor. Hivatkozik egy „nagy orosz fizikusra”, aki azt mondotta neki, hogy ha ők, mármint az oroszok elhatározták magukat a háborúra, úgy nagyot fognak ütni és nem kisujjal verekedni mint az amerikaiak teszik Vietnámban. Ebből arra következtet, hogy az oroszok is mérlegelik az atomtámadást, amelyet kínai atomtámadás követne és az egész szibériai tajga, a Góbi sivatag, a Karakorum, minden mongol város lángbaborulna és a rádióaktív atomfelhök egész Ázsiára a halált lehelnék. lenni”. Három és fél évig kell várnia. Még ilyen szerelem is van. ■ 50 kanadai magyart ünnepeltek Salgótarjánban, mert 1919-ben szolgáltak a vörös hadseregben. Nevüket nem közlik. ■ Bukarestben megünneplik Petőfi halálának 120 éves fordulóját. Az ünnepségen a magyar írókat Kónya Lajos, Fekete Sándor és Mezei András képviselik. Segesvárra is ellátogatnak. ■ Nincs elég cement és gipsz, — írja a Magyar Nemzet, — igaz, hogy hús sincsen, de még zöldségből is csak kevés akad. ■ Magyarország bevitele az Egyesült Államokból 11.2 millió dollárt tett ki 1968-ban. Ugyanide 3.8 millió dollár értékben vittek ki. Egész Keleteurópának 216.8 millió dollár értéket szállított az Egyesült Államok és 197.8 millió dollár értéket vásárolt tőlük. ■ A magyar menekülők száma hatodik helyen áll Európában a csehek, szlovákok, jugoszlávok, lengyelek után. Nyugatnémetországban jutottak erre a megállapításra, ahol az év első felében 3500 ember kért menedékjogot. Richard Nixon, az Egyesült Államok elnöke szombaton délben érkezett Bukarestbe és vasárnap délutánig maradt. Mintegy 27 órát töltött a román fővárosban és közben 3 órát négyszemközt tárgyalt Ceausescu román pártfötitkárral és államfővel. Beszélgetésük valószínűleg sokáig titokban marad, de jelentőségük nyilván igen nagy, vagy legalább is. erre becsüli a világsajtó. Még soha nem történt meg, hogy amerikai elnököt vagy bárki mást 900 újságíró kísérjen. A világ minden részéből ennyi tudósító szaladt Bukarestbe, hol a szállodákban nem tudtak helyet adni nekik. Világszenzációt vártak és lehet, hogy történt is olyan megállapodás, amelyből később világszenzáció lesz. • A ZSIDÓK ÉS SZÁSZOK ELJUTOTTAK NIXONIG A kiadott hivatalos jelentésekről lapunk más helyén számolunk be. Itt csak azzal a kérdéssel akarunk foglalkozni, hogy hozhat-e javulást a magyar kisebbség helyzetében Nixon bukaresti útja? A magyar emigráció, sajnos, csak Kissinger titkáráig, szóval Nixon legfőbb külpolitikai tanácsadójának alkalmazottjáig jutott el azzal a kéréssel, hogy a bukaresti tárgyalások során emeljenek szót a romániai magyar kisebbség érdekében. Nem tudni, hogy a titkár referált-e Kissingernek és Kissinger rávette-e Nixont a közbenjárásra. Sokkal hatásosabb volt az Egyesült Államokban élő zsidók akciója, akik a Romániában élő hittestvéreik érdekében magához Nixonhoz is eljutottak és állítólag biztató választ kaptak. A nyugatnémet sajtó szerint ugyanekkor a bonni kormány is felkérte Nixont, hogy a Ceausescuval való tárgyalás során próbálja barátságosabbra hangolni a Romániában élő 400.000 német iránt, akik egyébként sokkal jobb helyzetben vannak, mint a 2 millió magyar. • 2 MILLIÓ MAGYAR SORSÁRÓL VAN SZÓ! Amióta Románia és Nyugatnémetország között helyreállt a diplomáciai viszony és Nyugatnémetország gazdaságilag erősen segíti Romániát, az erdélyi szászok nem másodrendű állampolgárok többé és éppen ezért már nem is nagyon akarnak kivándorolni. Minden esetre, ha Nixon teljesíteni akarja a zsidók és a nyugatnémetek kérését, a magyarok kérése elöl sem térhet ki, feltéve, ha ennek fontosságáról előre tájékoztatták. Elvégre a demokratikus elvek megkövetelik az azonos elbánást. Ha nagyon optimisták akarunk lenni, talán feltételezhetjük, hogy Nixon közbenjárt a magyar kisebbség érdekében is és ebben az esetben Ceausescu nem térhet ki a kérés teljesítése elől, hiszen Nixon parádés fogadásával nagyon is kimutatta: minden körülmények között jóban akar lenni az Egyesült Államokkal. Sőt jóban is kell lennie, mert ha Washington elejti, rögtön áldozata lesz Moszkvának, amely soha nem bocsátja meg neki, hogy külpolitikailag elhajlott a Szovjetunió szándékaitól. Ha nem is annyi, mint a szászoknak és a zsidóknak, de egy kis reményünk lehet arra, hogy Nixon bukaresti útja után megjavul a romániai magyar kisebbség helyzete. MARX CSAK A HALÁLÁVAL HOZ HASZNOT Kevesen tudják, hogy a londoni Highgate Cementery, ahol Marx Károly , a marxizmus megteremtője örök álmát alussza, egy temetkezési vállalkozó magántulajdona, aki csak úgy engedi meg a fényképezést és filmezést a temetőben, ha fizetnek érte. A legnagyobb érdeklődés Marx sírja iránt mutatkozik és a bevétel is ebből a legnagyobb. Tavaly mintegy 1000 dollárt hozott a temető tulajdonosának, aki mosolyogva meséli, hogy hiába volt Marx marxista, halálában a kapitalizmusnak használ. * láthatjuk a Napot Az ember azt hihetné, hogy ezek valami UFO-bó l kiszállt tánccsoport tagjai. Pedig csak villanyégők belső részei, amelyeket a színpado k és TV-studiók részére gyártanak. A rabok szakszervezete szerint a saját elnökük a legnagyobb gazember Alfonz Bitterwolf nyomdagépekkel kereskedett Nyugatnémetországban. Üzleti magatartása azonban mindennek inkább volt nevezhető, csak szolidnak nem. így történt, hogy 1961-ben 23 rendbeli csalásért két és félévi fogházra ítélték. A fogházban jutott aztán arra a gondolatra, hogy kiszabadulása után megalakítja a Rabok Szakszervezetét. Mivel néhány jónevű jogász melléje állt, elhatározását hamar megvalósította. A szakszervezetet annak rendje és módja szerint bejegyezték. Alapszabályainak első bekezdése ágy hangzik: „A szakszervezetnek joga és kötelessége megvédeni a rabokat mindennemű túlkapás ellen, jogorvoslatot biztosítani a számukra és kiszabadulások után segíteni őket az elhelyezkedésben”. Nyolcvanezer tagra számítottak. A megalakulás idején ennyien üldögéltek a vasrácsok mögött, de igyekeztek beszervezni azokat is, akik a múltban voltak a fegyházak, börtönök és fogházak lakói, azóta azonban kiszabadultak. A szakszervezeti díjat havi 2 márkában állapították meg, amit a rabok fogházi keresményéből vontak le a hatóságok, szükség esetén azonban hitelezték is azoknak, akik valami ok miatt nem tudtak fizetni a kiszabadulásukig. Eleinte minden úgy ment, mint a karikacsapás: másfél év alatt 22.300-ra emelkedett a tagok száma. Bitterwolf a szakszervezet nevében szerződést kötött az amerikai Ford, a francia Peugeot és a német BMV cégekkel évi 5000 au- ’ tó átvételére. Kevés jutalék ellenében a kiszabaduló raboknak szánta őket. Eddig azonban csak két tucatot tudott eladni. A többi a nyakán maradt. Ugyanígy járt a biztosító intézetekkel is. Kétezer életbiztosítást ígért nekik a védencei nevében, de a rabok nem nagyon akartak kötélnek állni, meg aztán nem is tudták fizetni a magas biztosítási díjakat. Végül „Villám” néven folyóiratot alapított kizárólag a rabok számára. Az első példányt egyetlen büntetőintézetbe sem engedték be, mert a címlapján egy meztelen nőt ábrázolt. A nyomdaköltséget nem tudta kifizetni és most perlik érte, de perlik az eladatlan autók és biztosítási kötvények vételáráért is, sőt csalás miatt büntető feljelentést tettek ellene. Nagyon úgy néz ki a dolog, hogy Bitterwolf hamarosan a saját szakszervezetének a segítségére szorul, azaz csak szorulna, ha a tömeges kilépések nem veszélyeztetnék a szakszervezet létét. A rabok azt írják, hogy Bitterwolf nagyobb gazember, mint ők, akik a rácsok mögött töltik az idejüket. Nem lehetetlen, hogy a szakszervezet hamar feloszlik és ezzel véget ér az egyetlen ilyen kísérlet, amely a raboknak semmi* hasznot nem hozott, Bitterwolfot viszont visszaviszi a börtönbe. Magyarországról jelentik:
