St. Louis és Vidéke, 1969 (57. évfolyam, 1-19. szám)

1969-05-03 / 9. szám

Kii lön vé lemény Trükk áldozata lettem?... írta: Szász Ernő Csak alig néhány hónapja, hogy Richard Millhouse Nixon volt sze­memben az a politikus, akitől Ame­rika rossz irányba való sodródásá­nak megállítását vártam. Megvá­lasztásáért megtettem azt a keve­set, amit tehettem és újságcikkek­ben biztattam az amerikai magyar olvasót, hogy szavazzon rá. Tud­tam ugyan, hogy ellenségei „Tricky Dick”-nek csúfolják, aki hajlandó mást ígérni győzelme érdekében, mint amit csinálni fog, a bizalmat­lanság és a gyanakvás ha/igját azonban elnyomtam magamban és azt a határozott és kemény férfit igyekeztem látni benne, aki a mai nehéz időkben Amerika élé­re való. Komolyan vettem például felhá­borodását a PUEBLO-incidenssel kapcsolatban és szívemből beszélt, amikor támadta a Johnson admi­nisztrációt azért, hogy egy „ne­gyedrangú katonai erő,,, mint ami­lyen Északkorea, meg tudta aláz­ni az Egyesült Államokat a hajó elfogásával. Nyilvánvalónak tar­tottam, hogy az ő elnöksége alatt jobb lesz egy „negyedrangú ka­tonái erőnek” nem bocsátkoznia hasonló kalandokba, mert a pofont sokszorosan és azonnal visszakap­ja. Ahogy azonban múlnak a na­pok és sorakoznak az események, egyre inkább növekszik bennem az a gyanús érzés, hogy trükk ál­dozata lettem... A napokban lőttek le az észak­koreaiak egy amerikai repülőgépet a nyílt óceán felett és a 31 ameri­kai meggyilkolásával járó provoká­cióra olyan volt a USA reakciója, mintha nem a választási kampány Nixonja, hanem McCarthy szená­tor ülne a Fehér Házban. Egy szó sem esett megtorlásról (ami példá­ul egy északkoreai katonai célpont elpusztítása, vagy néhány hajó el­fogása lehetett volna), ami elven­né a kommunisták kedvét hasonló agresszió elkövetésétől és tisztáz­ná azt, hogy Amerika hatalma még mindig komolyan veendő. 1946-ban a jugoszlávok lelőttek egy amerikai katonai repülőgépet. Truman elnök válasza azonnali ka­tonai megtorlás kilátásba helyezé­se volt, ami alól a jugoszlávokat csak bocsánatkérés és kárpótlás fi­zetése mentette meg. Az eset ma­radandó következménye az volt, hogy nem lőttek le több amerikai gépet a jugoszlávok. Most azonban csupán addig ment az óvatos Mr. Nixon, hogy ezentúl fegyveres vé­delemben részesíti felderítő repü­lőinket, de ezt a „hősies” állásfog­lalást már előzőleg qualifikálta az amerikai kormány egyik szószóló­ja azzal, hogy ezt nem szánjuk fe­nyegetésnek ... Tudomásul veszem, hogy egy ál­lamfő felelőssége nagy és az óva­tosságot méltánylom. Kérdés azon­ban, hogy hol végződik az óvatos­ság és hol kezdődik a bátortalan és bizonytalan meghátrálás. Cham­berlain is óvatos volt Münchenben, meghátrálása azonban tragikus kö­vetkezményekre vezetett. Annak alapján, ahogy Mr. Nixon a választás előtt beszélt, más ma­gatartást vártam tőle. Ügyszintén határozottabb magatartást remél­tem Vietnámban, ahol a kommu­nisták szabadon megszegték a vá­rosok rakétázásával azt a hallga­tólagos megegyezést, ami a légi­bombázás megszüntetésére veze­tett. Nem egyedül vagyok Mr. Nixon támogatói között Amerikában, akik nyugtalanul és csalódottan figye­lik külpolitikai tevékenységét. At­tól félünk, hogy elnökünk minden­kinek tetszeni akar és minimális választási győzelmét oknak tekin­ti arra, hogy ne legyen se hideg, se meleg. Megfeledkezni látszik arról a tényről, hogy az elmúlt választás óriási jobboldali többséget produ­kált a USA-ben, mert az a 10 mil­lió szavazat, ami Wallacenak ju­tott, feltétlenül jobboldali volt. Mr. Nixont pedig a mérsékelt jobbol­dal, a liberális jobboldal választot­ta elnökké. A baloldal támogatását viszont sohasem fogja megszerez­ni, bármily sok engedményre len­ne is hajlandó ennek érdekében. A konzervatív jobboldal elengedhe­tetlen támogatását azonban elve­szítheti, ami négy év múlva hurcol­­kodási költségeket jelentene szá­mára. Természetesen ma sem tagadom, hogy a rendelkezésre álló válasz­tékból Richard Nixon volt a legal­kalmasabb Amerika vezetésére. Szeretném azonban, ha minél ha­marabb a választás előtti Mr. Ni­xont hallanám megszólalni a Fe­hér Házból. „Legyetek forrók, vagy hidegek, mert a langyosakat kiköpöm a számból”. Nagy hasakból kicsiket farag egy francia Krúdy Gyula még sajnálkozva írt arról, hogy „befellegzett a szép magyar hasaknak”. Ma a hast — legyen az hordó, cipó, vagy tömlő alakú — az egész világon tehernek érzik, kivéve talán az egyre job­ban ritkuló emberevöket, akik szép kövér misszionáriusok után vágyakoznak. De lehet, hogy már nincsenek is emberevök. Ha vol­nának, bizonyára halálos ellensé­gei lennének Maurice Mességué nevű francia gyógyító mesternek, akit Magyarországon inkább ku­­ruzslónak mondanának, ha ismer­nék. Erről a kiválónak mondott szak­emberről mostanában kiderítették az újságírók, hogy eddig sikerült lefogyasztania olyan nagyságokat, mint Julianna holland királynő, Aristotle Onassis és néhai való Fa­ruk egyiptomi exkirály,' de hasonló célból XXIII. János pápa is igény­be vette a szolgálatait 'és állítólag csak azért nem adott le a súlyából, mert időközben meghalt. Ügylátszik, hogy a most 38 esz­tendős Margaret hercegnő, az an­gol királynő húga is hízásnak in­dult, ami semmi esetre sem tehet jót egyébként pompás idomainak. A kövérségtől való félelem késztet­te arra, hogy a napokban ő is át­repüljön a La Manche csatornán és Versailles mellett Toussus-le Nobleban felkeresse a kuruzslót. Hogy mire ment vele, csak akkor fogjuk megtudni, ha a királyi hölgy újból megjelenik a nyilvános­ság előtt. Hasacskával, vagy ha­­sacska nélkül. Egyébként Maurice Mességué mesterről az a hír járja, hogy jó­maga hízik, amin semmi csodál­kozni való nincsen, ha meggondol­juk, hogy a fogyasztás árát ötjegyű számokban jelöli meg. Apríthat a tejbe... „Boszorkányper” Magyarországon Még az elmúlt év őszén történt, hogy Hebök Istvánné és szomszé­dai, mintegy öten azzal vádolták meg Csupity Antalné 64 esztendős ásotthalmi asszonyt, hogy boszor­kány, különböző praktikákkal egy fiatal ember életére tör. Mikor a fiatalember tényleg súlyosan meg­betegedett, betörtek Csupityné la­kására és megfenyegették, hogy felakasztják, ha azonnal meg nem gyógyítja. A huzavonáról a rendőrség ér­tesítette a szegedi ügyészséget, amely azonban elutasította a vád­emelést, magánügynek minősítvén a „megrontás” körül támadt ellen­téteket. Ezek után magánvádra ül­dözendő becsületsértés miatt in­dult meg az eljárás Hebökné és társai ellen. Járásbíróságon tár­gyalták az ügyet, amely kibékülés­sel végződött, mert Hebökék bo­csánatot kértek a „boszorkánytól”. A járásbíróság beszüntette az el­járást. Nem így a legfelsőbb ügyészség, amely szerint „a vád­lottak magatartása kimerítette a garázdaság bűntettét, amely három évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető”. A legfelsőbb bíróság magáévá tette ezt az érvelést, el­rendelte az új nyomozást és uta­sította a törvényszéket, hogy a beérkező adatok birtokában tár­gyalják le újra az ügyet. Ezek szerint hamarosan kiderül, hogy miben nyilvánult meg Csupi­tyné „boszorkánysága” és miért voltak „garázdák” Hebökék. A magyarországi lapok az egész kalamajkát „ásotthalmi boszor­kányper” néven emlegetik. Pár-választás előtt forduljunk a computerhez! Ez a szaharai tuareg harcos igazi szemérmes férfi. Elbújik a tevéje mögé, hogy ne lássa a két fehér szépséget fürdeni. A computer, akár szeretjük ezt, akár nem, bevonult már a szere­lembe is. Nem is egy vállalat vál­lalja, hogy a légyottra vágyó lány­nak vagy fiúnak tökéletesen meg­felelő párt szerez. Nem kell ehhez egyéb, mint egy általában tíz dol­lár alatti „tiszteletdíj” és pontos közlése annak, hogy milyen a párt kereső fél maga, és milyen pár az, akire vágyik. Evégböl egy nagyon részletes kérdőívet kell a pár-elő­fizetőnek kitöltenie és beküldenie a computer-szolgálathoz. A kívánságok és az utólagos vé­lemények egyaránt nagyon érde­kesek. Bill Adler összegyűjtött be­lőlük egy csokorra valót és „Dear Dating Computer” címmel könyv­be foglalta azokat. A könyv, per­sze, best seller, de nem is lehet más, annyira mulatságos. Néhány érdekes levél így szól. „Tisztelt Uraim! Tizenhat éves lány vagyok és készen állok az akcióra.” — Az „akció” alatt nyil­ván a computer akcióját kell ér­teni. „Vajon tud-e boldogságot talál­ni — kérdi egy másik hölgy, — az önök computerje segítségével egy negyvenöt éves nő, aki még ártat­lan?” — A választ nem tudjuk. Ehhez túlártatlanok vagyunk. Egy fiút ez izgatja: „Tisztelt Uraim! Az önök kérdőívének egyik kérdése az .Érdekes Tapasztalatok’ címet viseli. Ide iktassam be a múlt évi sérvoperációmat?” Kommunista panoráma A kubai hivatalos hírszolgálat titkos jelentéseket közöl, melyek­nek féligazságai újból előidézhetik az amerikai-orosz rakétakrízist. A „Prensa Latina” nevű kubai hír­­szolgálati iroda kommentár nélkül terjeszti a „Veja” című brazil fo­lyóiratnak azt a hírét, amely sze­rint „az Egyesült Államok kém­szolgálata Kuba északkeleti részén hét helyen idegen, de felettébb is­merős apélszerkezeteket talált. Minden arra mutat, hogy ezek a szerkezetek orosz SAM-rakéták kilövő-rámpái lehetnek”. Azonkívül a Szovjetunió <5a Ku­ba január 8-án atomegyezményt írtak alá. A szerződés szerint 220 orosz atomtudós dolgozik majd Kubában. Az atommüvet Managua városában építik fel, a Mariéi ne­vű orosz tengeralattjáró támasz­pont közelében. A forrás megjelölése nélkül an­nak a híresztelésnek is helyet ad a „Prensa Latina”, hogy az 1962-ben Kubának szállított orosz rakéták közül sokat sohasem szállítottak el az oroszok, hanem a Sierra del Rosario barlangjaiban, Havannától délnyugatra igen jól elrejtették őket. Hogy ezeknek a híreszteléseknek mi a céljuk, eddig a világlapok sem tudták megállapítani. ★ Az esseni Gruga-Halleban 22.000 taglétszámmal újjáalakult nyugat­német kommunista párt 768 dele­gátusa főtitkárrá választotta az 59 éves Kurt Bachmann bőrmunkást, akit azonban az orosz kommunis­ta párt nem ismer el, hanem válto­zatlanul a keletnémetországi emig­rációból hazatért aggastyán Max Reinmannt tekinti vezérének. Bachmann megválasztása után a saját pártjára célozva azt mondot­ta, hogy szükség van egy olyan kommunista pártra, amely semmi­lyen irányban nem titkolja el a vé­leményét. A kommunista pártok küszöbön álló moszkvai kongresszusára Bachmann nem kapott meghívót. ★ Dr. Huszák Gusztáv pozsonyi ügyvédnek a csehszlovák kommu­nista párt főtitkárává történt meg­választásával kapcsolatban a nyu­­gateurőpai sajtó egyöntetűen meg­állapítja, hogy Huszákot Sztálin idején éppen úgy börtönbe vetet­ték, mint a lengyel Gomulkát és a magyar Kádárt és mind a hármu­kat alaposan megkínozták. Most a Szovjetuniónak is számolnia kell a hármuk szövetségével. Egyrészt határozottan ellenezni fogják, hogy Moszkva visszatérjen a gát­lástalan terroruralom útjára, más­részt ellentállnak annak is, hogy a jobboldali erők érvényesüljenek. Középutasok a kommunizmuson belül, ami Moszkvának nem na­gyon tetszik, de pillanatnyilag sem­mit sem tehet ellene. Lengyelor­szág, Csehszlovákia és Magyaror­szág több mint 50 millió embert reprezentál és geopolitikai helyze­tük is alkalmas arra, hogy esetleg Titóhoz csatlakozzanak. ★ Húsvéti kongresszusán — Ar­­wid Pelse orosz kiküldött jelenlé­tében — három felé szakadt a finn kommunista párt: többségben van­nak a proletárdiktatúrát ellenző „jobboldali revizionisták”, aztán a Titó-féle kommunizmus hívei kö­vetkeznek és sztálinisták zárják be a sort, akik kivonultak a kongresz­­szusról, ahonnan Pelse is köszönés nélkül és mogorván távozott. ★ Demagógiában néha a szociálde­mokraták sem állnak a kommunis­ták mögött. A nyugatberlini nyug­díjasokat ezzel a plakátfelírással szeretnék magukhoz csábítani: „Ha korán reggel a Nap nevet, A szociáldemokratáknak köszön­/heted”. Egy gondos mama ezt közli a computerrel: „Fiam kérdőívét én töltöttem ki helyette, mert elvég­re is senki sem ismerheti őt job­ban, mint a saját anyja.” Egy úr ezt írja: „Uraim! Alapo­san átgondoltam a dolgot és végül­­is úgy határoztam, hogy nem ve­szem igénybe a szolgálataikat. Er­re az elhatározásra — feleségem tanácsára jutottam”. Persze, vannak utólagos vélemé­nyek is. Egy fiatalember ezt írja: „Lehet, hogy az önök feltevése, hogy minden férfi számára szüle­tett egy nő — igaz. De a hölgy, akit önök ajánlottak, örökre meg­cáfolta ezt az elméletet”. Egy kislány így panaszkodik: „Kedves Computer! Én 5 láb 11 inch magas vagyok, a .tökéletes’ fiú, akivel összehoztak, csak 5 láb 2 inch. Na, most mi legyen?” Egy másik lány pláne elégedet­len: „Biztos vagyok abban, hogy az önök computere a legtökélete­sebb a világon. De, ha egy ortodox rabbi lányát, mint én is, egy ka­tolikus apáca és egy katolikus pap fivérének fiával párosítja össze, kételkednem kell a tudományos csodákban”. Sokan vannak azonban, akik na­gyon elégedettek a computer vá­lasztásával. Egy lyányka ezt írja: „Kedves Computer! Köszönöm, hogy össze­hozott Tómmal. Minden tekintet­ben tökéletesen összepasszolunk, kivéve a sex-et. De ez nem kedvet­lent el bennünket, mert mindket­ten hiszünk abban, hogy gyakor­lat teszi a mestert”. Egy volt lányka pedig már mint boldog anya ír: „Kedves Compu­ter! Most született egy 7 fontos babynk abból a házasságból, amit ön hozott össze. Az ön csodálatos agyának örök dicséretére elhatá­roztuk, hogy a babynek a Compu­ter keresztnevet adjuk”. Mint látható, computerrel is ott tart az ifjúság, mint a régi, elek­­trónika nélküli világban. Néha si­kerül, néha nem. Ez maradt a festőién szép Bermudák egyik településéből: öreg romok a spanyolok elleni erődítésekből. A sziget lakatlan, csak a vándormadarak keresik fel. Pu li, ku-mundur, ku-vassa... A magyar puli mostanában a kutyaelökelöségek legelső sorába „küzdötte” fel magát, bár nem is nagyon kellett küzdenie. A ma­gyarországi idegenforgalom növe­kedésével olyan szakértők is elju­tottak a Hortobágyra, Ecseg pusz­tára, Csudaballára, a puli hazájá­ba, akik felfedezték, hogy ez a fél­­ölnyi szörmók, amelyről nem min­dig tudni, hogy hol van az eleje és hol a hátulja, csupa intelligencia, értelem, ügyesség, találékonyság és kitartás. Nem lehet kifogni az eszén. Jó múltkorában „Puli őfel­sége” cím alatt írtak róla egy fran­cia újságban. Most azt is megtudták róla, hogy történelme van, amely az ősidők­be vezet vissza és elválaszthatat­lan a magyarság történelmétől. A legrégibb pulira vonatkozó adatok Mezopotámiából származ­nak. Friedrich Müller és Martin Telmann régészek 1882-87 között Eridu városban végzett ásatásaik során egy alabástrom szobrocskát találtak. A gyönyörű, 15 és fél cen­timéter magas és 15 centiméter hosszú műalkotást ma az iraki múzeumban őrzik. Ezt a pulit áb­rázoló szobrocskát a Tar-Mog-ur néven ismert szumir uralkodó, a felirat szerint Il-du, vagy Il-de ne­vű 8-10 éves lányának sírjában fe­dezték fel. Korát 4-5000 évesre becsülik. Egyébként a puli egykori élette­réről származó szavak egy része ma is megvan a magyar nyelvben. R. C. Thompson angol régész sze­rint a szumiroknál a kutyának szá­mos neve volt, a legfontosabbak: Kud-da, pu-li, ku-mundur, ku-vas­sa; nem nehéz kitalálni, hogy ezek az elnevezések kutyát, pulit, ko­mondort, .kuvaszt jelentenek. Különben az ugat szó szumir­akkád nyelven ug-gu és azt jelenti, hogy dühösen haragos. A kutyá­val kapcsolatosak ezek a szumir­­akkád szójelentések is: ku-us— kushad, terel=:turru (térni-for­­dulni). Büszkék lehetünk a pulira, mely a nyelvészet terén is igazolja, hogy a világ egyik legrégibb és legkultú­­ráltabb népének a leszármazottai vagyunk. WASS ALBERT FIA: GÉZA egyetemi kitüntetésben részesült Who’s Who Among Students News Release: a legkiválóbb ame­rikai egyetemi hallgatók névsorát tartalmazó „Who’s Who Among Students in American Colleges” cí­mű könyv 1968-69 kiadásába fel­vették Wass Géza egyetemi hall­gatót, mint a Floridai Egyetem egyik minden tekintetben legkivá­lóbb diákját.

Next

/
Oldalképek
Tartalom