St. Louis és Vidéke, 1969 (57. évfolyam, 1-19. szám)

1969-02-08 / 3. szám

A történelem nem a gyávákat igazolja !

\

(+) A Szovjetunió minden látható jel szerint újabb sztálinista hatalmi politikát kezdeményezett. Azt is mondhatnánk, hogy a legszebb cári hagyományokat folytatja.

A perem-államok lerohanása és megfenyegetése, a flotta-terjeszkedés a Földközi tengeren és másutt, a Középkelet bekapcsolása a hatalmi szférájába és más jelek arra mutatnak, hogy a Politbüro urait megint megszállta a hódítás őrülete.

Nyugaton már nem csupán a polgári elemek, hanem a kommunista pártok is látják, hogy a szabadvilág első számú ellensége a Szovjetunió maradt. A sok szépen hangzó frázis az „enyhülésről”, a kommunizmus barátságos szándékairól nemcsak hazugnak, hanem álnoknak is bizonyult. A brutális erő letépte a Kreml mosolygó álarcát és most már végérvényesen bebizonyította, hogy a Szovjet sohasem fog lemondani a pánszláv hódítás céljairól.

Ezt sokan tudtuk eddig is, de még többen hitték, különösen a kényelmes amerikai karosszékekben, hogy a Szovjet a „békés együttműködés” küszöbén áll és csak le kell ülnünk tárgyalni, hogy levághassuk az orosz medve karmait. Az intellektuellek igazi katasztrófája ez: még most is, minden elrettentő példa ellenére is, vannak széplelkek, akik a halállal való kibékülés és együttélés illúzióját kergetik. Ez mutatja legvilágosabban, hogy a valóságoktól elszakadt szabadember hajlandó önként felvonulni a vágóhídra, ahonnan nincs többé visszatérés.

Ezek közé tartozik — sajnos — az amerikai szenátus külügyi bizottságának elnöke, J. W. Fulbright szenátor is. Azért „sajnos”, mert J. W. véletlenül és bizonyára akaratlanul a Szovjet szövetségesévé vált. Most már nemcsak Vietnámot, hanem a Szovjetet is galamb-szárnyai alá vette. Az új amerikai honvédelmi miniszterrel, Melvin Laird-el olyan kérdés-felelet versenyt rendezett, amelynek nagydíja a Szovjet hatalmi növekedésének előmozdítása lenne.

Fulbright nyilván okos és művelt ember, rengeteg könyvet elolvasott és még fog elolvasni, de csodálatos módon hiányzik belőle az intelligencia szintetizáló ereje. Nem a nagy távlatok összefüggéseiben látja az eseményeket, hanem a lexikális statisztikus kíváncsiságával, akit csak a részletek érdekelnek és ezek jelentőségét félreértékeli. De az is lehet, hogy egy előre kialakított széles elv kaptafájára akar minden gyakorlati tervet ráhúzni. Fulbright szenátor tehát minden másra alkalmas lehet, csak éppen a külügyi politika megszabására nem.

Melvin Laird azt mondta, hogy „reméli, megfelelő időpontban tárgyalásokat kezdhetünk a Szovjettel”, de „csakis a nukleáris felsöbbségünk pozíciójában szabad tárgyalnunk”. Fulbright erre azt válaszolta, hogy „gyakorlati szempontból akkor kell tárgyalnunk, amikor — lehet”. Ebben a válaszban benne van Fulbright szenátor gondolkodásának egész gyakorlatiatlansága. Minden gyakorlati példa azt mutatja, hogy a Szovjet csak az erőt érti meg és azt respektálja, különben csak úgy tárgyal, ha ö húzhatja abból a kizárólagos hasznot. De benne van az a defétista alaphang is, amely az ellenfél álláspontjának előzetes elfogadását kívánja.

Az ember elámul. Vajon, ez a művelt ember ennyire vak? Csak néz, de nem lát? Esetleg, hogy a világ legnagyobb hatalmának egyik vezető törvényhozója ennyire — gyáva? A történelem nem sok jóval biztatja a gyávákat és megalkuvókat.

Emellett Fulbright teljesen félreérti a helyzetet. A Szovjet nem az emberi megbékélés magasztos vágyából akar a nukleáris fegyverek korlátozásáról tárgyalni. Ezt megtehette volna Glassboro után is. De akkor a Szovjet még nem volt kész a technológiai eszközökkel, amelyek a földi nukleáris fegyverkezés helyébe az Űrt iktatják. Most már a küszöbén áll ennek és így már nem érdeklik a földi fegyverek. Szívesen csökkentené nem csak a számukat, hanem a — költségeiket is. Ez a másik pont, ami hiányzik Fulbright radar-ernyőjén. A nagy összefüggéseket nem látja és így azt sem érti meg, hogy a Szovjet nem képes a fegyverkezési versenyt továbbfolytatni Amerikával, mert nincs hozzá elég pénze. Az Ürhatalom, ami a világhatalmat jelentené számára, óriási költségeket emészt föl. Valahol be kell hoznia ezeket. A földi nukleáris korlátozások révén megtakarított összegeket az Ürhatalom kiépítésére akarja fordítani. A kettőt együtt nem bírja gazdaságilag, mert az az idő elmúlt már, amikor a népet éheztetni lehetett a párt világhatalmi céljaiért.

Fulbright nem látja, hogy a Szovjet tele van bajokkal és az utolsó fázisát éli a megbukott marxi gazdasági rendszernek, amely drágán és rosszul termel és képtelen pénzzel tömni a párt katonai ambícióit. Idő kérdése csupán, hogy olyan liberalizálódásra kényszerülnek, ami egész társadalmi rendszerüket felforgatja és a párt abszolút uralmát megszünteti. Miért siessünk a Szovjet segítségére a korai tárgyalással? Helyes, kell tárgyalni, ezt Laird maga is gondolja, de csak akkor és olyan pozícióból, amikor és amelyben Amerika érdekei teljes mértékben érvényesülhetnek. És ezek az érdekek az egész szabadvilág, sőt a rabnemzetek érdekeivel is azonosak.

örülünk, hogy Laird honvédelmi miniszter enynyire jól látja a szabad ember érdekeit és ilyen kemény acélnak mutatkozott. Mivel Nixon elnök terveinek ellenére nem tehetett volna ilyen nyilatkozatot, fel kell tennünk, hogy az elnöknek is ez a véleménye.

. ...Hosszú idő óta ez az első hivatalos vélemény, ami megnyugtatóan egyértelmű. Azt mutatja, hogy a Fehér Házban ismerik a Szovjetet. Kár, hogy Fulbright szenátornak a Capitol-dombon — fogalma sincs róla.

De GAULLE - QUEBEC -BRETAGNE -De Gaulle portréját könnyű lehet megfesteni, de nehéz volna leírni. Annyi ellentmondás nem volt még egyetlen francia államférfiben sem, mint őbenne. De annyi egycéluság sem. A tábornoknak egyetlen célja van: újból nagyhatalommá tenni Franciaországot, hogy joga legyen a világ dolgainak rendezésébe beleszólni. Ezt a célt nagyon mély vasbeton fundamentumba ágyazta bele. A franciák közismert sovinizmusába. Ez a sovinizmus nem olyan harsány, mint a „Deutschland, Deutschland über alles!”, de sokkal mélyebb és teljesebb. A germán lélek néha kételkedik, önvizsgálatokat iktat hódító történelmi szakaszai közé. A francia sohasem kételkedik önmagában.

■ DE GAULLE

PÁLFORDULÁSAI

De Gaulle először francia, azután de Gaulle. Katonai múltja ezt a sovinizmust agresszív külpolitikává fejlesztette. Ugyanakkor szemben áll ezzel az államférfi géniusza, amely feladta a gyarmatbirodalmat, mielőtt megszégyenítően magától összeomlott volna. Ez ellentmondás, de csak látszólagos. A tábornok sohasem csinálhatott volna európai, pláne világpolitikát egy roskadozó birodalommal, amely csak gondba és pénzbe került. Feladta tehát, hogy erőit magára Franciaországra koncentrálhassa. Amikor megszervezte a rendet, hozzá látott az elveszett gloire megszervezéséhez.

Amit tett* és tesz még, ezért a

írta: Béldy Béla

régi dicsőségért történik. Ez magyarázza érthetetlennek tűnő, paradox pálfordulásait. Először Amerikával és Angliával szemben, amelyek nélkül Franciaország ma német lenne és ő maga emigrációban élne valahol, talán Quebecben. De az angolszászokat el kellett távolítania az európai politikából, hogy versenytárs nélkül maradhasson.

A másik pálfordulása Izraellel szemben történt. Egészen az 1967- es háborúig legszentebb szövetséget érzett irántuk, amely túlment az írott kötelékeken is, azután hirtelen megtagadta őket. Miért? Nem csak, vagy talán egészen nem az arab üzlet kedvéért. Az 1967-es háború után így nyilatkozott: „A zsidók Arab-Palesztinát azzal a hatalmas pénz-, befolyás- és propaganda-segítséggel vették át, amelyet az amerikai és európai zsidó körök nyújtottak nekik”. Itt most nem az a fontos, hogy nincs igaza, hanem az fontos, hogy ezt csak 1967-ben vette észre. Persze, megint Amerika és Európa, pontosabban: Anglia!

De Gaulle gáttalan sovinizmusa szentimentálisán nézve — megható. De ugyanakkor nagyon veszélyes is. Ezt legjobban bizonyítja Quebec tartománnyal kiépített kapcsolata. Quebec Kanada egyik tartománya. A tábornok azonban nem törődik az ilyen csekélységgel. Ügy tekint Quebecre, mint Franciaország egy részére. Semmi sem elég neki ahhoz, hogy az ottani szeparatista mozgalmat táplálja. Jean-Guy Cardinal tartományi ügyvezető miniszterelnököt úgy fogadi

ta Párizsban, mint szuverén államfőt. Holott nem az. Közös vállalkozást írt alá vele egy hírközlő műbolygó létesítésére, amely a közös „kultúra”, de inkább a közös „konspiráció” céljait szolgálná. A kanadai szövetségi kormányt észre sem veszi. „Vive le Quebec libre!” kiáltással érkezett annak idején Quebecbe és most ugyanerre a „szabad Quebecre” ürítette poharát Párizsban. Egy cseppet sem zavarja* hogy Quebec Kanadához tartozik. A kanadaiak is angolszászok, tehát nincs joguk Quebechez.

Az embernek egy kicsit megkeseredik a szájaíze, amikor ilyesmiről hall. Szétbontani, különállni, amikor valamennyiünket a közös ellenség, a kommunizmus fenyeget? Nem látszik észszerűnek és nem is az. De hol van a sovinizmusban észszerűség?

■ DE BRETAGNE,

AZ MÁS!

Miközben M. Cardinalt Quebec királyaként fogadta, Bretagne-ban, Franciaország egyik északi részében elkezdték már összefogdosni a szeparatista-mozgalom embereit De Gaulle látogat oda — rendet kell teremteni!

Bretagne kelta eredetű és így ez a három milliós nép a Csatornán túlra tekintget. Napóleon vette el az autonómiájukat és azóta mostohagyermekként kezeli őket a francia anya. Vannak köztük harcos szeparatisták is, ahogy a québeci franciák soraiban is vannak. De az más! A québeciek franciák, Bre-Magyar évfordulók

(február 9-től 16-ig)

1565-ben Balassi Menyhért a törököktől visszafoglalja Szerencset, (404 éve).

1840-ben született Gyalán Kassai Vidor, az egyik legzseniálisabb magyar színművész, (129 éve).

1840-ben meghalt Budán id. Lenhossek Mihály anatómus orvosprofesszor, (129 éve).

1863-ban született Pusztaszenttornyán Justh Zsigmond író, (106 éve).

1865-ben született Pusztaegerszegen Csők István festőművész, (104 éve).

1891-ben született Kassán Komjáth Aladár költő, (78 éve).

1893-ban Bánki Donáth és Csonka János szabadalmaztatták a karburátort, (76 éve).

1893-ban a Budapesti Telefonhírmondó megkezdi működését (76 éve).

1951-ben meghalt Budapesten Bajor Gizi színművésznő, (18 éve).

1955-ben meghalt Budapesten Dalnoky Viktor operaénekes, (14 éve).

„Ideje, hogy

gyűlöljünk!”

Nathan Hare, a San Francisco-i Állami Egyetem néger-tanulmányi osztályának igazgatója a legharoiasabb feketék közé tartozik. Nyilatkozataiban csak olajat önt a tűzre.

Azt mondta nemrégiben, hogy az az oktatási rendszer, amelyet a fehérek és néger mérsékeltek közösen alakítottak ki, csak megerősítette Amerika faji társadalmát. Szerinte a négerek beolvadása a fehér fajba „örült gondolat”. Majd így folytatta: „A Biblia mondja,

hogy mindennek elérkezik az ideje. Azt hiszem, hogy most annak érkezett el az ideje, hogy gyűlöljünk!”

Ezt az izgató afró-amerikait a fehér polgárok pénzén fenntartott állami egyetem fizeti, hogy — gyűlöletet prédikáljon. Ennél elképzelhetetlenebb ellentmondás még de Gaulle-nál sem fordult elő.

Roy Wilkins a mérsékelt négerek egyesületének, a NAACP-nak vezetője, azt válaszolta erre, hogy amit a militánsok akarnak, az a szegregáció új formája.

A mérsékeltek és a harciasok között áll a harc. Ez az ö belügyük. De hogy ennek a harcnak a fehér polgárok fizessék meg az árát, talán még az amerikai türelem határán is túlmegy. Ennek a türelemnek egyszer végeszakad...

tagne népe viszont még nevében is viseli a Csatornán túli angolszász Grand Bretagne — Nagy Britannia — nevét. Nekik nem szabad szétválni, még nyelvüket sem taníthatják iskoláikban. Legyenek franciák és örüljenek annak, hogy azok lehetnek!

Mi, magyarok, akiket nemzetiségi elnyomással vádoltak, ezer éven át meghagytuk szlováknak a szlovákot, sok-sok évszázadon át a beszivárgott oláhokat oláhoknak, a hozzánk menekült szerbeket szerbeknek és a betelepített németeket németeknek. De Gaulle az ilyesmit nem tűri.

De Gaulle vállalja az ilyen ellentmondásokat, mert szerinte ezek nem ellentmondások. Nem is azok. A minden mást túlharsogó hangtalan sovinizmusának természetes és egyértelmű megnyilatkozásai.

Roppant veszélyes a tábornok. Még az ördöggel — a Szovjettel — is szövetséget köt, hogy a francia gloire-t visszacsalogassa a történelemből. Ez megosztja a nemzeteket és megosztja a szabadvilágot. Ha az angolszászok üszkös romhalmazán egyedül maradna Brezsnyevvel — örülne. Nem sokáig, de addig is. Mert, ha csak egy történelmi másodpercre is, de a francia trikolor fölötte lobogna az algolszász zászlóknak. Amit tesz, az fanatizmus és a fanatikusok mindig veszélyesek.

De mi lesz, ha egyszer majd elmegy és magával viszi a sovinizmusát vidéki birtokára, vagy a föld alá? A történelem roppant jószándékú, gyorsan elfelejtteti de Gaullet. A québeciek kanadaiak maradnak és a brétagne-iak talán hozzájutnak a nyelvük használatához.

Az elkövetkező évtizedekben nem igen lehet ilyen soviniszta játékot játszani. A második ipari forradalom könyörtelenül elsodorja az álmokat.

Nyíregyházy Pál:

Fellebbezés a párizsi ítélet ellen

A magyar történelemnek sok gyászos lapja van: most magyar honvédek fegyveresen védik a kommunista Szovjetunió hatalmi érdekeit a Magyarországtól elrabolt Felvidéken. Ki hitte volna, hogy valaha ilyesmi történhetik?

A második világháború végén Mindszenty József bíboros hercegprímás, esztergomi érsek az ősi máriapőcsi kegyhelyen kétszázötvenezer ember előtt szentbeszédet mondott az orsizág elesettségéröl. A lelke mélyéig megrázott tömegben felszakadt a sírás:

— Ha nem volnának mesterséges akadályok és határok, akkor még többen lennénk itt, — mondta látnoki erővel a hercegprímás. — Most egyedül vagyunk a kegykép előtt és egy második Trianon szomorú eseményei vesznek körül bennünket. Soha ennyi könnyed ítélkező nem gyűlt össze megkovácsolni emberi ítéleteket.

Azután a bíboros hercegprímás, mint igazságtalanul szenvedő nemzet főpapja, bejelentette fellebbezésünket:

— Ám nem esünk kétségbe, jól tudjuk, hogy amit az emberek ma gyorsan megalkotnak, holnap már eltűnhetik. Most mi a könnyező Szűz Máriánál bejelentjük fellebbezésünket a párizsi ítélet ellen. A Szűzanya által Istenhez fordulunk, akinél egyedül van az igazság.

★

A párizsi békekonferencia azonban a szlovákiai magyarok kiűzésére adott utasítást. A csehek embertelen eszközökkel igyekeztek megszüntetni a délszlovákiai magyar vidéknek Magyarországgal való etnikai összefüggését.

A kijelölt magyar falvakat karhatalommal zárták körül, a lakosságnak megtiltották házaik elhagyását, még templomba sem mehettek. Közmunka ürügye alatt a családokat kiszakították évezredes otthonaikból, bevagonírozták és a Csehországból deportált németek helyére szállították. Csecsemőkortól kezdve 80 évig elhurcoltak minden férfit, nőt és gyermeket. A lakosság elkeseredésében ellenállt és ennek következtében a falvakban több sebesülés és halál történt.

Így kiűzték a 700.000 létszámú magyarságot arról a területről, ahol . ősei már ezer esztendeje zárt tömbben' éltek. Nem adtak időt semmiféle eljárásra, mert alig egy-két órát engedtek készülésükre és a legszükségesebbek összecsomagolására.

A magyarországi kommunista kormány 1946-ban a csehekkel „lakosságcsere” egyezményt kötött, mely a szlovákok kedvezményeinek és a magyarok hátrányainak nemzetközi okmánya. Soha ilyen gyalázatos egyezményt önszántából nem írt alá magyar kormány.

Megdöbbentő adatokat találunk erről Békéscsaba város történetében, melyet 1718-ban szlovák telepesek alapítottak. Ezrek vívódtak itt 1947-48-ban a magyar-szlovák lakosságcsere alkalmából: menni vagy maradni? A hangulat forrponton volt! Az elmenők a maradókat renegátoknak, a maradók a távozókat hazaárulóknak tekintették. Gyermekek hagyták el megöregedett szüleiket, házastársak váltak el egymástól, testvérek átkozták meg egymást. Végül is

7.000 csabai költözött át Szlovákiába.

Ma már- gyógyíthatatlan sebekkel szívükben — az elszakadt rokonság meglátogatja egymást, csabaiak kopogtatnak Komáromban, Érsekújváron, Megyercsen, Szentpéteren és más szép magyarnyelvű szlovákiai falvakban letelepedett rokonaik ajtaján.

Könnye^ szemekkel éneklik a régi szlovák dalt: „Hojzse Bozse, jak to bolyi” ... Istenem, de fáj, mikor szerteszéled a sereg.

★

Erről az embertelen cseh támadásról Mindszenty hercegprímás táviratot küldött Spellmann newyorki és Griffin londoni érsekekhez:

— Kötelességemnek érzem, hogy most mikor a magyarokat másfél évvel a háború befejezése után ilyen brutális módon deportálják ezeréves otthonukból, templomuk, temetőik és iskoláik mellől, kérjem a világ közvéleményének támogatását e deportálások megszűntetéséhez. Kérem Eminenciádat, tegyen meg mindent a külügyminisztériumban és az Egyesült Nemzeteknél ennek az emberi alapjogokat és a nemzetközi jogot sértő eljárásnak a megszüntetésére és arra, hogy a deportáltakat lakóhelyükre visszavigyék és vagyonukat visszaadják. A bizonyító dokumentumok részletes adatokkal tulajdonomban vannak.

A világsajtó a rianás robajával ír az angolszász egyházfejedelmekhez küldött sürgönyökről. Csak a pesti szovjet sajtó hivatkozik „magasabb szempontokéra s a „béke kedvéért” lényegtelenné kicsinyíti az eseményeket.

★

Történelmi dokumentum Jan Mirejovszky cseh evangélikus lelkész leírása a magyar sorsról, aki ebben az időben bejárta a Csallóközt s a magyar őslakosság más ezer éves települési helyeit. (Megjelent a Krestanslca Revue 16-ik évfolyamának 6. számában).

Az írás címe: „Beszéltem a

magyarokkal”. Lehet, hogy kissé meglepő a cím, — mondja a cseh lelkész — nálunk ugyanis a magyarokkal megszűntek már beszélni az emberek. Katonaság vette körül a falvakat és erőszakosan elszállították az előre kiszemelt embereket. Az egész akció durva cseh ötlet volt és ostobán hajtották végre. Mert más az igazság és más a boszszú. Nemcsak az igazságszolgáltatás sújt le a magyarokra, hanem az emberi irigység, haszonlelés és kizsákmányolás is.

— A magyar is ember, — írja a cseh lelkész — és nekünk emberi módon keli viselkednünk velük szemben. Nagyon fájt nekem, mikor egyik helyen úgy hirdették látogatásomat, hogy géppuska nélkül megyek. Mert mostanában ott anélkül nem járt cseh ember.

Az egyik deportált gyülekezetben varrottassal ajándékozták meg Mijerovszky cseh lelkészt, rajta János első leveléből vett szavakkal: „Hogy egymást szeressük”. De azért a szeretet mégis csak hideg és merev sző nála:

— Beszélgettem velük, — írja — tudom, hogy nem mindannyian rosszak. Tudom, hogy nem lehet mindenkit egy zsákba kötni. Vannak közöttük becsületes, szorgalmas, munkás emberek, akik valami emberit várnak tőlünk.

★

Mindszenty bíboros el akart indulni Prágába, hogy Benessel személyesen találkozzék és szemébe nézzen annak az embernek, aki vállalta a magyar nép ellen viselt hadjárat felelősségét. A cseh kormány azonban nem adott engedélyt a beutazásra. Így csak az esztergomi dolgozószobájának ablakából nézte a túlsó partot, túl a Dunán, a párkányi földet, ahonnan rabszolga módra Sziléziába hurcolták a minden jogból, vagyonból, kultúrából, otthonból kifosztott magyarságot.

Most talán jővátették volna a csehek a magyarsággal szemben elkövetett bűneiket, lerázták volna magukról a kommunizmus moszkvai igáját, de a magyar honvédség, sokszor éppen az átcserélt magyarok gyermekei, fegyveresen akadályozták meg szabadság törekvéseiket

Fülünkbe cseng még mindig Mindszenty hercegprímás máriapőcsi szentbeszéde:

— Amit az emberek gyorsan létrehoznak, holnap már eltűnhetik.

Kétszázötvenezer ember jelentette be akkor fellebbezését a pócsi könnyező Mária-kép előtt a párizsi ítélet ellen. De eddig nem történt semmi, még csak a „félelem nélküli életet” sem biztosították a magyarságnak, amit pedig az Atlanti Charta megígért minden kis népnek.