St. Louis és Vidéke, 1968 (56. évfolyam, 1-25. szám)

1968-05-31 / 11. szám

*f~ * ms. iwxjdi it. rr. wars a vidéke HÓVIRÁG Nehéz Ferenc: „Hazátlan rozmaring” Elbeszélések „Amerikai Magyar írók” kiadása, Los Angeles, 176 oldal. Látlak-e még, hóvirág? Látlak-e még, hajlott-fejű, fehérarcu, szo­­morkodő s mégis annyi örömet, boldogságot jelentő kicsi magyar virágom? Ballagok-e még végig a Dunaparton, fel a Böszörményi-kö­zön, átal a Főutcán, aztán ki a mo­­tsolyai dombokra, az akácerdő szé­lére, kutathatom-e még a napsugár csókjaiban vergődő hóbuckák alját, hogy már ott vagy-e, megjelen­tél-e? Letérdelhetek-e még vajon az olvadásba, a pocsétába, leszakít­hatlak-e még reszkető kézzel, s fel­­kurjanthatok-e örömömben, hogy odatúl a Dunán a Kék Gerecse is visszhangozzék belé: •— Megtaláltalak! Itt a tavasz! Hóvirág, kicsi magyar hóvirág, rád gondolok ma itt, ahol soha sin­csen hó. Rád gondolok s a havas magyar mezőre. Tudom, hogy ott messze most is kutatnak, keresnek téged, de elkurjanthatják-e vajon a tavaszi örömet a havas mező felett, ha megtalálnak téged...? Rég volt, rég volt. Első gimna­zista voltam akkor Pesten, a Ta­vaszmező-utcai reálgimnáziumban. Csizmában és ködmönkében róttam a Kálvária-teret, meg a Baross-ut­­cát, míg az iskoláig eljutottam reg­gelenként. Oly szegény voltam tud­niillik, hogy addig még nem futotta a városi pantallóra s fűzős cipőre, mint amiben az osztálytársaim jár­tak. Szó, ami szó, le is néztek egy kissé a csizmás és ködmönös mi­voltom miatt, de én nem törődtem ezzel. Azzal törődtem csak, hogy az a kilenc osztálytársam, akinek a legvasaltabb pantallója s a leg­fényesebb cipője volt az osztály­ban, velem csináltassa meg a házi rajzfeladatát hetenként. Tudtam róluk ugyanis, hogy mind a két ke­zük bal, vagyis rajzolni nem tud­nak. Hamarosan sikerült is meg­egyeznem velük. Minden héten el­készítettem számukra a rajzleckét, nekik mindössze a nevüket kellett odafirkantaniok a rajzlap szélére. Viszont mindezért — vagyis min­denegyes, általam elkészített rajz­ért — kereken és pontosan egy pengőt kellett leguberálniok ne­kem, ami (summa-summarum) azt jelentette, hogy hetenként kilenc súlyos ezüstpengő ütötte a marko­mat. Ez pedig untig elég volt ne­kem arra, hogy a létfentartásom biztosítva legyen, illetve, hogy a tanulásomat folytathassam s ne kelljen a szegény szüléimre szorul­nom, akiknek a maguk baja is elég volt otthon, Dunamocson. Nos, mondom, így éldegéltem abban az időben Pesten, ama híres­nevezetes Zrínyi Miklós reálgimná­ziumban. Csizmában és ködmönké­ben jártam csak, viszont az eszem tokját a fejemben hordtam s vígan fütyültem a pantallós és füzösci­­pős világra. Hanem — úgy tél végefelé — mi történt? volt többé ezüstpengő, nyomorog­ni kezdtem. Hovatovább az is gon­dot okozott, miből veszek irkát. Nyomorúságom akkor hágott tető­fokára, amikor kifogytam a rajzla­pokból is és huncut fillérem se volt, hogy új tömböt, tudtam volna venni. Keserű szívvel levelet írtam édesanyámnak: „Édesszülém, mé­gis abbahagyom ezt a tanulást, mert tévedtem. Tévedtem, hogy megbirok vele magam is és nem szorulok magukra. Ott tartok, hogy rajzlapra sincs, pedig Poór tanár úr előtt most akartam kitenni ma­gamért. Kezét csókolom, édesszü­lém, lelkem, és viszontlátásra, mert megyek haza Mocsra s beálok a Kukola Gyulához suszterinasnak”. Éppen búcsúztam a Kálvária-tér­től, mikor a Karpfenstein-utca sar­kán hirtelen elibém ugrik Simsik József, a matróz. — Máma reggel hajóztam el Mocs alatt, — mondta — s apád egy ladikkal odaevickélt az uszály­hoz. Ezt a csomagot küldi neked. Kibontottam a csomagot s hát mi volt benne vajon? Hóvirág! Sok-sok, pici, csokorba kötött hóvirág. S mellette egy levél: „Édesfi­am, pénzt nem tudok küldeni, de itt van ez a hóvirág. Hajnalban szedtem a mocsolyai dombokon. Tudom, Hogy a városi népek kap­nak rajta, hát add el és az árán ve­gyél irkát, meg rajzpapirt. Tán ki­futja. Csókol édesanyád.” Ott álltam a Tavaszmező-utca és a Mária Terézia-tér sarkán, a jó­zsefvárosi templommal szemközt. Ölembe fogtam a skatulyát, a friss pesti vízzel meglocsolt, dunamocsi hóvirággal, s kurjongattam, mint a mocsolyai dombokon szoktam otthon: — Itt a tavasz! Hóvirágot tessék! Félóra se telt el s már csak egyetlen-egy pici csokor volt a ska­tulyában. Ekkor látom, hogy a gimnázium irányából Poór Sándor tanár úr ballag felém. Bottal jön és szúrós, cvikkeres szemekkel, mint mindig. Megáll előttem, néz. Nekem tor­komra forr a sző, rettenetesen szé­gyellem magam, lehajtom a feje­met és sírni szeretnék. Mire felnézek újra, látom, hogy a skatulyában nincs benne az utol­só csokor hóvirág, hanem egy ezüstpengő csillog benne. — De tanár úr, kérem... — fu­tok a tanár után s úgy érzem, men­ten rámdöl a józsefvárosi templom mind a két tornya. — Silencium! — fordul vissza a tanár úr s miközben szúrós, cvik­keres szeme rávillan a kezében va­ló hóvirágra, ezt mondja: — A legutóbbi rajzod jelesre si­került. Gondoskodni fogok róla, hogy néhány balkezes nebulót há­zioktatásban részesíthessél majd a rajzból. Hej, hóvirág, hóvirág! Tudod, ugye, hogy most míg az öröktavaszban a narancserdőt já­rom, most is téged kereslek...? MÓRA FERENC: A láthatatlan csillag A múlt század negyvenes évei­ben volt az angol-afgán háború. Hogy mi volt az indítóoka, célja, eredménye, nem tudom; azt se tu­dom, van-e még akár Angliában, akár Afganisztánban egy lélek, aki tudná. Talán nem is volt vele egyéb célja a végzetnek — hiszen a tör­ténelem miértjei mindig homályo­sak és sokféleképp magyarázhatók, — mint hogy arról, ami Kabul vad hegyeiben történik, itt a Duna partján novellát írjon egy magyar költő. Ennek az afgán novellának, ame­lyet Jókai valami kalendárium szá­mára írt, ez volt a címe: A látha­tatlan csillag. Csillagfényes nyári este van, egy afgán templom ősrégi romjai közelében angol tisztek hevernek a tábortűznél és találgatják a másna­pi csata esélyeit. Ki fogja látni még másnap este is az Isten csillagpom­pás egét, ki fog örökre lezárt sze­mekkel feküdni az idegen ország földjén, meg sem siratva távol ked­veseitől? Egy délelőtt Poór Sándor rajzta­nár úr, miután beszedte tőlünk a házifeladatokat, megállt a kated­rán s szúrós szemével végignézvén az osztályon kijelentette, hogy cso­dálatos felfedezésre jutott. Mégpe­­diglen arra, hogy kilenc tanulónak a rajzai veszedelmesen hasonlíta­nak egymáshoz, nemcsak annyi­ban, hogy mind a kilenc rajzra je­lest kénytelen adni, hanem annyi­ban is, hogy mind a kilencnek a ki­vitelezése, technikája és miegyebe: pontosan ugyanaz. S azt is hozzá­tette a tanár úr, hogy a kilenc ta­nuló rajzaival kapcsolatosan ugyanerre a felfedezésre jutott már az elmúlt hetekben is, két hónap óta. Melyből kifolyólag a kilenc ta­nuló — a nevüket is felolvasta pon­tosan — azonnal sorakozzék ki a katedra elé s tegyen őszinte vallo­mást afelől: micsoda titokzatos kéz működött közre abban, hogy mind a kilenc rajz, ugyanazzal a ki­vitelezéssel, minden alkalommal Jelesre sikerült. Az őszinte vallomás elhangzott, s én, a titokzatos kéz, csak azért menekültem meg a legsúlyosabb büntetéstől, mert a saját nevemmel benyújtott rajzaimra még sohasem sikerült addig jelest kapnom Poór Sándor tanár úrtól. (Ezt az érettsé­gi banketten árulta el a tanár úr, a városligeti „Kéményseprő” ven­déglőben, miután megittuk a per­tut) Hanem a baj mégis rámszakadt. Elestem a ,Jkundschaftok“-tól, nem Egyszer beleszól a beszélgetés­be egy öreg bennszülött tevehaj­csár, aki azt mondja, hogy az őse az end őri boszorkány volt, aki Saul királynak megmutatta a jövőt, és azt állítja, hogy ö is ért ősanyja tu­dományához. — Látjátok azt a keresztalakű csillagképet az égen? — kérdezte az angol tiszteket. Az angol tisztek azt látták vala­mennyien. Olyan is volt köztük, aki még az iskolából emlékezett rá, hogy Andromedának hívják a csil­lagászok. Hát ennek a keresztnek a köze­pén melyitek látja azt a különösen fényes csillagot? Néhányan azt mondják, hogy ők látják, és bizonyosan látja azt min­denki, mert olyan fényes, hogy le­hetetlen nem látni. Néhány tiszt megjegyezte, hogy látni ugyan ott valami halvány kis csillagot, de az alig pislog. A legtöbben azonban azon erösködtek, hogy nem látni ott semmit, még tábori látcsövei se. És amikor a vita már nagyon el­­hevesedett, akkor újra megszólalt az öreg afgán. — Urak, aki fényesnek látja azt a csillagot, azt nem éri semmi ve­szedelem a holnapi csatában. Aki halványnak látja, az megsebesül, aki pedig sehogy sem látja, az hol­nap este már nem fogja látni Is­ten teremtett világát. Erre aztán mindenki elnevette magát, és a nevetés a legjobb ösz­­szebékíto. Az angolok kezet szorí­tottak egymással és aludni tértek, és másnap megvívták a csatát, és a tábornok épen maradt, akik hal­ványan látták a csillagot, azok sú­lyos sebbel váltották meg életüket, és akik sehogy se látták, azoknak sírt ástak az idegen ország föld­jében. 1850-ben írta Jókai ezt a novel­lát, aztán megjelent a „Délvirágok­ban”, azt lefordították németre és angolra, aztán elfelejtették magya­rul is, németül is, angolul is, elfe­lejtve Jókait is, s ö volt a legjob­ban meglepődve, hogy negyven év múlva, 1890-ben levelet kapott egy angol csillagásztól, aki közölte ve­le, hogy az Andromeda csillagkép ködfoltjában fölfedeztek egy csil­lagot, amely háromnapos ciklusban változtatja fényét egész a láthatat­lanságig. Azt kédezte, honnan tu­dott Jókai erről már negyven évvel ezelőtt? Jókai kénytelen volt meg­­vallani, hogy ö csak kitalálta ez egész történetet elejétől végéig, költői fantázia volt minden reális alap nélkül, nem is lehetett más, hi­szen amiről nem tudnak a teleszkó­pos csillagászok, arról honnan tud­hatott volna a költő? Mi újság odahaza? PÉCS A Pécsi Porcelángyár — a világ­hírű Zsolnay-gyár utódja — száz éves az idén. A gyári védjegy, az öt egymás mellett álló templomto­rony, amely a város régi latin ne­vét (Quinque Ecclesiae) szimboli­zálja, sok országban ismert és be­csült márka. Európa-szerte több közismert épületet díszít a Zsolnay­­féle kerámia, egyebek között a há­gai Békepalotát. A gyáralapító Zsolnay Vilmos (nevét utca és múzeum viseli Pé­csett, a szobra a város egyik legfor­galmasabb pontján áll) 1868-ban kért és kapott engedélyt arra, hogy kis fazekasmühelyét gyárrá fejlesz­­sze. Felvirágzását és hírnevét az eozinnak köszönheti. Zsolnay egyik barátja, Wartha Vince budapesti műegyetemi tanár bukkant rá az eozin titkára. A kerámiai készítmé­nyek színe a hajnaléval vetekszik, ezért is kapta (a görög eas-hajnal szó nyomán) az eozin nevet. Jelenleg inkább ipari porcelánt készít a gyár, s termékeinek szá­mottevő részét exportálja: Európa, Afrika és Ázsia országaiba. A ter­melés nagy mérvű fejlesztése tette szükségessé, hogy a régi épületek mellett újakat emeljenek és a mű­helyeket korszerűsítsék. Szóba ke­rült a gyár kitelepítése a városból — tervezett helye a budapesti és a siklósi vasútvonal elágazása kö­zötti terület. A horribilis költségek miatt azonban egyelőre lekerült a napirendről a költözködés terve. • Az ipari termelés nem sorvasz­totta el a művészeti részleget. A ma alkotott dísztárgyak színdúsab­­bak, mint a századforduló idején készült munkák. Ez a technikai fej­lődésnek, a gyártási módok tökéle­tesedésének köszönhető. A Zsol­­nay-gyár régi és új kerámiáit a pé­csi Jánus Pannonius Múzeum gyűj­tötte össze. Legszebb, legértéke­sebb darabjait kiállították a város legrégibb — középkori — lakóhá­zában: a Káptalan utca 2. sz. alatt. Ez ma a Zsolnay Múzeum. Pécs városi tanácsa elhatározta, hogy a Zsolnay-család tulajdoná­ban levő értékes mauzóleumot meg­vásárolja és felújíttatja. A család hozzájárult az eladáshoz. A gyár feletti dombon álló, két évtizede pusztuló mauzóleum valóságos iparművészeti remekmű: minden darabja művészien megformált ke­rámia. Itt van Zsolnay Vilmosnak és feleségének eozin szarkofágja. A restaurált mauzolumot a jubile­um idején nyitják mad meg az ér­deklődök előtt. Nehéz Ferenc: Hazátlan Rozma- Fing című könyve, 176 oldalon, gyönyörű vászonkötésben, meg­rendelhető az író címén: Nehéz Ferenc, 122 South Ave. 53. Los Angeles, Cal, 90042, USA. A könyv ára, postaköltséggel együtt: 4 dollár. Az Andromeda ködfoltjának ez a csillaga ma már rajta van min­den csillagászati térképen, s ismert példája annak a csillagtípusnak, amit változó csillagnak hív az aszt­ronómia. Véletlen volt-e, divináció volt-e, hogy Jókai fantáziája meg­előzte a csillagászok fegyveres sze­mét, azt hiába keresnénk, és én nem is keresem. Én csak annyit tudok, hogy a magyar ég tele van csillagokkal, s azok közt a Szinu­széval fölé a Jókai tündöklése, Jaj annak a nemzedéknek, amelynek számára láthatatlan csillag ez a szikrázó ideál, de áldott és boldog lesz, és a jövendő csatáját diadal­masan fogja megvívni az a nemze­dék, amely szemével látja és szí­vébe engedi hullani ennek a csil­lagnak a sugarait. 60 évi temetkezési szolgálat East St. Louisban és a környéki városokban KASSLY FUNERAL HOME 1101 N. 9th STREET EAST ST. LOUIS, ILL. Telefon: UPton 5-1234 Ambulance szolgálat — W CAHOKIA, ILL. — 1201 Camp Jackson Road Telefon: ED 7-3333 MRS. HENRY J. PIEPER PIEPER FUNERAL HOME TULAJDONOSA 1929 CLEVELAND BLVD. — TR 6-0032 — GRANITE CITY, ILL Oxigénnel ellátott mentökocsi Ambulance szolgálat bárhová, bármikor TEMETKEZŐ! VjM HKOZÚK KALAUZ COMPLETE FUNERAL Acél koporsó — Külső koporsó foglalat — Választékos Sírhely, vagy saját sírhelyre való eltemetés. Bronz névtábla és minden, a temetéssel együttjárő költégek $995.00 NO EXTRAS Gyönyörű modern kápolna — vallásfelekezetre való tekintet nélkül GUARDIAN MORTUARY St. Charles Road at Lindbergh — PE 9-1133 Előre befizetett összegek Truszton vannak kezelve KRIEGSHAUSER’S MORTUARY FUNERAL HOMES BEAUTIFUL WEST, 9450 OLIVE BOULEVARD — WY 4-3322 SOUTH, 4228 SO. KINGSHIGHWAY BOULEVARD — FL 1-4320 ST. LOUIS, MO. WM. C. M0YDELL FUNERAL HOME — TEMETKEZÉSI INTÉZET GEORGE J. SVOBODA, TULAJDONOS 1926 ALLEN AVENUE, ST. LOUIS 4, MO PHONE: PRospect 2-0401 MATH HERMANN & SON, INC. FUNERAL DIRECTORS — TEMETKEZÉSI INTÉZET 100 éves lelkiismeretes kiszolgálás 2 16 1 E. FAIR FAIR AND WEST FLORISSANT AVENUES ST. LOUIS 15, MO — TELEFON: Evergreen 1-4880 Mindenre kiterjedő lelkiismeretes kiszolgálás Modern és léghűtéses. Nagy porkolóhely. Ambulance Service 2906 Gravois — PR 2-3000 — St Louis, Mo. Emil (Bud) Wacker HI, President & Treas. Clarence Wacker Vice Pres. — Seer’y WACKER-HELDERLE FUNERAL HOME Szép modern léghűtéses termek 3634 GRAVOIS AVENUE, ST. LOUIS 16, MO. TELEFON: PRospect 2-3634 ....... Always there... with your help YOUR RED CROSS lluliíUUlÜUlÍl!!ljyi»llllÜ!liUlüllUülliiliÜiHllíUl:Ili[l!ÜIULiíuiÜíiüHlllU:iiÍl»;JÜÍlLi:lIlÍÍÍ»lU.!lllllHiilÍÍÍIllIlÜtii!ilÍi.4iiiLÍÍ..L.-uiÍii..ÍM»*«.tú«Íul:.....li.nmh. li i IIU ill.......itli.li.mhii

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom