St. Louis és Vidéke, 1968 (56. évfolyam, 1-25. szám)
1968-11-29 / 24. szám
A COMPUTER-HATALOM AMERIKA KEZÉBEN VAN Le lehetett volna győzni Hitlert 1939-ben Sok szó esik a nagy technológiai forradalomról, ami tökéletesen át fogja alakítani az ember technikai, közgazdasági és társadalmi rendjét. Akik messzebb látnak a vakondtúrások izgága politikusainál, jól tudják, hogy ennek az irtózatos következményekkel járó átalakulásnak központjában az ember eddig legnagyobb találmánya, a computer áll. Eddig a nemzeti jövedelem nagyságában, a katonai erőben, a népesség számában, vagy a természeti kincsekben mértük az országok erejét. Most már elérkezett az idő, hogy computer-erőben mérjük. A modern computer ma már az egész ipari fejlődés leghatalmasabb központi erejévé vált. Általában nagyobb hatást tulajdonítanak neki az emberiség életére, mint Gutenbergnek, aki a könyvnyomtatás feltalálásával új korszakot nyitott meg a civilizációban. • 4.000 ÉV HELYETT EGY PERC A computer eszéről, memóriájáról és kalkulációs gyorsaságáról máris legendák vannak forgalomban. De mire egy ilyen legenda megszületik, már túlhaladta a fejlődés. Az IBM 360 szisztémájának 91. jelzésű új tagja egyetlen perc alatt annyi kalkulációt (számítást) végez el, amennyi egy kiváló matematikusnak kézi számítással 4.000 évig tartana. Nem szabad azt hinni, hogy csupán a kalkuláló sebesség az ereje a computernek, hanem a végtelen memóriája is, ami felér a hatalmas Kongresszusi könyvtár összes adataival és ebből a másodperc egy töredéke alatt kiveszi a kívánt adatot. Ezek azonban még mechanikai előnyök. Sokkal nagyobb, sőt majdnem végzetesen nagyobb fölénye az emberi aggyal szemben a jövő eseményeinek villámgyors kiszámítása. Az elnökválasztáson elámulva láthattuk, hogy a nagy TV-állomások computerei sokszor már néhány adatból is megjósolták a győztest és egyetlen hibát sem követtek el. De ez jelentéktelen ahhoz képest, amit a computer a gazdasági, katonai és társadalmi változások gyors kikalkulálásában tud felmutatni. A hibaszázalék technikailag jelentéktelen és ha előfordul, az rendesen nem a computer hibája, hanem azé a személyé, aki beletáplálta az adatokat. Ez a programmozás jelenti a computer igazi erejét, ami az agygép nívójára emeli, bár egyelőre még ebben a vonatkozásban a kezelő embertől függ. A jövő computerei azonban már alig, vagy semmi emberi segítséget sem igényelnek és hibáikat is maguk veszik észre és javítják ki. Mindez természetessé teszi azt a feltevést, hogy a jövő évtizedekben a computerek mind nagyobb területen veszik át a társadalom vezetését. Nem csupán segíteni fogják, hanem irányítani is az emberi társadalmat. • • A USA MESSZE ELÖL JÁR Ennek a távlatnak keretében az az ország kerül a második ipari forradalom élére és szervezi meg először a maga új társadalmi-gazdasági rendjét, amelyben a computer uralkodó erő lesz. Ez nem jelent mást, mint hogy ez az ország mintául szolgál majd a többinek és így ennek az országnak társadalmi és gazdasági szerkezete lesz az uralkodó máshol is. Az Egyesült Államok messze elöljár a computerek terén, azok fejlesztésében, gyártásában és alkalmazásában egyaránt. Amerikában 39.500 computer dolgozik, ami háromszor annyi, mint az egész világ összes többi computerének száma. Ez az óriási fölény nem csak számokban fejeződik ki, hanem a computerek állandóan fejlesztett minőségében is. Az Egyesült Államok után Nyugatnémetország következik 3.500 computerrel, de ezeknek 90%-a amerikai gyártmány. Érdekes, sőt megdöbbentő, hogy a németek, akik kiváló technológusok, ebben teljesen lemaradtak és nem tudtak eddig jelentékeny saját computer-ipart teremteni. A magyarázata az, hogy ebben is, mint általában sok másban, azt a végzetes politikát követik, hogy gazdagságukat zsebreteszik, nem fektetik be újból a fejlődés ösztönzésére. Kutatási és fejlesztési kiadásaik százalékban is csak töredékét teszik ki az amerikai hasonló kiadásoknak. Japán a harmadik 3,000 computerrel, amelyeket amerikai licensek alapján gyártottak. Ezek a licensek megakadályozzák a gyártott computerek külföldi értékesítését. De a japánok nem követték a német példát, hanem igen sokat áldoznak a technológiai fejlesztésre, és a Fuzsicu Társaság máris kijött egy eredeti japán computerrel, ami van olyan jó, mint a korábbi amerikai modellek és azoknál sokkal olcsóbb. Nem kétséges, hogy Japán egész rövidesen megteremti a maga modern computeriparát. • A SZOVJET SEHOL Angliában 2.800 computer működik, ami főleg a brit üzletemberek végtelen konzervatívizmusának tudható be, de a kormány 36 milliót fektetett be csak tavaly modern computerek kikísérletezésébe és a nagyon fejlett brit tech-Megdöbbentö nyilatkozatot tett Sir Bemard Lovell, az angliai Jodrell Bank rádió-teleszkóp állomás világhírű igazgatója. Lord Lovell, aki nemzetközi tudóskörökben szinte egyedülállóan nagy tiszteletnek örvend, azt mondotta a London Evenings News munkatársának, hogy „Nagyon nagy esély van arra, hogy ez a három ember sohasem tér vissza többé a Földre, de ha visszatérnek is — holtan találják őket az űrkabinban! Ennek a repülésnek puszta gondolata is beteggé tesz engem”. Ez a nyilatkozat óriási feltűnést keltett, mert eddig sohasem beszélt a kitűnő tudós a Hold-repü-Éúdekes, hogy az ember mennyi^ re rabja a megszokásoknak. Ez a széllesvállú férfi, aki most szemben ül velem, valamikor diákkorában, az internátusbán, nap mint nap köménymagos levest kapott reggelire. Csak úgy, mint én. És máig is hű maradt hozzá, csak úgy, mint én. Most is azt kanalaz. Lehet, hogy ez a közös élmény nyúlt át a múlton és nyitotta ki az ajtót, amit a hosszú idő, amióta nem láttuk egymást, közénk zárt. Ez a magas, erős férfi ugyanaz a Gábor Áron, akivel régen Pesten sokat vitatkoztunk az ember igazi arcáról. Ügy tűnt akkor, mintha a világ két ellenkező pólusán állnánk, amelyeket még Einstein zsenialitásával sem lehetne egyetlen pólusba kényszeríteni. De az idő több, mint Einstein: kegyes hozzánk, összehoz, testvérekké tesz. Mégis, úgy hiszem, az időn kívül még más valami is kellett, ami ezt a meghatóan emberi találkozást ötvözetté tette. Nem az azonos sors, nem is az azonos kultúra, amiből kiszakadtunk, még csak nem is az újságírók Íratlan szabadkőművessége. Úgy gondolom, hogy a közös faj együttlüktetö ritmusa az, ami kellett hozzá. A magyarságban mindig megvolt az erkölcsi bátorság, hogy elfelejtse a mások tévedéseit. Mi most az egymás tévedéseiről felejtkeztünk meg. Mert valamikor nagyon tévedtünk: a két szembenéző parton is túl ideálisnak láttuk az embert, aki pedig minden, csak nem ideális. Most erről beszélgetünk. Mondtam az írónak: tulajdonképpen nem is kellett volna többet írnia, mint „Az Embertől Keletre”, mert ez az írás olyan hatással hullámzott végig a magyar emigráción, mint annak idején Szabó Dezéfő „Elsodort Faluja” a mi nemzedékünkön. nolögia hamar fel fog zárkózni az amerikai mellé. Franciaországban 2.200 computer van, az is amerikai, akik az ottani legnagyobb ilyen gyárat, a Machine Bull-t felerészben uralják. De Gaulle most elhatározta egy nemzeti computer kifejlesztését. A Szovjetben 1.750 computer dolgozik, részben amerikai, részben saját. Ez utóbbiak nehézkesek, nem tudnak annyit és fejlödöképességük csekély. A Szovjet központosított ipari tervezés képtelen volt felfogni a computer jelentőségét és mire rájöttek erre, erősen lemaradtak a nagy versenyben. Amerikában nemcsak a katonai és űrműveletekben, hanem a polgári kormányzati ágakban is bőven használják a computereket. A prosperitás fenntartásában — a trendek, azaz irányzatok korai kikalkulásával — óriási előnyt biztosítottak az országnak. A magánvállalatok pedig most már majdnem olyan sok computert használnak, mint harminc évvel ezelőtt irodai kalkulátort. A computer mindenképpen a jövő gépe és talán több is lesz belőle mint gép: az emberi aggyal együtt különlegesen nagy hatású eszköz lesz az emberi sors formálásában. lésnek ilyen veszélyeiről. A NASA űrközpont vezetői most újra kivizsgálják a repüléssel járó veszélyeket, amelyeket Sir Lovell megjelölt. Ezek: a sugárzási veszély, a Föld atmoszférájába való viszszatérés veszélye, és végül az a lehetőség, hogy örökös orbitban maradnak a Hold körül. A három asztronauta útja a Hold körül már bizonyos fokig ki van taposva. A Szovjet pilóta-nélküli űrpróbája visszatért a Földre és a belsejében lévő teknösbékák élve kerültek vissza. A szovjet tudósok szűkszavú közléseiből csak annyit tudunk, hogy mindössze bizonyos májnagyobbodást észlel-Több mint riport, több mint irodalom ez a könyv: az azóta történelmi ténnyé vált egyéni élmény kürtje, amely figyelmeztet és riaszt, hogy az ember nem egészen ember még! Benne van még a bestialitás, amit a fáról leszállt ősétől örökölt. Gábor Áron azonban új könyvet írt — új könyvet kellett írnia! — mert „Az Embertől Keletre” Polgára közben megváltozott. A Polgár, akit innen ismerünk, még kétségbeesetten kapaszkodott a civilizációba, amiben felnőtt. De azután tovább sodorta a vihar. Hamleti dialógusát a Rabbal, elnémította az egyre kegyetlenebb sors: a Rab beleolvadt a Polgárba. Gábor Áron nyersnek és egyértelműnek tartja az életet, amit végső fokon a túlélés kegyetlen természeti törvénye irányít. Az együttélés szabályai alapvetően megváltoztak, a társadalom már nem az elsimító gondolat egységében formálódik, hanem az egyének életösztönére hullott szét. Ez a kerete új könyvének, a „SZÖGLETES SZABADSÁG”-nak, amely a karácsonyi könyvpiac nagy szenzációjának ígérkezik. Talán még jobban megráz majd bennünket, mint elődje, „Az Embertől Keletre”! Mert a Polgár azóta továbbkerült a szibériai tajga lágereibe, ahol az élet már annyira elaljasodott, hogy a börtön a kinti világgal szemben biztonságot és — szabadságot jelentett. A Polgár itt már egészen elszakadt polgári szemléletétől, kidobálta süllyedő életéből a civilizáció gyengeségeit és külön erkölcsi szükségállapotot Tito ellenfele csak a szovjet embereket utálja Milován Gyilász, Jugoszlávia volt alelnöke, akit Tito több évig börtönben tartott és csak nemrég került szabadlábra, jelenleg Amerikában tartózkodik. Kijelentette, hogy visszamegy hazájába és csak akkor hagyná el Jugoszláviát, ha az oroszok megszállnák az országot. Politikai ellenfeleit nem utálja, de a szovjet embereket igen. „A szovjet emberek minden aljasságra képesek”. A Szent Lélek t onoknoje A reformer János pápáról számtalan anekdőta kering világszerte. Egyet ide írunk a jezsuiták „Szív” c. folyóiratából: János pápa egyszer a római Szent Lélek kórházban is látogatást tett. A kórház adminisztrációját szerzetesnök látják el. A fönöknö így mutatkozott be a pápának: Szentséges Atya, én vagyok a Szent Lélek főnöknöje. — Igazán? — mosolyodott el a pápa, — micsoda szerencséje van önnek. Én csak helytartója vagyok az Úr Jézusnak... tek náluk. A sugárzás tehát nem lehet ennyire komoly veszély. A visszatérés a Földre nem eltérő probléma ez eddigi visszatérésektől, amelyek — kivéve a szovjet kozmonauta, Komorov halálos balesetét — ezideig normálisan mentek végbe. Ami pedig a Hold körüli örök orbitálást illeti, erre is van bizonyos ellentétes tapasztalat részben az amerikai, részben a szovjet Űrrepülés körében, de ettől eltekintve sem tételezik fel, hogy a Hold igen csekély vonzó ereje lehetetlenné tenné a visszatérést. Mindazonáltal illetékes körökben és nyilván az érintett asztroteremtett magának. Nem vitázik már, hanem csak harcol, véresen, kegyetlenül és brutálisan marakodik — a túlélésért. És a szörnyűségeket, amiket e közben elkövet — amiket el kell követnie! — nem kérödzi már vissza a polgári lelkiismerete. Feladta önmagát és viszszatért a barlangi emberhez. A „Szögletes Szabadságiban ez az átváltozott Polgár már nem csak önmagát jelenti, hanem a-bolseviki birodalom minden népét. A rabországok embere sem más, mint ez az új Polgár, aki már nem polgár többé, hanem a saját, kőbaltát forgató őse, aki foggal-körömmel harcol, hogy túlélje az ellene esküdött esélyeket. Közben szó esik a kor nagy viharáról: a második ipari forradalomról. Gábor Áron is vallja, hogy ez az a hurrikán, aminek még a majdnem csendes szélében üldögélünk. Még nem tudjuk, hogy milyen kegyetlen ez a vihar, halálos szökőárja még csak ez után következik. De az író úgy érzi, hogy a Polgár, aki átesett már az embertől keletre eső poklokon, könnyebben átvészeli maid ezt a véres drámát, mint az a Polgár, akit elkényeztetett a tálcán tálalt élete. Azt tapasztalta Amerikában — ahol tízezer mérföldet utazott be eddig és harminc előadást tartott, — hogy a magyar fiatalságot nem sodorta el a közeledő vihar előszele, nem a hurrikán sodrában vergődik, hanem — élére állt annak. Fiatal magyar férfiak és nők itt, a szabad világban, kommandó csapatai lettek a nagy változásnak. „Óriási erő van ebben a fajban A vita már régen nem arról folyik, hogy Chamberlain esernyője okozta-e a müncheni tragédiát. A nyugati irodalom lázasan keresi az igazi okokat, amelyek a II. Világháborúhoz vezettek és mintegy 50 millió embert kívántak áldozatul. Jón Kimche egy rendkívül érdekes könyvben rendkívül érdekes feleletet ad erre a kérdésre. „The Unfought Battle” (a meg nem harcolt csata) c. könyvében igazi tudós módjára, rengeteg statisztikával és dokumentálással bebizonyítja, hogy Hitlert le lehetett volna győzni 1939 őszén, amikor Lengyelországot megtámadta. A szerző szerint minden tárgyi lehetőség megvolt ehhez, csak a nyugati demokráciák vezetőinek lelki elhatározottsága hiányzott. Amikor Hitler megtámadta Lengyelországot, a szövetségesek — Franciaország és Anglia — elvben elhatározták ugyan, hogy a lengyelek segítségére sietnek, de ezt — jellemzően! — titokban tartották még a lengyelek előtt is. Daladier már akkor elvesztette Franciaország európai hegemóniáját, amikor Münchenben elfogadta nautáknál is mély benyomást tett ennek a világhírű szakértőnek a nyilatkozata. A három asztronauta, aki a karácsonyi Hold körüli repülésen résztvesz: Frank Borman, aki vezető pilóta lesz, James Lovell és William Anders. December 20-án indulnának és karácsony szentestéjén kellene visszaindulniok a Holdközelből, miután összesen 12 orbitot repülnének nyugat-keleti és kelet-nyugati irányban a Hold körül, 190-töl 70 mérföldig változó magasságban. Visszaérkezésük a Földre december 27-e körül történnék. Hawai körül, a Csendes óceán vizére szállnának le. — mondja — és ez az erő mindig előre küld bennünket.” így van ez, így keli ennek lennie, különben hogyan is élhettük volna túl kétezeréves történelmünk megismétlődő tragédiáit? Egymásra mosolygunk: jő tudni, hogy magyarok vagyunk- És közben ez a nagy író, aki fajának harsonás sámánja lett, diákos élvezettel kanalazza a köménymagos levest... (B. B.) ★ Vasárnap, november 24-én, Gábor Áron Chicagóban tartott nagysikerű előadást. Részletes beszámolót a következő számunkban adunk. Nyugatnémetország köztársasági elnökválasztásra készül. A „Quiek” című milliós példányszámú újság kiváncsi volt arra, hogy kik felé hajlik a választók kegye. Próbaválasztásra kérte az olvasóit. Tizenkét jelölt közül lehetett választani. Köztük voltak a legjobb és legnépszerűbb politikusok, ha egyáltalán szó lehet arról, hogy a politikusok jók és népszerűek. A szavazatok 39.8 százalékával Louis Ferdinánd császári herceg, Vilmos császár dédunokája, a Hohenzoller család feje győzött. Carlo Smidt, a szociáldemokraták legjobb koponyája 16.2, a kövér Erhard volt kancellár 10.4 százalékkal kullogott utána. A többiek 7-1 százalékkal reménytelenül lemaradtak. A konkurens „Bild” című újság nem akart hinni az eredményben. Ellenőrzésképpen maga is megszavaztatta az olvasóit, akik ezúttal Chamberlain békeapostoli egyezségét Hitlerrel. De tény az, hogy a francia hadsereg a lengyel támadás idején teljesen mobilizálva volt. És az az érthetetlen Kimche szerint, hogy miért nem támadták meg azonnal a Lengyelországban elfoglalt Németországot? A szövetségesek hadereje, főleg a franciáké ugyanis mind számban, mind tűzerőben messze felülmúlta a németekét. És ami volt a németeknek, annak túlnyomó része keleten harcolt. A gondosan összeállított statisztika szerint a szövetségeseknek 85 teljesen felszerelt és mozgósított hadosztályuk volt, míg a németeknek mindössze 11 és 25 a mozgósítás állapotában. Tüzéi'ségben az 1.600 ágyújukkal messze felülmúlták a németek 300 ágyúját. Ezen felül 3.286 tankjuk volt, míg a németeknek semmi a hátországban, mert a nagy tankgyártás csak a lengyel győzelem után indult meg. Sőt, mi több: 1.710 harci repülőjük is volt, míg a németeké mind a lengyel harctéren működött. Ilyen erőfölény mellett vitathatatlannak látszik, hogy azonnali támadás esetén belegázolhattak volna Németország hinterlandjába és Hitlert a lengyel hadjárat feladására kényszeríthették volna. Sőt, a lengyel harctérről visszatérő hadseregét, amely számbelileg és tűzerőben is sokkal kisebb volt, megsemmisítőén megverhették volna. A szövetségesek azonban engedtek a saját demokráciájuk tehetetlenségének és csöndben maradtak. A hosszú tél alatt a tétlenül várakozó francia hadsereg morálja teljesen letört és Hitler — hadigépezetének folytonos erősítésével és a kezdeményezés villámgyors ütöerejével — legázolta a franciákat. Kimche szerint ez a demokráciák tehetetlenségét tükrözi, amely nem vállal kockázatot és a végén sokszorosan nagyobb áldozatokat kell elszenvednie. Nem kétséges, hogy Kimche adatai meggyőzőek, bár nem tudhatjuk, hogy mi állt a szövetségesek határozatlansága mögött. Valószínű azonban, hogy ebben is igaza van és a Chamberlain-féle esernyöszellem lett a világháború okozója és a világ egyik legnagyobb tragédiájának elindítója. Kimche szerint az angol és francia kémszervezet állandóan azt bizonyította jelentéseiben, hogy Hitler nincs felkészülve és hogy a lengyel akció csali egy felelőtlen kaland, amivel szét akarja tömi a szövetségeseket, de a vezetők nem hitték el ezt. Churchillt nem engedték még szóhoz, Chamberlaintől és Deladier-töl pedig nem lehetett mást várni, mint a tehetetlen megadást. Hitler csak két év múlva építette ki hadseregét arra a nívóra, amitől Chamberlainék már a lengyel kaland idején megijedtek. 55.6 százalékban szavaztak a hercegre, 16 százalékkal többen, mint a Quick-nél. A legfőbb indokolás mind a két szavazásnál a kővetkező volt: „Nincsen pártkönyve és jő, hogy nincsen. A pártpolitikusok nem a nemzetnek, hanem a pártnak kötelezik el magukat, mert így jutnak közelebb a húsosfazékhoz...” Megkérdezték a herceget, hogy vállalná-e az elnökséget? — Feltétlenül, — hangzott a válasz, — de mint elnök is jogot formálnék a trónra. A legtöbb választó érré azt mondta, hogy egye a fene, jöjjön újból a császárság. Nem kotorásznának annyit a zsebünkben. Igen érdekes, hogy a „Salzburger Nachrichten” szerint Ausztriában is ez a helyzet. Dr. Habsburg Ottó is elnök, aztán császár lehetne, ha csak a választóktól függne a dolog. „Sohasem térnek vissza!” — állítj a a Hold-asztronautákról Sir Lovel A „SZÖGLETES SZABADSÁG” -Gábor Áron áj könyve Emelkedik a császárok „árfolyama”
