St. Louis és Vidéke, 1968 (56. évfolyam, 1-25. szám)
1968-10-18 / 21. szám
Nyugatberlina szabadvilág Achilles-sarka (+) Hiába nyugtat bennünket a szovjet diplomácia, hogy semmiféle új katonai akciót nem tervez, a tények erősen ez ellen bizonyítanak. A Szovjet óriási erőfeszítéseket tesz szárazföldi, légi és tengeri erejének kifejlesztésére és nem tagadható, hogy szinte az egész vonalon behozta már Amerika korábbi előnyeit. Szárazföldi konvencionális hadserege lényegesen nagyobb, mint a mi készen álló haderőnk és technikai korszerűségben is legalább egyenrangú velünk. Légi ereje félelmetes. Az új MÍG 23-as és a Jfckhov típusú harci gépei jóval gyorsabbak, könynyebben fordulnak és nagyobb tűzerővel rendelkeznek a mi Phantomjainknál, amelyek, ez idő szerint, a leghatásosabb harci gépeink. Számbelileg is túlnőttek már rajtunk, legfeljebb ha nehéz bombázókban állnak a mi B52-eseink alatt, bár ezek is kezdenek már kiöregedni. Zárttengeri haditengerészetüket elképesztő gyorsasággal építették fel éspedig a legmodernebb egységekkel. Valószínű ugyan, hogy a nagytengeri ütközetekben még alulmaradnának, mert nincs ilyesfajta tradíciójuk, de a zárttengerek (pl. Földközi tenger) és a nagy tengeröblök védő és támadó harcaiban sikeresek lehetnek. Tengeralattjáró flottájuk félelmetesen nagy és a mienknél legalább háromszor gyorsabban növekszik. Kemény-ágyazású nukleáris lövedékekben legalább azon a szinten állnak, mint mi (méghozzá nagyobb megatonnás robbanó erővel!), legfeljebb a Polaris-Poseidon típusu atomtengeralattjárókban vannak mögöttünk, bár ebben sem lehetünk biztosak. A Szovjetnek nem voltak McNamarai, hogy a takarékosság szent nevében elsorvasszák haderejüket! Ez az óriási haderő és annak lázas továbbfejlesztése önmagában is a támadás szándékát hirdeti. Védelemre ugyanis elegendő lenne nekik a nukleáris erejük, mert jól tudják, hogy Amerika sohasem támadja meg őket, bárki lesz valaha is az Egyesült Államok elnöke. Ez egyszerűen, kizárt dolog a mi kongresszusi demokráciánkban. Kína ellen is úntig elég lenne a nukleáris ütöerejük, nem beszélve arról, hogy Kína ellen nem kell a haditengerészetüket fejleszteni, mert a sárga kommunisták ezen a téren pályahosszakkal maradtak le tőlük. Ezek az általános jelek a Szovjet támadási szándékára. Mindezek arra mutatnak, hogy az oroszok világhódító útra készülődnek. De vannak különleges figyelmeztető jelek is! Ilyen például, hogy a Csehszlovákia megszállása ürügyén összpontosított 650 ezer főnyi haderőt — ami naív katonai túlzás lett volna a kis, 14 milliós ország megszállásához — még máig sem vonták vissza előretolt állásaikból! Csehszlovákia kiürítésének, pláne a felesleg leszerelésének, vagy tartalékba helyezésének semmi jele! Ugyanakkor a NATO romokban hever, a gazdag nyugati államok nem hajlandók a hadseregeik fejlesztésére költeni, az egész Atlanti Szövetség maradványaiból hiányzik a harci készség, az elszántság, csak a panaszkodásuk hallatszk. Emellett Amerika félmilliós, harckész haderje Vietnámban van lekötve, repülőinek, haditengerészetének legjavával együtt. Ezt a háborút nencsak táplálják az oroszok, hanem nem is énedig befejezni. Ha mindezt egybevetjük és a Kremlben ülő harcias többség fejével gondolkodunk, rögtön azt kill kérdeznünk: mikor volt ilyen remek alkalom a szovjet hódításra, mint most? Mikor lehetne enjnyire büntetlenül előrenyomulni, szinte a hitle:i kezdeti hódítások könnyedségével? Nem vitás, hogy a forrófejű Politbüró-többsé? és a szovjet nagyvezérkar erre gondol és az s alig vitás, hogy ennek megfelelően szándékozik cselekedni is! Egyetlenegytől félhetnének: az atommegtorlástól, de ezt a kockázatot elég észszerűen kikapcsolhatják, ha nem frontális támadás sál, hanem kisebb részletekben igyekeznek elérni céljaikat. Ezért van ma Nyugatberlin halálos veszélyben! Ennek a katonailag védhetetlen sündisznóállásnak már rég nincsenek tüskéi, akár két-három keletnémet hadosztály kényelmesen besétálhat és elfoglalhatja, amikoris a Szovjet vállatvonva mondhatja: ez a szuverén keletnémet köztársaság akciója volt, mi ebbe nem szólhatunk bele! A kérdés az, amit nyilván a Kremlben is alaposan megvitattak már — hogy mit csinálna Amerika? Megindítaná-e a nukleáris bombáit? A választ erre a kérdésre a Kreml-ben is, itt is tudja mindenki: nem! Nyugatberlinért nem kezdenénk nukleáris háborút. Másfajta háborút pedig nem kezdhetünk, mert — nincs mivel és kivel! Az öszszes reakciónk a tiltakozásra, az ENSZ-hez való fordulásra, egy-két orosz ballett kitiltására, esetleg a diplomáciai viszony megszakítására szorítkoznék. Nyugatberlint tehát a legközvetlenebb veszély fenyegeti, Hogy mikor csap le rá a Szovjet, tisztán időzítés kérdése. Lehet, hogy a Karácsony és január 20-ika közti időben, amikor az amerikai elnökcsere még nem történt meg, tehát, amikor a legtehetetlenebbek vagyunk az igazán nagy döntésekben. Lehet, hogy később, de lehet, hogy előbb. A Szovjetnek van ideje nyugodtan kivárni a legkedvezőbb alkalmat, mert az amerikai haderő újjáépítéséhez legalább három-négy évre lesz szükségünk. Tehetetlenek vagyunk! — ez az igazság. Nyugatberlin elvesztése azonban az orosz Batu kánokat újabb lépésekre biztatná. A Középkelet — a Szuezi csatornával és a Földközi tenger fölötti hatalommal — lehet a következő falat, amit az óriási szovjet haderő könnyen lenyelhetne. Azután Koreában lángolna fel egy új háború, azután a Balkánon... és így tovább. Részletekben, apródonként meghódíthatják a világ ütőereit, amíg végülis a saját életünkért kell majd harcolnunk! Nyugatberlin a szabadvilág Achilles-sarka. Ha annak elvesztését lenyeljük, máris kezdhetjük a futóárkok ásását Alaszka és a Csendes óceán partjain. Állatokat használnak elektronikus eszközök helyett Vietnámban A Vitpámí harctér különleges terepe, a sok dzsungel, a mocsaras rizsföldek és egyéb hasonló szokatlan körülmények arra bírták a hadvezetöségeket, hogy állatokat is alkalmazzanak az ember harcában. Ennek oka az, hogy az elektronikus felderítő eszközök -gyakran csődöt mondanak ott, ahol az állatok ösztöne kiválóan érvényesül. Mindkét hadviselő fél alkalmaz állatokat. De az északvietnámiak fegyverekként használják, az amerikaiak pedig felderítöként alkalmazzák őket. Szinte elképesztő, hogy milyen sokfajta állat fordul elő a kommunisták arzenáljában Legérdekesebb köztük az a ravasz fogás, amellyel az amerikai felderítő kutyákat helyezik „akción kívül”. A bunkereik és a fegyverrejtekhelyeik közelében macskát helyeznek el, ami a kutyát nyomban eltéríti az addig követett nyomról, mert, hiába, a macska nagyobb ellenség, mint a sárga kommunista gerillák. A legtöbb állatot azonban harci cselekményekre vetik be. így például a vízi bivalyokat. Ezeket a nagyon erős, hatalmas és testes álatokat csordákba terelik és utána /alamivel megriasztják őket, úgy, logy azok pánikszerűen rohannak eki az amerikai és délvietnámi Irótsövényeknek és egyéb erödííseknek, azokat legázolják, és bármaguk is elpusztulnak, a mögöttük lopakodó kommunisták könnyebben bejuthatnak a tábor területére. Ha visszavonulóban vannak, kedvenc állat-harcosuk a mérges kígyó és a mérges pók. Ezektől a halálos marású állatoktól, természetesen, minden kultúrember irtózik, bár katonáink el vannak látva ellenméreggel, úgy hogy haláleset nem fordul elő. Ezeket a mérges bestiákat a bunkereikben és földalatti katakombáikban helyezik el, hogy a benyomuló amerikaiak ne merjenek tovább haladni és felderíteni a védelmi szisztémát. Erre azonban gyorsan megtalálták a védekezés módját: lángszórósok nyomulnak be először és minden csúszómászót elpusztítanak. Országúti rejtett csapdaként (amik rendesen zsákmányolt Claymoreaknákból állnak) szintén használnak mérges kígyókat. A katona gyanútlanul rálép a vékony földréteggel letakart aknára, amely azonban nem robban, hanem több száz kígyót dob fel. De az aknakutató speciális egységek már ismerik a dörgést és a kígyókat könyörtelenül megsemmisítik. Másik kedvenc állat-bevetésük az u. n. kamikáze-rókák használata. A japán öngyilkos bombázókról, a kamikázékról nevezték el ezeket az amerikai fiúk. A rókákat gondosan trenírozzák, elsősorban arra, hogy a fény felé igyekezzenek. Az éjjeli támadásra gondosan felszerelik a rókákat. Köröskbrül egy hevederen vannak a nagyerejü robbanó-töltetek, a hátukon pedig az időzítő, amely úgy van beállítva, hogy pontosan akkor robbanjon, amikor a szerencsétlen állat eléri célját. Sok eredménye ugyan ennek sem volt, mert az örök útközben legéppuskázták már őket. Érdekes, hogy gerillák szentjános-bogárkákat gyűjtenek össze dunsztos üvegekben, hogy azok világítsanak, amikor kifogynak gyertyából, vagy petróleumból. Másik érdekes nem-harci fegyverük a bagoly szerepeltetése. A délvietnámiak roppant babonások és a bagolyhuhogásról azt tartják, hogy a halál közeledtét jelenti. A gerillák — ha meg akarnak támadni egy kisebb falut — baglyokat visznek magukkal, amelyek vészesen huhognak. A lakosság halálra rémül ettől és ök könnyedén elbánhatnak a félelemtől megbénult emberekkel. Használnak elefántokat is szállításra. Legutóbb a Ho Chi Minh-csapáson a truck-ok közt egy elefánt is cipelte a hadianyagot. A lecsapó amerikai vadász akaratlanul is kilőtte a barátságos állatot. Utána nem tudta megfogalmazni a jelentését, mert nem tudta, mit írjon: „Egy ellenséget pusztítottam el akció közben — vagy — egy ellenséges járómüvet pusztítottam el akció közben”. Természetesen az amerikaiak s kísérleteztek fantasztikus állatokBudapesten minden növekszik, aminek fogyni kellene Budapesten a gyermek- és ifjúságvédelem az országosnál kedvezőtlenebbül alakult, — állapították meg a fővárosi tanács szeptember 27-én megtartott ülésén. Ezzel kapcsolatban a Magyar Nemzet többek között a kővetkezőket írja: „A gyermekvédelmi problémákat jelzi az iskolás növendékek kimaiadássának, túlkorossá válásának nagy száma. Fel kell figyelni arra is, hogy az újszülöttek között egyre több az éretlen, gyenge koraszülött. Az egészségügyi ártalmakkal van összefüggésben a fővárosi ideggondozó hálózat által kezelt és folyamatos emelkedést mutató elmebetegek száma. Növekszik a házasságon kívül született újszülöttek aránya. Számuk 1967-ben elérte a 4,8 százalékot. A válások aránya a házasságok számához viszonyítva 1958- ban 2,1 százalék, 1967-ben pedig 3,7 százalék volt. Figyelembe kell még venni a gyermekbünözést, mint komoly ártalmat. A fiatalkorúak összbünözésben való részvétele az utóbbi 5 évben 10—15 százalék között mozgott. Az okok között a rossz lakásviszonyok és az anyagi okok, egészségügyi ártalmak, kiemelkedően a családi élet felbomlása, az alkoholizmus és a szülök erkölcstelen életmódja szerepel. A válások évente több mint 4000 gyermeket érintenek. Figyelmet érdemel az a tény is, hogy Budapesten az ifjúság elleni büntettek 55,5 százaléka a túlzott alkoholfogyasztás következménye. Az állami gondozásba kerülő gyermekek több mint 50 százalékánál találkozunk a szülök iszákosságával.” kal. Ilyenek voltak a hatalmas délvietnámi poloskák, amelyek már messziről megérzik a zsákmány szagát és ilyenkor emberi füllel nem hallható csatakiáltást bocsátanak ki. Ezt elektronikus készülékek hallhatóvá tették a felderítő járőr részére. Az akció be is vált, csak az volt a baj, hogy a poloskák ritkán kerültek bevetésre, tehát állandóan éhesek voltak és így a saját kezelőiket rohanták meg. Az amerikaiak főleg felderítésre és nem harcra használják az állatokat, még hozzá elsősorban a legmegbízhatóbbakat — a kutyákat. Mintegy ezer „szagoló”-kutya, főleg farkaskutya, van szolgálatban, „akikre” 100 állatorvos ügyel. A kutyák éles szaglása megbecsülhetetlen. Legutóbb egy marine század súlyos veszteségeket szenvedett, mert a parancsnok nem törődött a derék kutya vészes morgásával, amely ellenséget jelzett. De a kutyáknak van még egy csodálatos ösztönük is: kikerülik az utakon elhelyezett rejtett csapdákat. Valószínű, hogy a fülük fogja fel a nagyon halk zümmögést, amit az akna drótja bocsát ki, de az is lehet, hogy megérzik az ember szagát, amit az akna betakarásakor hagy maga után. Egy labradori vadászkutya öt és fél órán keresztül szimatolta a visszavonuló ellenség nyomait. Már senki sem hitt benne, csak a kezelője, egy őrmester. A végén meg is találták a rejtekhelyét és hetven gerillát öltek meg. A legérdekesebb, hogy farkaskutyát betanítottak a marijuana kiszimatolására, ami kezd elég széles körökben használatossá válni katonáink között. A legújabb kísérletek ludak alkalmazásával igyekszik a közeledő ellenséget jelezni. A római Birodalom „Capitoliumi libáinak” höstörténete, amellyel jelezték a gaulok közeledtét, megismétlődik most Vietnámban és eddig igen jó eredménnyel. Fontos hidak, katonai berendezések közelében lúdtelepet tartanak és a derék szárnyasok méltatlankodva gágognak, ha valaki meg akarja közelíteni otthonukat. A híres saigoni Y-hídnál, amely a Da Nang felé tartó utánpótlás életfontosságú hídja, már egy tucatszor meghiúsították a gerilla szabotőrök munkáját. A ludakat bíborpirosra festik, hogy megkülönböztessék a civil ludaktöl és hogy a vietnamiak — ne tudják ellopni őket. Ha a lúd-kísérlet nem válnék be, még mindig megmarad az a vigasz, hogy remek libapecsenyét ehetnek belőlük a fiaink, (k. n. m.) Nyíre gyházy Pál: „Bébitipegőben'’ topog az úi gazdasági mechanizmus % ruhafogasra és még 12 olyan jelenleg nem kapható cikkre, melynek termelése a megyén belül is biztosítható volna. — Nincs választék női cipőkből, nem kapható „bébitipegö”. i Szükség volna 50 ezer pár női körömcipőre (Szabonné külön- ; ben elismerően említi, hogy a : nők pirosra festik lábukon a : körmeiket), 40 ezer pár leány- ; ka félcipőre és 20 ezer bébiti- ! pegőre. Az áruházakban nincs mun- ; kaköpeny, csizmanadrág, sínad- ■ rág, gyermeköltöny. A falvak ; lakó bútorokat kérnek, gyerek- ; asztalokat, előszoba falakat, 1 szekértengelyeket, ekevasakat. ; (Ahol nincs ekevas, hogyan le- < gyen kenyér?) Nem lehet kap- < ni vízvezetékszerelési cikkeket, j zárakat, ajtó és ablakpántokat, \ fűrészporos és olajtüzelésű, va- j lamint hordozható kályhákat, $ asztalosfürészt, gáztűzhelyet. — \ Hiánycikklistán szerepel a gáz- < és villanyszerelési áru, kevés a > kismotor és alkatrészek sem l kaphatók. Hiányos az ellátás az j üveg- és porcelán készletekből > és nem elegendő a sík üveg. Most még menjünk ki kis sé- j tára a nyíregyházi piacra és áll- > junk meg a Nyírségi Termelő- < szövetkezet standja előtt. Trifo- | nov Miklósné vezeti (aligha sza- > bolcsi származású ezzel a név- < vei). A látogatás napján forga- 1 lomba hoztak kétezer fej salá- > tát, száz csomó zöldhagymát 1 (64.000 városi lakosnak), 50 ki- j ló sóskát, egy mázsa tyúkot s (ára kilónként 22 forint), és 30 < kiló kakast (ára 20 forint). ? Pulykát, libát, kacsát látni j sem lehet. < Az egyik háziasszony panasz- j kodva mutatja szatyorját, hogy $ a tyúknak becézett baromfi T párját 160 forintért vette, s még ) nem is volt miben válogatok A > cékla ára az őstermelőknél ki- 5 lónként 4-5 forint, a fejes ká- < posztáé pedig 8-10 forint. Mivel | a káposzta átlag 2-3 kilós, így $ agy háromtagú család kénytelen j 30 forintot kifizetni érte. Ká- > posztataposásra már csak Bog- j nár József lapunkban közölt el- \ beszéléséböl emlékeznek. A városi szabálysértési ügy- \ osztály közleményeit is el szók- ■] Lám olvasni. Nagyon gyakori a \ „súlycsonkítás”. A postás-ott- \ hon hurka-kolbász estjén a ven- j dégeknek a bort egy centimé- < terrel a hitelesítési vonal alatt j szolgálták ki. A Rózsika cuk- í rászdában száz százalékos kávé < helyett csak 57.6, a Békében 1 76.8 százalékos kávét főznek. A $ mészárosok az oldalasról csont- j ig levágják a húst. Persze a vendégek se jobbak j az árusoknál. Az italmérésí üz- < letekből — Nyugat imádatuk j alapján — gyakran angolosan tá- s voznak. Bár ugyanezt cselek- < szik a németek, franciák és óla- | szók is (sich englisch empfelen, j filer á l’anglaise, all inglese). < Nem úgy az angolok, mert ök ? — franciásan távoznak (to take j a French leave). A legidegőrlöbb azonban a > sorbanállás. Tíz deka parizerért j háromszor kell sorbaállni az üz- < leiben. Egyszer, hogy kimérjék, j másodszor a pénztár előtt, har- j madszor az árukiadásnál. Meghökkentő eredményt kapna az a statisztikus, aki venné a fáradságot és kiszámolni, hogy hány órát rabol el a város lakosainak szabad idejéből ez a kényszerű várakozás. Ha egy munkából hazatérő háziasszony be akarja vásárolni a meleg vacsorához szükséges élelmiszert, besorol a húsboltban, a fűszerfélék előtt és a zöldségüzletben. Mindenütt háromszor. Ezeket az adatokat hazai kommunista lapokból gyűjtöttem össze, nem hihető, hogy ezek saját viszonyaikról hamis híreszteléseket terjesztenek, A lapkivágásokat gondosan őrzőm, bárkinek megmutathatom. A látogatásból visszatért Szabón Lajosné, Calgary, Albertából tehát hamisan tájékoztatta j az „Új Szó” olvasóit. Némely hiányosságot azért j megértek. „Bébitipegő” például valószínűleg azért nincs, mert még ebben topog az új gazda- j sági mechanizmus. ? A Torontóban megjelenő „Üj s Szó” című kommunista hetilap < október 5-i számában olvasom, > hogy az idén mennyire „meg| ugrott” a csoportosan hazalá( togatók száma. A legnépesebb > csoportok Kanadából és Ameris kából érkeztek. < Kanadából a Kossuth Beteg> segélyező Egyesület 125 főnyi s csoportja külön repülőgépen in( dúlt. A montreáli Balaton Klub > tagjai két csoportban utaztak, j Ment egy újabb református cso? port, s az idén először járt szer| vezetten Magyarországon To< rontóból a Magyar Mérnökök e Egyesületének 150 tagja. Az > ugyancsak torontói Hakoah c Sportegyesület két repülőgéppel, > több mint 200 taggal látogatott | haza. Végül Calgaryból hat ma| gyár csoport járt Budapesten. í Clevelandból és Miamiból in< dúlt csoportok magukkal vitték 1 polgármestereik ajándékát: a l város aranykulcsát s azt ünne< pélyesen átnyújtották a főváros | kommunista tanácselnökének. I Azt még megértem, hogy va< laki hazamegy öreg szüleit és | rokonságát meglátogatni, de [ hogy miért kell amerikai váro[ sok aranykulcsaival megtisztelí ni a budapesti tanácselnök elvs társat, az teljesen érthetetlen > előttem. Hiszen a kommuniz' mus kiüldözte hazájából a ma> gyár emigrációt, nem lehet te[ hát velük semmi közös ügyünk. 1 A kommunista csőcselék azt a kis aranyat úgyis rögtön megszerezte magának. Szüleim kriptáját 1945-ben feltörték és j kirabolták a koporsókból az arany jegygyűrűket. A „felszabadulás” a jog és a közrend megszűntét jelentette. [ Úgyancsak az „Üj Szó” fent említett számában az egyik hazalátogató: Szabón Lajosné, ( Calgary, Albertéból beszámol { otthoni tapasztalatairól. Nagyon \ nagy élmény volt számára, amit [ Magyarországon látott. De egy; előre adjuk át neki a szót: l — Az üzlethálózat és a ben[ nük levő árúk sokasága, mint í élelem, ruházat és minden más, ami az élethez szükséges, mindent láttam, ami meglepő és maradandó marad örökre számomra. Mindezeket azért mondom el nyomatékosan, mert hal( lünk olyan rosszakaratú híreszteléseket, miszerint Magyaror\ szágon éheznek, rongyoskod< nak, hogy az üzletek ablakai| ban a konzerves dobozok üre- i sek, a pár darab ruhán kívül, | ami a kirakatban van, több az ! üzletben nincs és ehhez hason- i lók: mindez hamis propaganda 1 és ezt kívánom részemről is igaztalannak és hamis híreszte- 1 lésnek minősíteni. Rengeteg és | sokféle élelmiszer, mindenféle í húsok, baromfi és hal, úgy a pi\ actereken, mint bent az üzle< tekben; az üzletek épp úgy töm- i ve vannak ruhafélékkel, olyaí nokkal is, amik bizony Kana| dában is keresettek. i Hát ez bizony paradicsomi ál\ lapot, az ember szinte szeretne < visszarepülni ezek közé az áru< val zsúfolt boltok közé. De én > minden nap olvasom a Nyíregy| házán megjelenő „Keletmagyar- i ország” című napilapot, mely> nek valami haszontalan „fasisz| ta” munkatársai lehetnek, akik I rosszindulatúan arról panaszkodnak, hogy az üzletekben rengeteg a hiánycikk. A lap 1968. április 12-i számában, szóval közel egyidöben Szabón Lajosné látogatásával, Farkas Kálmán riporter elvtárs elmondja, hogy a szabolcsmegyei tanács kereskedelmi osztálya felhívta az összes nagy- és kiskereskedelmi vállatot és földmíves szövetkezetét, közöljék a hiányzó, de a lakosság által keresett iparcikkeket. Micsoda borzalmas lista érkezett: — Tízezres tételekben kérnek cirokseprüt, nem lehet kapni fakanalat, palacsintasütőt, gyúródeszkát, vesszőből készült kosarakat. Szükség lenne ajtókra, ablakokra, nádpallókra, betoncsövekre, kútgyürükre, falburkoló csempékre. Nem kapható rendszeresen szifonpatron. — Szükség volna 200 tonna sodrony és bognárszegre, 2 ezer darab mosdóállványra, 500 álló
