St. Louis és Vidéke, 1968 (56. évfolyam, 1-25. szám)
1968-02-09 / 3. szám
4 + 1968 FEBRUÁR 9 ST. LOUIS ES VIDÉKÉ EURÓPAI HÍREK „Az új gazdasági mechanizmussal” kapcsolatos nehézségek máris kezdenek mutatkozni Magyarországon. Egyes iparágak képviselői rámutattak arra, hogy sokkal okosabb volna nem hajszolni a minden áron való exportot, hanem az otthon termelt áruknak Magyarországon biztosítani elhelyező piacot. Ez által meg lehetne takarítani azokat az óriási szubvenciókat, amelyeket az export áruk számára biztosít az állam, csupán azért, hogy devizát szerezzen. Zűrzavarok mutatkoznak máris az új árrendszer körül. Az úgynevezett reform kapcsán két részre osztották az árképzést. Két féle árrendszer lépett életbe. Bizonyos cikkek árát továbbra is az állam állapítja meg. Ide tartoznak az életfontosságú élelmiszerek, fűtőanyagok, építőanyag, gáz, áram, villamos, vasút, posta stb. árai. Ezekét sem alulról, sem felülről nem lehet — elméletileg! — megváltoztatni! A belföldi áruforgalomnak fele ebbe a csoportba tartozik. A második csoportba tartoznak azok az áruk, amelyeknek árait alulról és felülről is változtatni lehet: ilyenek a divatáruk, édességek, tömeghasználatú házta Asi cikkek. A luxus cikkek, ékszerek, importált cikkek árának megállapítását az úgynevezett .»szabad-kereskedelemre” bízzák. Mindez így „szocialistának” látszik, lényegében azonban a rendszer haszonélvezőinek és parazitáinak profitját szolgálja. Mindenesetre a Népszabadság megnyugtatja a közvéleményt, hogy nincs itt semmi baj. Új gazdasági mechanizmus, liberalizálódás, kapitalizálódás ide vagy oda! — a Pártnak „nincs szándékában a gazdasági irányítást kezéből kiadni”. ★ A néhány ős-diák és munkakerülő által alapított nyugat-berlini kommünardok, egy a pszychopatologia hatáskörébe tartozó „ideológus”, Rudi Dutschke 15 főnyi csoportjának vezetése alatt kezdenek egyre n ágy óbb teret nyerni, úgyis snint 7,parlamenten kívüli ellenzék”. Karácsony éjszakáján betörtek a berlini Kaiser-Wilhelm Gedächtniskirche Istentiszteletére és plakátokat vittek maguk előtt: „Segítsétek a békét! Segítsétek meg Vietnamot!” Az istentisztelen résztvevő hatalmas tömeg különféle ellen-kiáltásokkal felelt: „Kifelé ezekel a disznókkal! Mosakodjatok meg!” A lelkész hiába próbálta elnémítani a fogadatlan prédikátort. Rudi Dutschkenak sikerült annyit bekiáltani a templomi zűrzavarba: „Csak annyit akartam mondani, hogy itt a békéről beszélni — csalás!” Ez azonban már sok volt a hívődnek is. Néhányan — minden karácsonyi hangulat ellenére — a helyes utat választották és úgy megverték a mao- cse- tungista Dutscheket, hogy azt hirtelen el ctt vinni egy kis kórházi ambulancia kezelésére. A helyzetre jellemző, hogy a sajtó, sőt itt-ott maga az evangélikus egyház is, nem Dutschkét támadja, hanem a rendőröket és a hívőket, akik a „krisztustalan” pofonokat kiosztották. Szomorú, hogy ezzel a kicsiny anarchista bandával szemben a német demokrácia, minden demokráciák legkülönösebb elfajzása, teljesen és tökéletesen tehetetlen. Elfeledkezvén a ..weimari demokrácia” szégyenletes végéről és arról a hercegferenci igazságáról, hogy minden demokrácia akkor hal meg, amikor megásta a maga sírját. ★ A második világháborúból és az azt követő bosszú hadjáratból senki sem került ki sértetlenül, csak egy akkori katona-dal slágere és annak éneklője, a belgrádi német rádió művésznője: Lale Andersen. Ki ne emlékeznék a híres „Lili Marleenre”, amely a vészteljes időkben, először csak a belgrádi katonai rádióban, aztán a bolsevista-ellenes szövetségesek minden rádióadásában, később pedig az angol, amerikai, sőt még orosz rádiókban is felcsendült. A totális háború ellenségei között úgyszólván egyetlen összekötő kapocs volt: a Lale Andersen által előadott Lili Marleen. Énekelték a németek, angolok, amerikaiak, franciák. A földkerekség millió és millió különféle nemzetiségű katonájának egységes érzelmét, hazavágyását fejezte ki a dal, amelyet a Magyar Rádió számára dr. Liszt Nándor fordított magyarra: „Kívül a kaszárnyán, Kint a kapunál, Lámpa lángol árván S most is ottan áll. Átalölelne két karom S a lámpa égne a falon. Te édes angyalom!” Most oly sok év után Derek Jewell, egy kiváló angol újságíró hosszú cikket írt a Lili Marleenröl, mint a minden idők legszebb katonadaláról, amely a szerzőnek, Norbert Schultze-nak eddig 500 ezer DM szerzői honoráriumot jövedelmezett. Az 1941-ben készült hanglemezt mindössze 700 példányban készítették el. Mikor aztán a belgrádi német katonai rádió vezetőjének nem volt „anyaga” Bécsbe küldött egy altisztet, hogy szerezzen be hanglemezeket. Az altiszt, hogy, hogy nem, rátalált egy Lili Marleenre. 1941 augusztusában forgatta le először a belgrádi katonai rádió. Egy éven belül Lale Andersen egy millió (!) levelet kapott a német katonáktól, Rommel Afrika-harcosaitől, angol tommyktól, akik a sivatagi harc éjszakáin épp úgy Lili Marleent énekelték, mint a német ellenség. Angliában, 1942-ben egy millió hanglemezt adtak el az angolra fordított Lili Marleenböl. A dal szövegírója Hans Leip volt, aki ma is él. Mikor az amerikaiak bevonultak Tirolba, Eisenhower azt a kívánságát fejezte ki, hogy meg szeretné ismerni a Lili Marleen szövegíróját. Ez azonban már aludt. Eisenhower udvariasan elállt a látogatástól s azt mondta: „Hagyjuk a költőt aludni, mert a második világháború alatt ö volt az egyetlen, aki a világnak örömet tudott okozni”. Ez nem egészen így igaz, mert hiszen a siker hordozója mégis csak Lale Anderson volt. Egy fényképen látjuk, amint most ott ül, egyik fogadás alkalmából, Heinrich Lübke német köztársasági elnök oldalán. „Lili Marleen”-en egyáltalán nem látszik, hogy azóta jó negyedszázad ment el fölöttünk. Olyan fiatalnak maradt meg, mint a nagy katona-sláger, amelyet még ma is énekelnek, szerte a világon. ★ — Párizs megér egy misét! — mondta IV. Henrik francia király. És most, a majdnem egészen vörös német fém-munkás szervezet lapja, az IG. Metall írja: „Magyarország megér egy — delegációt”. Ezek után a nyugatnémet vörösök, akik 1956-ban még hévszívvel lázadoztak a magyar szabadságharc eltiprása ellen, most ráborultak a budapesti elvtársak széles kebelére és kiküldtek egy bizottságot a magyar szakszervezetekhez. El kell ismerni, hogy Budapesten értik a csíziót. A nyugatnémet „imperializmus” szakszervezeti láncos kutyáit, látogató vörös szakszervezeti fömuftikat a német széplelkűségnek megfelelő maszlaggal fogadta Nemeslaki Tivadar, aki Magyarországon valamiféle fő-fő szakszervezeti boss. „Kérem, ne felejtsék el, — mondta a német elvtársaknak, hogy mi hosszú ideig éltünk feudális időkben és nem volt olyan modern ipari-kapitalizmusunk, min az önöké. Mi tudjuk, hogy még mindig nem vagyunk olyan korszerűek, mint önök. Korábban azt hittük, hogy nálunk minden jobb, mint önöknél. Most a tapasztalatcsere alapján, meg kell találnunk az igazságot. Kérem tegyenek fel kínos kérdéseket”. A németek fel is tették a kínos kérdéseket. Az eredményt azonban nagyon célirányosan sütötték ki a válaszokból. Megállapították, hogy Magyarország a ruházkodás, motorizálás terén ott tart, ahol Nyugatnémetország 1950-ben (?) tartott. Természetesen az életnívó tekintetében is meg kell vigasztalni a nyugatnémet elvtársakat, akik számára megírják, hogy milyen olcsó a lakás, a villamos, általában a közlekedés. „Ezzel szemben — ismerik be, — a cipők és textiláruk, összehasonlítva ma a mi német béreinkkel, rendkívül drágák. Egy cipőért egész heti bért kell áldozni (Nyugatnémetországban egy napit) és egy ruháért legalább havi bért kell fizetni. (Nyugatnémetországban egy, — legrosszabb esetben — másfél heti munkabérért lehet megvenni a legjobb öltönyt). Most már csak az a kérdés, hogy az igen ravaszul írott szakszervezeti tudalommal az elvtársak reklámot akartak-e csinálni a budapesti „Genosseknak”, vagy a német munkás felé akarták megmutatni, hogy egyelőre mégis ajánlatosabb megmaradni a nyugati imperialisták tisztesebb és a munkáshoz méltóbb bérén? ★ A második világháborús felelősség körül egyre hevesebben zajló vitában végre megszólalt a koronatanú. Az angol külügyminisztérium tiszteletreméltó tárgyilagossággal nyilvánosságra hozott egy sereg dokumentumot. Ezek között szerepel Anglia berlini nagykövetének számos jelentése a cseh-válság, majd a danzigi krízis idejéből. Henderson ama kevés angol politikusok közé tartozott, akik őszintén akarták a békét s tisztában voltak azzal, hogy a versaillesi, trianoni diktátumok az újra felerősödött Németországra tekintettel nem tarthatók többé. Tehát azokat békés úton kell revidiálni. A dokumentumokból kitűnőleg Henderson jelentette kormányának Berlinből, hogy a németek „nem akarnak mást, mint a versaillesi diktátumok tárgyalások útján történő revízióját”. Ugyanezt akarta a magyar kormány is, amely a békés revízió érdekében csatlakozott az egyetlen Versailles-Trianon ellenes nagyhatalomhoz, Németországhoz. Henderson állandóan mélyértelmű jelentésekkel ostromolta kormányát. Nem volt németbarát, de kínos gondossággal ragaszkodott az angol fair play-hez. Ebben az értelemben figyelmeztette az angol külügyminisztériumot, hogy amenyiben nem tudják mérsékelni a „csehszlovákok” harci hangulatát és intrikáit, az angol tekintély fog csorbát szenvedni nemcsak Berlinben, hanem az egész világon.” Ugyanilyen tárgyilagosan szállt szembe a lengyelek hóbortos igényeivel. A berlini követi jelentés hangoztatta már 1939. március 26-án, hogy „ha Danzig hat hónappal ezelőtt újra német fennhatóság alá kerül, senki se törődött volna vele. Ezenfelül az exterritoriális korridor, mely átvezet a lengyel korridoron, a legigazságosabb rendezés. Ha Skóciát Angliától egy ír korridor választaná el, mi is legalább azt követelnénk, amit most Hitler kíván”. Hitler és a Német Birodalom ugyanis csak annyit követelték, hogy a lengyel korridoron keresztül visszakapjanak egy pár kilométernyi német ko.ridort, amelyen át szabadon közlekedhetnek a lengyel korridor által elzárt és elszakított Kelet-Poroszország felé. Hogy ezeknek a minimális és jogos német követeléseknek nem teljesítése megért-e egy második világháborút, azt aligha hiszi va laki, aki a gondolkodásnak mini mális képességével rendelkézik. Szigorú titoktartás 1971-ig Kennedy elnök meggyilkolása után, a boncolás közben készült fénykép- és röntgenfelvételeket 1971. október 29-ig „csak a kormány hivatalos kutató testületé vagy a Kennedy-család tagjai által elismert magánszakemberek” tekinthetik meg. A most közzétett nyilatkozat szerint a megállapodást már 1966 októberének végén megkötötte a Kennedy-család és a washingtoni Nemzeti Levéltár. Az összesen 65 fényképet és a néhai elnök öltözékéhez tartozó ruhadarabokat, különböző tárgyakat ekkor adták át Kennedyék a levéltár igazgatójának, R. H. Bahmernak. Az International Herald Tribune cikkírója tudni véli, hogy azok a kevesek, akiknek még ez előtt sikerült látni a nagyon értékesnek mondható dokumentumokat, úgy gondolják; az anyag erőteljesen alátámasztja a Warren-bizottság ismert álláspontját: John F. Kennedyt csak egy ember, Oswald ölte meg. Fel lehet figyelni Bahmernek arra a kijelentésére is, hogy amióta a dokumentumanyagot zár alá helyezték, az említett megállapodás ellenére lényegében senki sem látta azokat. Kormányszerv nem jelentkezett, Kennedyék képviselője pedig köntörfalazás nélkül megmondotta, hogy magánszemély 1971. október 29-ig nem kap engedélyt. A „század bűntényét” továbbra is sűrű homály fedi, az ellentmondások szövevényében nehéz eligazodni. A végzetes tragédia összekuszált szálait talán csak a múló idő fogja kibogozni — ha az érdekeltek is úgy akarják ... -j-Két és fél matrózra egy köcsögkalapos Legfrissebb hivatalos adatok szerint az angol fegyveres erők lassú csökkenését a hadügyminisztériumi tisztviselők számának gyors felduzzadása kíséri — pontosan úgy, amint ezt Parkinson professzor megfogalmazta híres törvényeinek egyikében. A brit fegyveres erők létszáma 1964 óta 424.000-ről 416.000-re csökkent, a hadügyminisztérium tisztviselőinek száma viszont 120 ezerről 146 ezerre emelkedett, tehát 26.000-rel több hivatalnok adminisztrál 8000-rel kevesebb katonát. A Whitehallon emelkedő hadügyminisztériumi épület 50 évvel ezelőtt 12 minisztériumnak adott helyet, ma pedig csupán egyetlen minisztériumnak egy részét képes befogadni. Ezenkívül Londonban és környékén harminc más épületet foglal el a katonai bürokrácia. 1914-ben az angol flottát — a világ akkori legnagyobb flottáját — összesen 4366 hivatalnok adminisztrálta. 1968-ra a sokkal kisebb brit flotta hivatalnokainak száma elérte a 33,000-ret, vagyis jelenleg két és fél matrózra jut egy köcsögkalapos tisztviselő. Londoni statisztikusok azt is kiszámították, hogy a brit fegyveres erők másodpercenként 70 fontot emésztenek meg. FOR THE BEST IN CARPETING EXPERT INST A I,CATION SEE Ha szép, jó szőnyeget akar megbízható áron, akkor nem megy máshová. Kedvező részletfizetés! 6985 CHIPPEWA MI 7-3500 9420 W. FLORISSANT UN 9-1440 Do it “The Modern Way” Storm Windows — Aluminium Doors — Aluminium Awnings Nyitva reggel 9-től du. 5-ig, szombaton 9-től 2-ig COlfax 1-36 13 ASTRO-SONIC STEREO the most magnificent way to enjoy beautiful music! Thrill to unequaled tonal dimension and flawless fidelity from your records, Stereo FM/'AM radio. Solid-State circuitry replaces tubes, prevents component-damaging heat; maintains superb performance with lasting reliability. Graceful Contemporary -mocM 3600, <*Hi storage for over 70 records. Also awaüabte in five other fine furniture styles. NOW ONLY 268 50 Listen to it. Look at it. Price iß You’ll agree that Astro-Sonic Stereo FM/AM Racfio Phonographs surpass all other achievements m the re-creation of sound—yet cost you no more • 15- Watts jjndistorted music power • Two high-efficiency 12’ Bass Woofers • Two 1,000 cycle Exponential Treble Horns—have the equivalent acoustical efficiency of 20 cone-type speakers • Fabulous Micromatic Player banishes pitch distortion, plus discernible record and Diamond Stylus wear • No*r your records can last a lifetime • Come in today— choose from 25 Astro-Sonic authentic furniture styles—all price reduced —FROM $268.50 to $550. BUY NOW and SAVE YOU CANT AFFORD TO SIMMER AIL SUMMER... YOU CAN AFFORD "SPACE ENGINEERED" SUMMER AIR-CONDITIONING
