St. Louis és Vidéke, 1967 (55. évfolyam, 1-26. szám)

1967-06-16 / 12. szám

jKerecseny János: Carmen miserabile Saiia szülöttje: a nagytudású Ro­gerius, IX. Gergely pápa meghatal­mazott követeként, 1233-ban ér­kezett Magyarországra. A széles­­látókörű főpap megdöbbent az or­szág népének ijesztő hangulatától. Nyugtalanság, izgalom, tétovázás, bosszúság, határozatlanság, kishi­tűség és reménytelenség szállta meg a lelkeket. Mint valami orvo­solhatatlan lelki-járvány. És a bi­­zonytalanság-szülte szörnyű epidé­mia, a már önmagával is megha­sson lőtt szerencsétlen népet végül a kétségbeesés meredek lejtőjének veszélyes szélére sodorta. Miként a dühöngő szélvihar seprőzi a le­hullott, tehetetlen falevelet, a fe­neketlen mélység ingadozó pere­mére ... A tehetetlenség tudata ré­mületet szült; a megriadt lelkek kí­nos feszültségben vergődtek. És magamegadottan várták sorsuk be­teljesedését, akárcsak a bekötött­­szernö oktalan barmok a tagló le­­zúdulását. De a rémület minden­kori velejárója: a hitvány emberi aljasság azonnal megmutatta igazi arculatát! A gyalázkodás, rágalma­zás, besúgás, árulkodás és árulás valósággal tobzódott. Mint általá­ban a közelgő nagy veszedelmek előtt Az egymás ellen acsarkodó magyarság gyűlölete oly észvesz­tetten toporzékolt, amilyenre még nem volt megfelelő példa az Or­szág 350-éves fennállása óta. Az aljasság gátlás nélkül burjánzóit, mint a bűzlő trágyadombon a pusz­tító gyom, vagy a műveletlen föl­dön a mérgező gaz ... Azonban fő­képpen a király ellen irányul a nép indulata. fV. Bélát tehetetlenség­gel, gyávasággal vádolja a nép. De vajon miért? Mert hadait nem vo­nultatja fel az ország északi hatá­rainak védelmére, holott a tatár ha­dak már javában dúlják az orosz tartományokat, miáltal Magyaror­szág is veszélyben forog. Ahogy azt Julián barát már megjósolta volt. Ezen felül, még rágalmazzák is a királyt. Szemére hányják, hogy Kathen kun vezért és rabló kunjait beengedte az országba. Nyíltan hí­­resztelik: a kunok a tatárok élcsa­patai. Béla valószínűleg, titokban szövetkezett a tatárokkal, az or­szág és népe kárára... Talán Ug­­rki érsek is így vélekednék? Azért sürgetné a királyt: vezessen már hadat a tatárok elten? Dehogy vé­lekedik így! Csak sokkal tisztáb­ban lát, mint a király. Bár mind­kettő az Ország érdekeit képviseli. Miután Batu khán feldúlta és le­igázta a kievi nagyhercegséget, fel­égetve, kirabolva s lerombolva Kiev városát is — három erős hadsereg­gel Magyarországra tört. A Batu vezette fősereg előőrsei 1241 már­cius elején jelentek meg az „orosz kanunak” nevezett Verecke szoros bejáratánál, s e hó 12.-ikéig az egész Batu-sereg is elérte a kaput. A szoros őrizetével megbízott Dé­nes nádor, kisded csapatával azon­nal harcba bocsátkozott. De rövid küzdelem után, csak­nem az egész serege megsemmi­sült. Dénes nádor csupán tized ma­gával menekült meg a végzetes vé­rengzésből. Egyik páncélos lovag­ja, a Szala-vármegyei Egerszeg vá­rának vitéz kapitánya: Parásztai Ferenc vágott utat előtte a kard­jával. Parásztai atyafiságban áll a ná­dorral; annak unokahúga: a férfias­­jellemü Tubolyszeghi Márta az ö hites felesége. Dénes nádor Pestre vágtatott a királyhoz, hogy tudassa vele a tör­ténteket s fegyverre szőlíttassa a népet. Ferenc kapitány pedig Nagy­váradra száguldott a feleségéhez, akit Rogerius atya védelme alá he­lyezett, mielőtt nekivágott volt Ve­­reckének. Ugyanis a mondott idő­ben, Rogerius már nagyváradi ka­nonok; IV. Celesztin pápa nevezte ki e tisztségbe. Amire Ferenc Nagyváradra be­érkezett, április 15-ikét mutatta a naptár. Egy egész hónapig, úttalan utakon bolyongott két hű legényé­vel, hogy a szerte-szét kalandozó tatár portyákat s a vérszomjas kun martalócokat kikerülhesse. Nagy­váradon ütötte szíven az április 12.-iki Muhi-melletti csatavesztés vészhíre is, amelyről mindeddig nem tudott bizonyosat. És a vesze­delmet iziöen aláfestette az a le­sújtó kép, amely ott tárult szeme elé: már valóságos asilummá vált ■ kanonoki udvar. A Duna-Tisza közéről és a tiszántúli területekről elmenekült családok sokasága Ro­gerius úrnál keresett és talált me­!i(<; ■ J ST. LOUIS ÉS VIDÉKE 1967. JUNIUS 16. nedéket. Bizony siralmas látvány volt ez a kétségbeesett gyülekezet! De sokkal kétségbeej többek voltak ama hírek, melyekkel Rogerius traktálta a félig-meddig kifulladt Ferencet. — Fiam, — kezdte szomorúan Rogerius — én adtam fel rátok a házasság szentségét, tehát köteles­ségemnek tartom gondotok visel­ni. E nagy veszélyben pedig őszin­tén feltárni a helyzetet, hogy az életetek esetleg megmenthessétek. Csaknem minden órában mennek és jönnek hozzám a futárok, hír­szerzők és felderítök, akiket én kül­dök ki a Végekre. A visszaérkezet­tek jelentéseiből megállapíthatom: az Ország elveszett! Hamarosan le­gázolják a tatárok. A nép király­­ellenes; oktalan magatartása foly­tán széthúzó. Ellenállásunk ezért csak tessék-lássék; a fegyelmezett és összetartó tatár-mongol hordák jólképzett csapataival szemben, ed­dig minden vonalon csődöt mon­dott. Lám Ugrin érsek, ez a régi keresztes vitéz is csatát vesztett Pest alatt; maga is csak pár embe­rével menekült meg. Vácz városát megdúlták és felégették, a temp­lomba menekült népet, valamint a püspököt és összes papjait legyil­kolták a pogányok. De Muhi mel­lett aztán Ugrin érsek is elesett. Magyarország fő- és köznemesei­nek többsége szintén ott vérzett el; a Sajó és a Hernád vize piroslik a vértöl. Gergely győri püspök, Rajnold erdélyi püspök, Jakab nyit­­rai püspök, Miklós szebeni prépost, Eradius bácsi esperes és Albert esz­tergomi esperes ugyancsak ott lelt hősi halált. Pedig úgy harcoltak, mint a sebzett nőstény oroszlánok. Miklós súlyos sebe dacára, mégis leszúrt egy tatár főtisztet, mielőtt megölték. Béla királyunk testvér­­öccse: Kálmán az ifjabb magyar, de egyúttal halicsi király és Hor­vátország kormányzója ugyancsak halálos sebet kapott, miközben fe­dezte bátyja menekülését. De en­nek ellenére hősiesen átvágta ma­gát kisded csapatával a tatár fö­­erön és jelenleg Horvátország felé menekül. Hogy a félrevezetett, ju­dicium nélküli nép megölte Kut­­hen-t vagy Kötényt, a kunok ve­zérét, most a kunok bosszúból a magyarokat irtják. A magyar sereg már teljesen szétzüllött, mert ve­zetői, az értelmes fők jobbadán el­estek, vagy legyilkolták őket... azok nélkül, pedig képtelen szer­vezkedni, ellenállni. Hiszen ahhoz is tudás, műveltség szükséges. Nem elég ám vitézül forgatni a szablyát, meg a fokost! Tudni kell azt is: hol, mikor és hogyan forgassuk? De en­nek az irányításához kiváló vezér szükséges. Hiszen még a birkákat is egy tapasztalt kos vezeti... Igaz-e Ferenc; Lám: Pozsony, Trencsén, Nyitra és Komárom visz­­szaverte a tatárokat, mert képzett vezetők irányították a védelmet. De mindez hiába! Az alsósziléziai Liegnitz környékén Peta tatár ve­zér már megsemmisítette a szilé­ziai hercegek és német lovagok egyesült seregeit; Henrik herceg is elesett És a Peta vezette gyöze­­lemittas hadak szintén betörtek hazánkba. Kadán vezér pedig Erdő­­elvébe rontott és az erdőelvi tarto­mány vajdáját egész seregével együtt legyilkolta. Bochetor tatár alvezér hadosztálya meg átkelve a Szereth folyón, betört a hazánkhoz tartozó Moldvába s kiirtotta ma­gostól az ottani rutén és litván la­kosságot — és most ez a csapat is az ország szíve felé igyekszik. Ma kapott hír szerint, a Sajó melletti győzelmük után, egyenesen Pestre húzott a diadalmáros Batu sereg. A gazdag német és osztrák keres­kedőktől lakott város négy napi ostrom után az ellenség kezébe ke­rült. Védői kardélre hányattak, kin­cseit kirabolták, házait lerombolták és felgyújtották. A Domokos szer­zetesek erős falakkal övezett temploma és rendháza hosszabb ideig ellenállt ugyan, ám végül az is a tűz martaléka lett. Futárom négytöl-hatezerre teszi az odame­nekült felkoncolt és elégetett pa­pok, katonák és polgári személyek számát. Nagyvárad sem tarthatja magát sokáig, ha falai alá ér vala­melyik tatár-mongol sereg . . . Nem tarthatja, mert a népből már kive­szett a honvédelmi készség ... és vezére sincs! Tehát nekünk is me­nekülni kell; Márta és Ferenc, érti­tek? A Dunántúl, jelenleg még meg­közelíthető. De nem sokáig! Tehát sietnünk kell! Egerszegre fogunk menni! Te vagy a vár kapitánya; neked ott a helyed. Odaköt a szü­léitek sírja, a becsület, a kötelesség s nemutolsósorban a vagyonotok is. Egerszeg várát a Zala folyó ki­öntései és mocsarai megvívhatat­­lanná teszik. Erődítései elsörangú­­ak. Eddig sem vette be semmiféle ellenség és most venné be ez a tatár csorda, amely orosz és len­gyel fejszéseket, meg egyéb más le­­igázott népből nyert foglyait hajt­ja maga előtt, ha várostromra in­dul? Mikor tavaly nálatok jártam, alaposan megnéztem a védműve­­ket. Bevehetetlennek tartom. A várörség hű és vitéz magyarokból került ki. Tebenned pedig jő vezér­re talált. Ostrom esetén a környe­ző falvak népe is a várba vonul. Kiéheztetni sem lehet a várat, mert a bevonuló népség évekre is ele­gendő élelmet hozna magával. Te­hát a józan ésszel is ellenkeznék, ha nem indulnánk el Egerszegre ... Csillagtalan komor éjszaka ne­hezedett Nagyváradra. A vaksötét­ség leple alatt hét elszánt lovas lo­­pózkodik ki Szent László félelem­be dermedt városából. Rogerius, a Parásztai házaspár és Jenő s Ka­dosa lovász, meg a kanonok uno­kaöccse: Finy zsoldoskapitány s a hitvese. Hét vezetékló cipeli a szükséges málhát és az élelmiszer zsákokat. A lovak patáit szalma­csutak burkolja ... Hangtalanul surrannak, mint a szellemek. Az ősi városban kémek rejtőzködnek, lakossága egyenetlenkedö; ki ide, ki oda húz, nincs összetartás. Fon­tos hát az óvatosság. Vajon sejt­hették-e, hogy távozásuk után csakhamar Nagyvárad is por és ha­mu lészen és meghasonlott lakos­ságát legyilkolják a tatár dúvadak? ... Három nap múlva Ezajol köz­ségnél érték el a Ticiát s átkelve az ottani kompon, a Zagyva torkola­tánál fekvő Árpád-kori nagy só­állomás: Szolnok érintésével foly­tatják útjukat. Eddig nem találkoz­tak tatárral. Hát kissé vígabban, magabiztosabban poroszkáltak. Pe­dig ha tudták volna, hogy két nap múlva Szolnok is a lángok marta­léka lesz — bizonyára vágtába fog­nak! De a jövőbe nem tekinthet be­le közönséges földi halandó. E nagy keggyel csak kiválasztottakat ál­dott meg a Mindenható. Talán Ro­gerius is közéjük tartoznék? Azért sürgetné folyton a kemény iramot? ... Pontosan tíz napot vett igénybe, amíg az Alföld kiöntései és nádasai között tekergő vesze­delmes útvesztőkön átvergődtek. Holott alig aludtak valamit. Pihe­nésük is csak addig tartott, amíg a lovakat megetették és megitatták és maguk is falatoztak. De végre, mégis elérték a Danu­bius partjait Valami ismeretlen kis településnél kompállomásra buk­kantak. Az Intercisa nevű, ókori nagy római város romjai felett épült Pentele községnél értek part­ra. Túladunán voltak! Itt már biz­tosan érezték magukat. S hosszabb pihenőt határoztak el. Letáboroz­tak a falu határában, az útmelletti harsanó, gazdag pázsitra. Abrakol­­tattak, itattak s maguk is lakmá­­roztak. Keserűségükben is boldo­gok voltak, hogy idáig eljutottak. Óh, mily csalóka ábrándozás! Kisvártatva egy toprongyos em­ber kanyarodott le az útról s egye­nesen feléjük botorkált. Beesett, fonnyadt képéről az éhség ordított. — Az Isten nevében köszöntőm kegyelmeteket! — rebegte a kol­dus-kinézésű férfiú és tántorogva rogyott a pázsitra. E bűvös név hallatára egyszeriben testvérként fogadták; étellel, itallal kinálgat­­ták. S midőn már alaposan befa­latozott, Rogerius, — aki rögtön felismerte, hogy papiembert takar a koldusgunya — szelíden és fino­man vallatóra fogta a jövevényt. S Rogerius most sem tévedett. — Fötisztelendő atyám, — kezd­te meghatóan az összetört ember — a Szent István királyunk szüle­tésihelyén, a XI. században emelt Szent István kápolna plébánosa vagyok, de talán csak voltam ... Hiszen Esztergom városát kirabol­ták és teljesen elpusztították a po­gányok. Lakosságát pedig csaknem egyszálig leöldösték. De magát a várat azonban megvédelmezte az aragoniai Simon ispán. Sajnos, én már nem tudtam feljutni a várba, de Urunk adott annyi erőt, hogy kimenekülhessek az égő városból. Bujdosásaim közben, hallottam a székesfehérvári vár dicső védelmé­ről, majd Pannonhalma héroszi el­lenállásáról is, amelynek domb­soraiból véres fejjel verték vissza Kadán tatár vezér hordáit. És ál­dottam az Urat, hogy megsegítet­te a Benedek-rendi kolostor vitéz föapátja vezette lelkes szerzetese­ket s a hozzájuk csatlakozott főis­kolai hallgatókat. Nagy kegyelem e kicsi eredmény is a részünkre! Hiszen jöhet nyugodtabb kor is, és akkor a Gejza vezértől, meg Szent Istvántól alapított neves kolostor szerzetesei, valamint a Benedek­­rendiek főiskolája — amely az első egyetem hazánkban! — ismét ne­velhet szellemi értékeket, vezető férfiakat az elveszettek helyébe ... Pannonhalmai kudarca folytán, ta­lán Kadán ki is ürítette volna a Dunántúlt, azonban valaki hitvány besúgó elárulta neki, hogy Béla ki­rályunk Dalmáciába szándékozik menekülni. Erre aztán a király ül­dözésére indult... Rogeriust annyira felizgatták e hírek, hogy hirtelen ideggörcsök támadták meg. Rángatődzott s el­vesztette eszméletét is. A megijedt menekülök, miután hiába éleszt­gették, a táborhelyüktől távolabb­eső kis aljfásba vitték, hogy a lo­vak se zavarhassák. Miközben ott eszméletre igye­keztek téríteni, hirtelen lovak pa­táinak csattogására figyeltek fel. Az útról tíz lovasból álló tatár jár­őr közelgett. A megrémült mene­külök, sorsára hagyva Rogeriust, villámgyorsan nyeregbe pattantak. A plébános is lóra kapott. Mindkét fél kilőtte nyilait; rögtön öt tatár bukott ki nyergéből, de Finy fe­lesége s Jenő lovász is halálos se­bet kapott s mindkettő lefordult lováról. De az élők ennek dacára, fergeteges dűhvel rontottak egy­másra. Irgalmatlan kézitusa kez­dődött. És a menekülök szomorú győzelmével végződött. Habár le­vágtak négy tatárt s egyik megfu­tott is, azonban Finy kapitány és a plébános széthasított koponyával hevert a pázsiton, Parásztai és Ka­dosa nevű lovásza pedig megsebe­sült, de nyeregben maradt. Rogerius kanonok viszont — nyomtalanul eltűnt. A megmarad­tak: Parásztai és hitvese, meg Ka­dosa hiába keresték. Mintha csak a föld nyelte volna el. Izgalmas kutatásuk közben, egyszerre fül­sértő fegyverzaj és hangos jajve­székelés hallatszott a faluból. Majd nyomban ezután dühös lángnyelvek csaptak fel a falu túloldalán fekvő házakból. A legkisebb késedelem is végzetes lehetett volna; a kilátásta­lan kutatást rögtön abbahagyták. A tudat alatti életösztön önzővé te­szi az embert. Most már a saját bőrüket kellett megmenteniük. Ott­hagyva hát csapot-papot, mege­resztett kantárszárral nyargaltak Nyugat felé. Szívükben keserűség, lelkűkben bánat és gyász fész­kelt ... Hajnali derengésben érkeztek Egerszeg első sáncai elé. A várban mindent a legnagyobb rendben ta­láltak. Borsos alkapitány már tá­vollétükkor felvonultatta a védö­­csapatot; mindenki a kijelölt helyén állt, elszántan várva a rettegett el­lenséget. A hős Márta asszony le­vetette páncélingét, amelynek sod­ronyából három tatár nyíl beletört csonthegye ágaskodott ki, és irgal­mas nővérré öltözött át. Férjét és a lovászt kellett ápolnia. (Folytatás a 8. oldalon.) VÁ M M 17 l\í T 1? C KÁVÉ’ kakaó, tea, szövet, vászon gyapjufonál, V A ifi ifi Ij if 1 Ili ' CIPÓ, ÉPÍTŐANYAG, KERÉKPÁR, RÁDIÓ, HÁZTARTÁSI, ÉS IPARCIKKEK RENDELHETŐK MAGYARORSZÁG ÉS CSEHSZLOVÁKIA területén élő címzettek részére. A csehszlovákiai TUZEX csomagok teljesen különböznek a magyar IKKA csomagtól. MINDENFÉLE GYÓGYSZEREK IS RENDELHETŐK (ÁRJEGYZÉKET KÍVÁNATÉRA KÜLDÜ NK) U. S. RELIEF PARCEL SERVICE, INC. PHONE: LEhigh 5-3535 — 245 EAST 80th STREET, NEW YORK 21, N. Y. BRACK MIKLÓS, igazgató UJ CÍM BEJÁRAT a 2nd AVE-röl KOMPLETT BANKSZOLGALAT 190I-TOL UNION National Bank OF EAST ST. LOUIS Collinsville <*£ Missouri Ave. Í Kölcsönök házvételre — tatarozásra autókölcsönök — kereskedelmi kölcsönök 3 drive ki windows — 1 walk-up window 2 ingyenes parking lot Minden betét $15,OOO.OO-ig biztosítva F. D. L C. által. MORE GROW POWER ... 5 9170/ on 6 months certificates /0 10,000 minimum 4.625% on passbook savings Accounts Insured To $15,000.00 By Federal Savings and Loan Ins. Corp. STATE SAVINGS and Loan Association Collinsville & Missouri Ave. UP 5-5300 East St. Louis, Illinois CH 1-5300 4% Passbook Savings Bank By Mail Postage Paid Both Ways Deposits Insured to $15.000 by F.D.I.C. 8740 STATE STREET EAST ST. LOUIS, ILLINOIS VEGYE A LEGJOBBAT! Pénzt takarít és a legjobbat kapja, ha az országhírü WESTINGHOUSE villanyfelszerelési cikkeket vásá­rolja. Óriási választékunk van. Westingouse, Televi­sion, Stereo, Jéghűtök, Mosógépek, Szárítók, Freezers, Air Conditioners stb. — Könnyű fizetési feltételek. TRI-CITY RADIO CO. Sales & Service TELEFON: GLenview 2-6169 3130 NAMEOKI ROAD, GRANITE CITY, ILL. Eladunk és javítunk Westinghouse készülékeket PR 2-3600 TÖBB MINT 100 AUTÓ ÁLLANDÓAN RAKTÁRON CHRISTOPHER-SOUTHWEST AUTO SALES 2245 SOUTH KINGSHIGHWAY Minden autójuk garántaltan “One owner”. Vásárolhat részletfizetésre olcsó hivatalos bank kamatláb mellett. ’62 Dodge V-8 Wagon, radio, heater, air conditioned $895 ’63 Pontiac 9 passenger Wagon $1,395 y^ s > f \ t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom