St. Louis és Vidéke, 1967 (55. évfolyam, 1-26. szám)
1967-06-16 / 12. szám
4 F967. JUNIUS I«. ST. LOUIS ÉS VIDÉKE A VAJÚDÓ ÚJ EURÓPA Európai egység vagy közös — sajtpiac? Josef Strauss az európai öntudatról KIEGYEZÉS ÉS EGYEZKEDÉS Pam Josef Strauss, akit ma po- USkSH körökben Nyugat-NémetorgBág eljövendő nagy emberének tartanak, legutóbb egy Lindauban • *ráfd határon tartott beszédében azt mondotta, hogy az európaiak a második világháború óta eltört hátgerinccel járnak és elvesztették az öntudatukat, olyannyira, bogy többé nem tudnak gondolkozni. „Hol van az megírva, — kérdezte — hogy 300 millió európainak 180 millió amerikaitól kőit magát védelmeztetni és állandóan 220 millió orosztól pwzketnie?” Strauss nem tette hozzá, hogy a 130 milliós Szovjetunió lakossága legfeljebb száz millió oroszból és ISO milliónyi más, elnyomott nemaetiségböl áll. Azonban legalább «talt arra, hogy a földkerekség igazi »zerencsétlensége az európai atység hiánya. (Uisszffikálás és amerikanizálás K*let-Európát katonailag a Szovjetunió, politikailag a kommunista diktatúra igázta k s ami ennél is nagyobb baj, Csonka Európa ma zadék-tetéí. Nyugaton, szellemileg ess amerikai „átnevelők”, az amellkanizálódás, közelebbről a rooseuultizmus fosztották meg öntudatétól. A különbség csak annyiban Állott, hogy a Szovjetunió a „davaj •raszi” egyszerűségével rabolta el, jgRiit elrabolhatott és most a Comemm, vagyis a Kölcsönös Gazdasági Segély jelszavával viszi el a leigájwtt népektől, ami a vasfüggönyön Ml még elvihető. Ám amerikaiak ugyan sokkal finomabban, Marshall-terv, „tőkebefektetés"’, deviza-kiegyenlítési-alap védelmi költségek fedezése jelige alatt csinálják nagyjából ugyanezt Hogy ma például Nyugat-Német•rszág 2200 l<V,Tnagyobb vállalatáén az amerikai finánctőke a korlátlan úr az 51 százalékos részvény többség révén, hogy például az pgész nyugat-német sajtó minden ir.ámottevö orgánuma, köztük a 4 »illiós Bild Zeitung is az átneve- Vn ücenzei alapján hirdeti a kof* ziaztenciát, ál-intellektualizmust, kamls-humanizmust és életveszéb *+ pac'fizmust. A európai helyzetre és a jelen? ; erkölcsi magatartásra az a leg- U*'b*mzöbb, hogy a kézenfekvő 1 Ságokat már a legnagyobb la- F a legkiválóbb politikusok sem T rtk kimondani, hanem az igazságról csak kicsiny, de független lapok dokumentációjából értesülhet az olvasó. Versailles — részletekben Legutóbb a nemzeti érzelmű európaiak Nation Europa című lapja írta meg: „Versailles részletekben” című dokumentált cikkében, hogy 1945-ben békét nem kötöttek. Titokban hajtották végre a területi és gazdasági rendelkezéseket Az akkor gazdát cserélt értékekről sehol sem található részletes kimutatás. S ha még volna is ilyen abban semmiesetre sem szerepel az USA-ba szállított — hír szerint 3 milliárd értékű — német szabadalmak ára, az európai szellemi elit lecsapódása az amerikai atom- és légűr-kutatás számára. Nem szerepel természetesen a közel három millió európai, magyar, német stb. a Szovjetuniónak kiszolgáltatott hadifogoly munkájának értéke sem. A német szövetségi kormány csak a szovjet zónára vonatkozólag hozott nyilvánosságra adatokat, amelyek szerint eddig nyolcvan milliárd DM-et, vagyis 20 milliárd USA dollárt fizettek ki a Szovjetuniónak. A szövetségi kormány 1955-ig 50 milliárd DM burkolt jóvátételt, vagyis megszállási költséget és 29 milliárd deviza-kiegyenlítést fizetett ki a USA-nak és Angliának. A fajilag üldözötteknek kifizetett hihetetlen mjfcetű összeg, ötven milliárd márka, még évente 1.9 milliárd márkával fog növekedni. A „békeszerződést” most részletekre csinálják és az új diktátumnak, mely súlyosabb a hírhedt versaillesinél is — amely végeredményben uralomra segítette Hitlert és kirobbantotta a második világháborút — legkegyetienebb feltétele az atomzárlati egyezmény aláírását követelő amerikai—szovjet közös parancs, amely mint a Nation Europa írja: „arra irányul, hogy N yugat-Németországot és vele egész Európát, s annak következő nemzedékeit a helota-sorsban tartsa időtlen időkig.” Segít-e az „Airlift”? S hogy ez így van arra szolgálhatunk egy jó magyar példával is. Kádárék most tárgyalnak a szovjettel arról, hogy a magyarországi atomreaktorokat a Szovjetunió fogja kegyesen megépíteni Magyarország számára is. A mecseki urán ércet „magyarok” fogják feldolgozni, azonban a Szovjetunió ezzel mégszorosabban fűzi gazdasági rabláncaira a magyar helotát. Elég volt a Comecon-szerződés és a Barátság olajvezeték, mely a szovjet parancstól tette függővé Magyarország gazdasági életének két legfontosabb szektorát! (Erről mondja a pesti vicc: „Ki az abszolút bizalmatlan? — Aki felbontja a Barátság vezetéket és megnézi, hogy merre felé folyik az az olaj.) Franz Josef Strauss egész Európához intézett figyelmeztetése akkor hangzott el, amidőn az Európai Gazdasági Közösség látszólag bizonyos előrehaladást ért el. Anglia benyújtotta felvételi kérését, amely azonban de Gaule meggondolásai következtében még nincs elintézve. De felvételt kért Dánia, Írország és — ami a legnagyobb eredmény — Svédország is. Azonban vajon elég-e mindez, mikor a NATO válságban van, és mikor az amerikaiak a vietnámi háború miatt itt állomásozó 6 hadosztályukból kivonnak 30.000 elitkatonát s megígérik, hogy szovjettámadás esetén a „Big Lift” segítségévéi visszahozzák valamennyit. Ugyanekkor azonban a NATO katonai szakértői kijelentik, hogy az amerikai stratégiai terv nem egyéb közönséges utópiánál. „Sokkal becsületesebb dolog volna — írja F. O. Miksche az ismert katonai szakíró — ha az amerikaiak megmondanánk nekünk: néhány évig Nyugat-Európa védelméről önmagunknak kell gondoskodni, ahelyett, hogy az USA-ból minket az „Airlift” stratégiával vigasztalgatnának.” A nagy európai vajúdásban tulajdonképpen — de jobbára látszat szerint — három elgondolás áll szemben egymással: 1. Brezsnyev ötlete, amit a kommunista pártok karlsbadi konferenciáján hangoztatott, „katonailag elvékonyítani” egesz Európát, s azután — ezt már nem mondta ki — a bo'rsevizmus hideg módszereivel meghódítani azt. 2. Az amerikai rooseveltizmus elgondolása, amely triviálisan úgy fejezhető ki, hogy „fórtwurtschlizás” tovább tengődés a potsdami és jaltai határozatok értelmében. 3. A Strauss Józsefé, De Gaulle-é és még annyi millió-millió európaié szellemileg, lelkileg is megindítani az európai feltámadást, visszaadni a gerincet, az öntudatot s a Lelkek Európján keresztül megteremteni a gazdasági és politikai egységet. Mert szellemesen írta Helmuth Bresslich német publicista: „Természetesen szükséges, hogy vámpénzügyi, és közlekedéstechnikai egyezményeket kössünk az EWG keretén belül, de többről van szó, mint hogy egy közös sajtpiacot hozzunk létre”. Az európai sorsrol, az önámitas veszedelméről, Adenauer halálával kapcsolatban talán a legmegrendítöbb sorokat Salvador de Madariaga a nagy író írta, Hum prey amerikai alelnök látogatásával kapcsolatban. ......amikor ágyáról széttekintett az öregúr még hallhatta a kiáltásokat: ..Humprey go home!” Az amerikai alelnök, ahova csak elment, hogy országa ügyét képviselje, vad ellenségeskedésbe ütközött.” Madariaga ugyancsak szovjet kampánynak tekinti az Amerikaellenességet, de úgylátszik elfeledkezik róla, hogy az 1953-as berlini felkelés és az 1956-os magyar szabadságharc amerikai magárahagyása után ennek az ellenséges állásfoglalásnak lelki indító okai is vannak. Nem utolsó sorban a vasfüggöny mögött, Berlinben és Budapesten azok körében, akik kiábrándultak az amerikai ígéretekből. S az egészséges kiábrándulás — mindkét oldal felé — az a lelki termő talaj, amelyből — ha Adenauer legutolsó spanyolországi nyilatkozatára emlékezünk és figyelembe vesszük Strauss József szavait is — mégis kinő majd a gazdaságilag és politikailag, főként lelkileg Egyesült Európa. Hungaricus Szétesés előtt áll Vörös-Kína? A közelkeleti háborús események teljesen a háttérbe szorították a távolkeleti háborús és politikai történéseket, holott még mindig ezek elsimításától függ jobban a világ békéje. Vietnámban a harcok hol fellángolnak, hol lelohadnak, mindenesetre egyre több halálos és anyagi áldozatot követelve a szemben álló felektől. Az Egyesült Államok változatlanul folytatja Északvietnám bombázását, amelytől azt reméli, hogy a kommunistákat végül is a tárgyaló asztalhoz kényszeríti. Ennek azonban egyelőre még semmi jele nincsen. Pillanatnyilag sokkal több figyelmet érdemel Vörös-Kína belpolitikai helyzete. Tokiói jelentések szerint egyre több a fegyveres összecsapások száma Mao Tse Tung hívei és ellenségei között. A rend és a törvényesség annyira felbomlott, hogy a hatalmas birodalom közel áll a teljes széteséshez. Nemzeti Kína és a moszkva rádiói a kínai fali újságok híradása nyomán jelentik, hogy január elseje óta 21 ezer embert öltek meg Vörös-Kínában. Hogy ez a szám mennyire hiteles, nehéz eldönteni. Az áldozatok száma valószínűleg sokkal több, mert egyedül Chengtoban, Szechwan tartomány fővárosában 10.000 embert öltek meg az utcai harcok során. Az ellenségeskedés Mao Tse Tung hívei és ellenségei között különösen Tsinghai, Szechwan, Honan, Kwantung, Yünnan és Kwangsi tartományban növekszik, de zavargások vannak Belsö-Mongóliában és Tibetben is. A Honkongban élő nyugati megfigyelők szerint Közép- és Dél-Kínában egyre kisebb lesz Mao Tse Tung befolyása és egyre jobban előtérbe lépnek Lio Shao hívei, akik a moszkvai vonalra álltak, de Nyugattal szemben is enyhébb álláspontra helyezkedtek. Az év elején még arról volt szó, hogy Mao Tse Tung és gárdája márciusban, de legkésőbb áprilisban végleg lezárják a kultúrforradalomnak nevezett tisztogatási akciót. Erről már szó sincsen. Mao Tse Tung kormányzata június 2-án Sanghaiban proklamációt tett közzé, .amelyben közük, hogy az első kultúrforradalmat újabb kultúrforradalmak, vagyis tisztogatási akciók fogják követni. A szemben álló ellenfelek nemcsak irtják egymást, hanem a kegyetlenségüket is fokozzák. Tokiói jelentés szerint Szechwan és Kwantung tartományokban 148 embert élve temettek el. Egy dunai konfederációért Az első világháborút követő békeszerződések négy államot teremtettek Magyarország köré azon céllal, hogy újabb pán-germán törekvéseknek, Németország hátában, hatásosan ellenálljanak. Ausztria, néhány évvel később egy lövés nélkül megadta magát, Csehszlovákia, mely egyszerű politikai csalásokra épült, szintén ellenállás nélkül adta meg magát. Románia, a „Balkán szélkakasa” egyenesen behívta a német csapatokat, míg Jugoszlávia három napig „ellenállt”. Ezért a három napért a Nyugati Hatalmak mérhetetlen mennyiségű vért, energiát és milliárdokat áldoztak fel 1914-töl 1940-ig. Tehát az egész „politikai felépítés” csúfosan kudarcot vallott. — Vajon milyen megoldást lehetne találni? A megoldás a Dunai Konfederációban van, melynek keretében a népek megőrizve sajátosságaikat, nyelvüket, saját parlamentjeik és helyi vezetőik által lennének kormányozva, a gazdasági, had- és külügyeiket egy központi kormányra bízva és egy közös, — például francia, angol vagy német nyelvet — adoptálva. Erről a területről indult ki a modern kor legtöbb háborúja. Reméljük, hogy ez az átok elszáll ezen országok felől és egyesülésük megteremti azt a békét, melyhez minden jóakaratú embernek joga van. Száz évvel ezelőtt fogadta el Ferenc József a kiegyezés okmányait és alakult meg az Andrássy-kormány. Létrejött az Osztrák-Magyar Monarchia, a császári és királyi világ, a „k. u. k.”, az utolsó nagy államszövetség a Duna térségében Habsburg uralom alatt. Ausztria számára létkérdés volt a kiegyezés. Nemcsak azért, mert a két ország között a rendezetlen viszonyok sok politikai erőt kötöttek le és pénzt pocsékoltak el, nemcsak azért, mert kényelmetlen szomszéd volt számára a reményeitől megfosztott, megalázott magyarság, hanem mert a kigyezés nélkül Ausztria hamarosan oda szorult volna vissza, ahová 1920- ban került, vagyis a néprajzi határok közé. Ausztria akkor előzte volna meg 50 évvel saját korát, ha 20 évet visszalép, vagyis magáévá teszi 1848 koncepcióját, szabadjára engedi Magyarországot, mint Kossuth akarta. Az hogy az első világháború után Ausztria szétesett, Kossuth függetlenség-eszméjét igazolta és vele a 48-hoz hű emigrációt. 1867-ben tulajdonképpen nem a magyar nemzet, hanem csak államférfiai egyeztek ki. A nép azonban szívében és gondolkodásában 48-as maradt: független és szabad Magyarországot akart. 1848-49 akkora élményt jelentett számára, hogy sem az akkor kitűzött célokat, sem az elszenvedett sérelmeket nem felejtette el többé és továbbadta a kővetkező nemzedéknek. A fiatal Bartók Béla leveleit kell elolvasni, hogy lássuk, mily elevenen hatott 48 eszméje még a század elején és mennyire frissen lobogott a függetlenség utáni vágy. A száz év előtti kiegyezést az elmondottaktól eltérően is lehet értelmezni. Bizonyára másképp látják a különböző korosztályok, műveltségi rétegek, poütikai és világnézeti csoportok. Lényegesebb kérdés: az 1867-es kiegyezést megelőző időszak és napjaink között lehet-e helytálló párhuzamot vonni. Itt-ott felmerült az emigrációban az a tetszetős gondolat, hogy 1848-49- nek századunkban 1956 felel meg, következésképp a mai magyarországi enyhülés el fog érkezni a maga 67-éhez, amikor majd meg lehet békéim az ország helyzetével. (A Németországi Diákszövetség legutóbbi Tájékoztatója vezércikkének is ez az alapgondolata.) Csaknem az érthetetlenségig önkényes párhuzam ez. 1867-ben köztiszteletben álló, tisztakezü államférfiak fáradoztak a „modus vivendi” kialakításában és mint önálló koncepciókkal rendelkező politikusok tárgyaltak egy másik ország képviselőivel. Hogy ma joggal és értelmesen állíthassunk fel párhuzamot a két század között, ahhoz először is az kellene, hogy a mai hazai politikusok tisztalelkü és emelt fejű államférfiak legyenek, ne pedig csatlósok, Haynauak, Bachok, Schwarzbergek vagy ezek emberei. Kiegyezésről csak ott lehet szó, ahol egyenrangúnak elismert felek tárgyalnak és egyeznek meg egymással, — de hol van ma az egyenrangúság elismerése Magyarország és a szabadságharcot leverő Szovjetunió között, és hol van egyáltalán a szándék a Kádárgamiturából a Szovjetunióval való olyan kiegyezésre, mely legalább némely vonatkozásban biztosítaná az országnak az önállóságot? Ki akar hát kiegyezni kivel? Kádár a Szovjetúnió vezetőivel? Erről szó sincs. A szovjet hazúgságrendszerben mindenki megelégedett; a két ország között — mondják — teljes az egyezség, s teljes volt az egyetértés már 1956 november 4-én is. Elnyomónk a legnagyobb barát! Ilyen körülmények között nagy dolog lenne, ha egyáltalán felmerülhetne a kiegyezés gondolata. Bár olyan lenne a helyzet, hogy erről tárgyalások folynának, bár akadna államférfi, aki otthon egy új 67-re törekednék! Ez már a szuverenitás lehetőségének előhírnöke lenne. A kiegyezéssel kapcsolatos téves párhuzam azonban nyomban veszélyessé válhat, ha az egyezkedés feladatát az emigrációra vonatkoztatják. Ebben az esetben nem két ország közötti közeledésről van szó, hanem az emigráció és a hazai rendszer közötti kiegyezés politikájáról. Valójában azonban ez a párhuzam az előbb felsorolt okokból megintcsak nem lekét helytálló. Kádár nem Deák Ferenc. Mindenképp fordított helyzetet teremtene és aláásná a politikai emigráció létalapját ha azzal a rendszerrel kezdene egyezkedni, amely miatt elhagyta az országot Amint az emigráció feladja belső ellenállását és paktáini kezd a hazai rendszerrel, súlyos mértékben károssá válik a nemzet számára, hiszen ellenzéki szerepének feladásával mintegy jóváhagyja az elnyomó kormányzat intézkedéseit. A külföldi magyarság akkor segít, ha felerősíti az otthoniak panaszát ha elmondja art, amit otthon nem lehet elmondani, ha követel és tiltakozik, ha nem hagyja elaludni a függetlenség és a szabadság ügyét. Az otthon ék) Deák Ferenc joggal kereshette a „modus vivendi”, a kiegyezés útját de Kossuth Lajos azzal szolgálta külföldről a nemzet ügyét, azzal segítette Deákot is, hogy nem engedett a 48-ból. |--------------------------------»---------------------------------------------------A Gcilala-torony Iszlanbulbaii A törökországi tsz tanba! forgalmas belvárosi utcáiét a 14. században épült Gala torony zárja le. A tornyot eredetileg a tengeri kikötő eeöÄ- ményének építették, most vendéglő és égeM mulatóhely van benne. El akar látogatni szülőhazájába? Utazást tervez bárhová? Keresse fel a | TRIPS UNLIMITED, INC UTAZÁSI IRODÁT 4658 Maryland St Louis, Mo. FO 1-1176 Ök megszerzik a szükséges vizumokat és jegyeket hajóra, repülőre, vonatra. Nem kerül többe, mint bárhol másutt és előzékeny j kiszolgálást biztosítunk 1 Do Ét “The Modem Way* Storm Windows — Aluminium Doors — Aluminium Awnings Nyitva reggel 9-töi du. 5*-ig, szombaton 9-töi 2-ig COlfax 1-3613 United Van Lines INTERNATIONAL MOVING STORAGE VAN SERVICE TO END FROM Alabama Illinois Minnesota North Carolina Texas Arizona Indiana Mississippi North Dakota Utah Arkansas Iowa Missouri Ohio Vermont California Kansas Montana Oklahoma Virginia Colorado Kentucky Nebraska Oregon Washington D. C. Connecticut Louisiana Nevada Pennsylvania West Virginia Delaware Maine New Hampshire Rhode Island Washington Florida Maryland New Jersey South Caroline Wisconsin Georgia Massachusetts New Mexico South Dakota Wyoming Idaho Michigan New York Tennessee Canada Alaska MRAZEK VAN & STORAGE Call PRospect 2-5300 > »
