St. Louis és Vidéke, 1967 (55. évfolyam, 1-26. szám)
1967-06-02 / 11. szám
4 1967. JUNIUS 2. ST. LOUIS ES VIDÉKÉ Nyisztor Zoltán (Róma): Tollheggyel A Kennedy-mitosz, mint sok más ilyen politikai mítosz, inkább egy jól-rosszul kiagyalt manőver, mely nem a meghalt elnök erényeit akarja dicsőíteni, hanem az utódját elfürészelni s így szenátor fivérének az utat az elnökség felé egyengetni. Már az maga is eléggé gyanús lehetett, hogy az özvegy kérte fel az írót a könyv megírására, akiről pedig köztudomású, hogy minden csak nem történész vagy oknyomozó fö, hanem inkább pletykagyüjtő. De úgy látszik, még ez az áltörténész sem elégítette ki a bostoni dinasztiát, mely a texasi parasztgazdában (Johson) csak bitorlót lát s már a könyv megjelenése előtt pert indítottak a könyv ellen, ami újra kettős haszonnal járt: a botrány megnövelte a könyv keletjét s a Kennedy-clan a világsajtó napi csemegéje lett. A könyv keveset vagy talán semmit .sem tud megéreztetni ennek a sorstragédiának a levegőjéből, de annál többet a rosszmájú pletykák áporodott tócsájából. Olyan mint undorkeltö kövér légyraj a ravatalos házakban, mely hol a halott arcán, hol a gyászolók fején legel. A könyv elfogadása vagy elutasítása az amerikai hatóságokra tartozik, mi azonban élesszemű és nem feledékeny nagyvilág inkább azt szeretnök leleplezve látni, volt-e és milyen szerepe volt a Kennedy-rezsimnek a vietnámi Diem meggyilkoltatásában és hogy a kubai hazafiak partraszállása Fidel Castro megdöntésére miért nem sikerült?! Rómának egyik legfestőibb terét, a Piazza di Spagna-t s az abból magasra szökő artisztikus lépcsőfeljárót mindig újra botrányok színhelyévé teszi a hosszúsörényű, mosdatlan, messzire bűzlö munkakerülő fiataloknak az a csoportja, melyről máig sem derült ki, hogy a munka és tisztaság megvetésén kívül tulajdonképpen mit is akarnak? De mert az olaszokban az ötlet és a humor sohasem hiányzik, egy bresciai vállalkozó nyilvánossan meghirdette, hogy minden hosszúhajú legénynek 20 ezer lirát (kb. 30 dollár) ajándékoz, ha sörényét lenyiratja. Bár az olaszokról azt tartja a közfelfogás, hogy éjjelnappal azon álmodoznak, miként lehetne munka nélkül pénzt szerezni, csodák csodájára eddig egyetlen egy beatnik sem jelentkezett a sörénynyirásra s az ahhoz kapcsolt jutalomra. S még azt merjük mondani, hogy ezek az ifjak nem jellemek?! A kommunizmus — akár moszkvai, akár pekingi hitvallásában — újabban sok vereséget szenvedett, de kimeríthetetlen és felülmúlhatatlan a propaganda ötleteiben és megszervezésében. Az amerikaiak, — bár a lehengerlő propagandát ök találták ki — (persze csak az üzlet számára), naivul még mindig abban a hiedelemben élnek, hogy az elnök vagy külügyminisztere mindennapos megszólaltatásával, McNamara harcias vagy Rostov szovjetnyalogató beszédeivel a vietnámi háború s egyáltalán a világ minden problémáját le lehet gyerekesíteni! Ezzel szemben a világkommunizmus például a vietnámi ügyben valóban még soha nem látott, kolosszális teljesítményt mutat fel, ami — őszintén megválthatjuk — a nagy tömegek előtt nem marad hatástalan. Most ne gondoljunk az TJNO-ban vagy a parlamentekben vagy bármilyen nemzetközi találkozón megnyilvánult beszédekre, amelyek még a vegetáriánus kongresszusokon is azzal végződik, hogy addig nem lesz elegendő zöldség, míg meg nem szűnik az amerikai agresszió! De tessék megfigyelni, hogy lepik el az európai nagyvárosok falait a vérlázító képes plakátok, az utcák kövezetét a röpcédulák milliói és hogy ismétlődnek meg hetenkint a felvonulások, tüntetések, támadások amerikai intézmények és személyek ellen, mintha az emberiségnek egyetlen sebe és gondja csak Vitnám volna. Hozzávetőleges számítások szerint milliókba kerül ennek a világszerte megrendezett vietnámi propagandának a finanszírozása, de a világkommunizmusnak megéri, mert be tudta a köztudatba vinni, s a világ legnagyobb részét el tudta vakítani előbb a „neokolonializmus”, most az „amerikai agresszió” jelszavával. S ellensúlynak mi maradt az amerikai propagandából? Erőtlen sápitozás a béke helyreállítása után. Bizony, bizony az egész vietnámi bonyodalomból az a benyomásunk, mintha Ho-Chi Minh volna egy világbirodalom és Johnson egy törpe kis állam elnöke — egy Rostov nevű professzor jóvoltából! A kommunizmus vívmányai közé tartozik a nők emancipációja is. A nemrég lezajlott Nők Napján fennen hirdették, hogy a szovjetben a nők már semmi hátrányt nem szenvednek a férfiakkal szemben. Persze hogy mit jelent a hátrány vagy előny a kommunista gyakorlatban, azt nem a mi polgári mentalitásunk szerint kell érteni. Minden pálya megnyílt a nők előtt, ez a lényeg; de hogy ebben a korlátlan emancipációban hová sodródtak a nők a szovjet körülmények kényszerítő hatása alatt — az már igazán lényegtelen. A statisztikából például megtudhatjuk, hogy a nők 78%-a súlyos testi munkát végez a gyáriparban és a mezőgazdaságban. Ilyen körülmények között bizonyára „áldva emlegetik” az emancipációt s irigykedve gondolnak „kapitalista rabszolgaságban” élő testvéreikre! Magyarországon nincs papír a Szentírás, a hittankönyvek, az új liturgikus szövegek, vallásos könyvek számára. De van papír egy mulatságos című könyvnek (A Zsinat Budapestről nézve) a kiadására. Hiába na, a Szentírás vagy a katekizmus, a liturgia vagy az imakönyv nem tud „kezelhető anyag” lenni a kommunisták kezén s ami kezelhető az is csak „Pestről nézve”. Ki hitte volna, hogy a televízió nemcsak politikai vagy társadalmi véleményeket változtat meg, hanem megőrzött népi szokásokat is. Németországban például erősen csökkent a csapolt sör fogyasztása és emelkedett a palackos sör eladása. A német atyafiak tehát már nem könyökölik végig a Schankok pultját a későesti órákig, hanem sietnek haza televíziót nézni, de mert az esti altató kortyról lemondani még sem lehet, üveges sör kerül a televízió mellé. Még radikálisabb a változás Franciaországban, ahol a meleg vacsora mindig nagy szerepet játszott, de mert a televízió programjával összeegyeztetni nem lehetett, a franciák is ráfanyalodtak a hideg felvágottakra. Nemzetünknek mindig az volt egyik legnagyobb hibája, hogy vagy nem bízott magában, vagy elbízta magát gróf Széchenyi István Koronái András (New York): Szemtől-szembe „AZ EMBEREKET TANÍTANI KELL...” Szeretem a plakátokat nézegetni. Ábráik s betűik fövenye alól a magát meg nem adó embernek szelleme csillámlik ki, mint az aranypor; csakhogy ez az aranypor itt befektetés: csalétek, amellyel aranyat halásznak. A több tucatnyi meglevő fogpép mellé még egy tovább sarjad és kér megélhetést, a száz befogadott kenyérfajta után a százegyedik jelentkezik, versengő vetélytársaktól el nem riaszthatón. Küzdőkedvüket hirdeti a sok falragasz és villamosbeli hirdetés, hirdeti — immár utolsóként talán — azt a televény életerőt, amely a minden előzőktől különböző nyugati civilizációt megalkotá. A versenytér bajnoka már szabódva tűri csak kapitalista címét (olyképp pironkodván, mint földesúri múltján egy egy középeurópai), ha lehet, inkább alkalmazottjának — szerepét éli. A nagyszerű szervezőt, a nélkülözhetetlen menedzsert, a megbecsült főhivatalnokot tiszteli magában, nem az élelmes pénzfiaztatót. Brr, nem a pénzt! (A professzorok sikerrel beléje verték, hogy — az értéktöbbletnek szaga van . . .) _De én bizony (szegény ember lévén) csöndesen megcsodálom a pénzcsinálók tehetségét. (Elmélázott már Jókai azon a nyelvek kivallotta sajátosságon, hogy az amerikai az csinálja a pénzt, a német megszolgálja, a magyar meg csak keresi, keresi. . . Elégikus állapotunkból azonban — amondó vagyok — ne faragjunk vigaszul erényt, inkább a mesterséget tanuljuk el.) Igenis, megbámulom azt a káprázatos ötletességet, amellyel fölöslegesnek tetsző árucikkeket nélkülözhetetlennek lehet láttatni; ámulva állok meg a leleményesség ki nem apadó forrása felett, amely minden Legjobb után még egy Legeslegjobbat is tud fölbugyogni, hogy végül majd újra mégis a Legjobb pipálja le a Legeslegjobbat — ami pedig már képtelenség. S lám lehetséges. A tegnapi Legfehérítőbb fogkrém után a tegnapi már Fehérség-És- Még-gel szolgált, ma az ezeregyedik fogpép azzal lép a színre (harsány narancsszín betűkkel), hogy őbenne GL-70 van, s csakis őbenne vagyon GL-70, ami — akármi légyen is — nem azért képlet, hogy haladó szellemű ember nélküle tengődjék, legalább is mindaddig, amíg másnap arról értesül, miszerint viszont az előző Fehérség-És-Még pép épp azoknak pépje, akiknek nincs módjukban minden egyes étkezés után alaposan fogat mosni. Az ártatlanságát nikotintartalma csekélyded ezrelékeivel fitogtató cigaretta után sorra bukkannak föl a szűrtön-szűrt füsttel nagyérdemű gyártmányok, mind-mind mentesnél mentesebbek, mígnem megkoronázza őket a már mentességtől is mentes cigaretta, amely még egészséges hiányai emlegetésével sem emlékeztet egészségtelenségére. Nem szól füstről, nem beszél nikotinról. Csak ezt állítja magáról: „A LEG-SZÓBANFORGÓBB CIGARETTA!” A Levy kenyérgyár a zsidó konyha (azaz hogy sütőkemence) ízlése szerint készült köménymagos rozscipóját hirdeti egy félnégyszögöles falragaszon, úgy hogy a szemlélőt elsőnek címirata hökkentse meg: „NEM MUSZÁJ ZSIDÓNAK LENNI” —, alatta egy sokszínnyomású arckép következik, szerecsen asszonyság, kínai férfiú vagy indián törzsfő ábrázata. S ez alá írva folytatódik csak a címben megkezdett szöveg imigyen: „— AHHOZ, HOGY A LEVY-FÉLE ZSIDÓ ROZSKENYERET SZERESSE AZ EMBER . . .” A plakátvilág szellemi virgoncságának mind e tanúságát azért vonultatom föl ily hosszúsan, hogy egy minket közvetlenebbül érdeklő falragasz hátteréül szolgáljon. A vasfüggöny mögé sugárzó amerikai rádiók egyikének adományokat kérő plakátján akadt meg a szemem a minap. Láttam már ilyen fölhívást nem egyet. A régebbieken többnyire a szögesdrótkerítés szúrt elsőnek szemet, mögötte görnyedő rabországi lakosokat lehetett látni, a létjogát hirdető rádióadó pedig velős félmondattal csak erre hivatkozott: „. . . de a Hang átjut rajta ...” A mostani plakáton nincs többé szögesdrót (már hogy is volna!), hanem van rajta öt férfiú, akik előrefele néznek, egyenest a newyorki földalatti villamos utasainak szemébe, s igen konokan néznek. Az öt arc közép-euröpaias, enyhe lejtéssel a Balkán felé (egy közülük dinári tipusu), az ötből háromnak bajusza van (nyilván maga Komputer kegyelmes úr számította ki ezt ilyen akkurátusán), néznek, néznek, merően csak néznek. Hogy alighanem fülelnek is közben valamire, azt inkább csak a kép aláírásának célzásából sejteni. Az aláírás ugyanis ezt kérdi (nem az ötöktől, hanem a millióktól, akik villamosozás közben tanulmányozzák az ötöket): „Nem kellene mindkét oldalt hallaniuk?” Van ebben a kérdésben valami abból az idétlen humorú kötekedésből, amellyel kamasz diákok kínálják egymásnak a már kiürült (de fölfujt) cukorkás zsacskót: — Te nem parancsolsz? Ostobaság vagy rosszhiszeműség? — tűnődöm a plakátot nézegetve, de azt, hogy ilyen tehetségtelenség akadjon ennyi plakátfogalmazó elmésség közepette, mindjárt el is vetem. S nem is egyszerű rosszhiszeműség hívta létre e plakátot. Vagyis nem az a fajtája, amelyet közönségesen nevezünk így; nem az egyéni rosszhiszeműség. Közösségi sötétség ez, korlátoltság, az ép észre rásulykolt ideológia, amely a játékszabályok elfogadta adujával felülüti mindazt, amit pedig a tapasztalás végső tromfként ismert meg. A tapasztalás ezt tudja: A vasfüggöny mögöttiek, amig módjukban állt, a kommunizmus és az elnyomó ellen szavaztak. — Az ideológus viszont így szól: Tarts csak nekik kortesbeszédet a szabadság előnyeiről! A tapasztalás így tudja: A vasfüggöny mögöttiek fegyveresen szálltak szembe a kommunizmussal és az idegen elnyomóval. — De az ideológus csökönyösen ezt veti ellen: Meg kell őket győzni a szabadságnak — mint rendszernek — kívánatosabb voltáról! Az embereket tanítani kell — hirdeti az ideológus fáradhatatlanul. Igenis, azemberekettanítanikell, azemberekettanítanikell, azemberekettanítanikell. .. A cserbenhagyó lelkiismerete védekezik ekként a cserbenhagyottal szemben. Az ellen védekezik, hogy valaha is még egyszer a cserbenhagyó helyzetébe kerülhessen. S úgy védekezik, hogy a dróton túlit meggyőzi: még nem érett meg a cserbenhagyatása: még nem lázadhat fel elnyomói ellen. Még tanulnia kell. Hallgatnia a másik oldalt is, kitartóan, rendületlenül, soha meg nem elégedve hallgatnia; hallgatnia, hallgatnia, hallgatnia váltig. SZOLGÁLATON KÍVÜLI HŐSÖK „Egy szempillantás volt az egész. A srác kiugrott a kapu mögül, vékonyka karja lendült, röptében még megcsillant a palack, de már csattant is, és a tankból fölcsapott a láng”. Az emelvényen szék csikordul, a felolvasó meghajtja fejét, a teremben földübörög a taps. A szertartás szabályos. Bem-szobor satöbbi. Srác. Molotov-koktél. Satöbbi. Taps. Gépiességünk — mondja kifelé menet egy barátom — példás. Vajon — mormolja maga elé — ilyen megbízhatóan működik-e, ha a fölolvasott novellában egy ugyancsak orosz tankra egy ugyancsak magyar fiú veti rá magát de 1944/45 telén, Budapest ostromakor? — Kétkedve rázogatja fejét. — Gondold csak el — mondja még végül, — mióta nyugosznak már emlékezeten kívüli állományban annyian de annyian, akik ugyanazok ellen az oroszok ellen harcolva, ugyanazért a Magyarországért haltak meg. JOIN AND SERVE YOUR RED CROSS |«Hlllii!lfflllll!llllllli!lllllilllli!UI»IIMI!ll|||||lj|llll||||!ll!IIIIH^ ■ El akar látogatni szülőhazájába? jj Utazást tervez bárhová? Keresse fel a | TRIPS UNLIMITED, INC. | | UTAZÁSI IRODÁT | 4658 Maryland St. Louis, Mo. FO 1-1176 Ők megszerzik a szükséges vízumokat és jegyeket | hajóra, repülőre, vonatra. j 1 Nem kerül többe, mint bárhol másutt és előzékeny §j kiszolgálást biztosítunk §j Béky Zoltán: A LEGJOBB ANYA EMLÉKÉRE Az édes anyai szeretet és fiúi hűség apotheosisaként közöljük Ft. Dr. Béky Zoltán tb. püpök nemrég elhúnyt édes anyjáról való megemlékezését. „Édes Mama meghalt. . . Szerdán temetjük ...” Rövid távirat. .. Néhány szó csak ... Nékem mégis egy összeomlott világot jelent. Egy befejezett, egy változtathatatlan tényt... Pedig esztendők óta rettegve vártam ezt a hírt. .. Most már hónapok óta tudtam, hogy mindennap megérkezhet. Mégis . .. Lehet igaz az, hogy nincs többé az akinek testéből való test, véréből való vér, szívéből való szív ... leikéből való lélek vagyok én? Lehetséges az, hogy ... meghalt... eltemették ... hogy nincs többé édes anyám ...? Néhány esztendővel ezelőtt még megengedte az Isten, hogy gyermeki szeretettel borulhattam kezére ... vissza vándorolhattam néhány percre ... „Vissza a nagy vándorúiról... Vissza jő Anyámhoz ...” Hogy megcsókolhassam még egyszer... az életben utoljára ... Gyenge kezének simogatásában éreztem azt a megtartó csodálatos erőt, melyet csak az édes anyai szív sugározhat ki... Szerettem volna megmondani neki akkor, de zokogás fojtotta el a hangomat, hogy: a legjobb és legdrágább édesanya volt... Hogy Ö áldozatos szeretetéből lettem én Valaki... pataki diák ... az Isten felszentelt szolgája... Mennyi küzdelem, imádság, aggódás és szenvedés volt az ő élete... s még azt sem láthatta meg életközelségből, amit fiának többre hivatásban és első helyen való szolgálatában adott az Isten. Milyen jó azonban, hogy Istennél az mind számontartatik. Ha Isten megáldotta igehirdetésemet, az édesanyám igaz és egyszerű magyar református hite munkálkodott abban is: hiszen az Úr áldott nevének tiszteletére, imádására és dicsőítésére ő tanított meg. Ha megállhattam betegek, haldoklók ágya mellett, ha valakinek valaha is segíthettem az ő élete nagy tragédiájában ... ha szolgálhattam a világ legnagyobb egyházi fórumai előtt a mi árva magyar református népünk ügyét: abban is az ő drága anyai szíve dobbant meg. Ha ő nem imádkozott volna, ha ő nem akarta volna és nem áldozott volna anynyit érte: sohasem lehettem volna az, aki vagyok ... az Urnák felszentelt és elhivött szolgája. Most már nincs mire hazarepülni... Valójában most tudom meg, hogy mennyire összevolt forrva, mennyire egy volt ö mindazzal, amit az „otthon”, „az óhaza” jelent. Vészes évtizedeken keresztül, amikor nem lehetett haza menni, ezekben a szavakban: „származásunk földje, óhaza, otthon” mindig benne csengett egy másik szó, egy fogalom: édesanyám. Hogy vágytunk haza menni? ... Mégegyszer látni. .. Most már eggyel kevesebben vannak ... Most már sokkal többet gondolok ama másik hazára... a menynyei hazára ... ahol tudom ott az áldott karokban... az égi seregekben ... ott van az én drága jő anyám is ... Nincsen itt nékünk maradandó városunk... Ami maradandó és ami örök azt az Anyámon keresztül kaptam az Istentől: hitet, amely megtart és áldozatos szeretetet, amely mindenkor értelmet ad az életemnek. Drága, megfáradt testével legyen áldottabb az az anyaföld, amelyben pihen ama napig, amikor az Ur eljő Ítélni eleveneket és holtakat... Örökkévalóságra teremtett lelke pedig lakozzék az Úr közeiének békességében. Az öreg szentandrási temető korhadoző fejfáira ezek a betűk vannak vésve: A.B.F.R.A. amelyek a feltámadást hirdetik. Hirdessék a legjobb és legdrágább édes anya porai felett is a feltámadás és örök élet igéit: „A Boldog Feltámadás Reménysége Alatt”! < ■ MEGSZÜLETETT AZ EGYENJOGÚSÁG AZ ANGOL FILHARMONIKUSOKNÁL IS A világ egyik legrangosabb zenekarát, Royal Philharmonic Orchestrát két évtizede alapította a jól ismert karmester: Sir Thomas Beecham. Az volt az alapelve, hogy a zenekarnak hölgyek nem lehetnek tagjai, mert — mint mondotta —: „Az is baj, ha szépek, az is, ha rútak.” Az igazgatókarmester 1961-ben meghalt, de alapelve érintetlen maradt. Most Rudolf Kempe, a jelenlegi vezető karnagy pályázatot hirdetett: hegedűsöket keresett, s kiemelte, hogy nők is szóba jöhetnek. Négy hölgy jelentkezett próbajátékra. Egy 22 éves londoni leány, Sheila Beckensall törte meg a jeget. Bemutatkozása teljes sikerrel járt, a zenekar férfi tagjai tüntető rokonszenvvel fogadták. „Sir Thomas alighanem forog a sírjában”. Do it “The Modem Way” Storm Windows — Aluminium Doors — Aluminium Awnings Nyitva reggel 9-töl du. 5-ig, szombaton 9-től 2-ig COIfax 1-3613 WEATHER-MASTER ALUMINUM CORPORATION 6127 Neural Bridge, SL Louis, Mo. 63120 United Van Lines INTERNATIONAL MOVING STORAGE VAN SERVICE TO END FROM Alabama Illinois Minnesota North Carolina Texas Arizona Indiana Mississippi North Dakota Utah Arkansas Iowa Missouri Ohio Vermont California Kansas Montana Oklahoma Virginia Colorado Kentucky Nebraska Oregon Washington D. C. Connecticut Louisiana Nevada Pennsylvania West Virginia Delaware Maine New Hampshire Rhode Island Washington Florida Maryland New Jersey South Caroline Wisconsin Georgia Massachusetts New Mexico South Dakota Wyoming Idaho Michigan New York Tennessee Canada Alaska MRAZEK VAN & STORAGE Call PRospect 2-5300 HU 1-9464 LUSICIC MONUMENT CO. 7349 GRAVOIS ST. LOUIS 16, MO
