St. Louis és Vidéke, 1967 (55. évfolyam, 1-26. szám)

1967-05-05 / 9. szám

1967. MÁJUS 5. ST. LOUIS ÉS VIDÉKE A Duna-medence problémáit Magyarország területi helyre­­állításával lehet megoldani Dr. Lelbach Antal a Dél-Magyarország Felszabadító Tanácsa elnökének a DFT 1967. április 9-i közgyűlésen elmondott beszéde. Száz esztendővel ezelőtt, 1867- ben a magyar országgyűlés meg­alkotta a XII. t.c.-et — Deák Fe­renc hosszú fáradozásának ered­ményét — és ezzel a magyar nem­zet kiegyezett az uralkodóval a 300 éves, áldatlan hosszú perben. A kiegyezést — megelőzően és azután is — hevesen támadták azok, akik az emigrációban élő Kossuth Lajos felfogásával azono­sították magukat. A vita még ma is tart, ha nem is politikai fórumo­kon, de a történelembe visszanéző magyar lélekben. Kinek volt iga­za? Deáknak-e Kossuthnak-e? Én, természetesen, nem akarok, de nem is tudok egy olyan vitában döntőbíróként fellépni, amiben az •rszág legkiválóbb tudósai fejtet­ték ki véleményüket. Nem is ez a eélom. A DFT közgyűlésén nem le­ket kérdés a kiegyezés, mint köz­jogi «* politikai tény, de annál in­kább lehet, sőt kell is kérdésnek lermie, hogy mik voltak annak ha­tásai a magyarországi nemzetisé­gek magatartására. Sőt, még ennél * tovább kell mennünk egy lépés­iéi! Kei kell vetnünk a kérdést, hogy a kiegyezés volt-e a forrása annak a történelmi katasztrófának, ami Trianonban zuhant a nemzet­ve? És M kell vetnünk azt a kér­dést is, hogy Kossuth föderációs ntegvalósulása elháríthat­ni a katasztrófát? kétségesnek — te­lis előttem nem, — hogy a csaknem minden vona­ton óriási előnyöket biztosított a nemzetnek. Eltekintve az abszolút diktatúra megszűnésétől, ami ön­magában is döntő érv mellette, a kiegyezés emelte be az addig gyar­matosított Magyarországot Euró­pába. Politikailag és gazdaságilag — a kiegyezéstől kezdve kapcso­lódhattunk be az iparosodó és me­zőgazdaságunkat tervszerűen fej­lesztő nyugati országok vérkerin­gésébe. De a kiegyezés tette lehetővé azt is, hogy Magyarország vissza­nyerje teljes területi integritását, amit három évszázadon át sem de facto, sem de jure nem tudott el­érni. Részben a török megszállás, részben a dinasztiával folytatott harc következményeként: a Kárpát­medence egyes részei vagy idegen uralom alatt álltak, vagy közjogi­­lag estek kívül a magyar szuvere­nitáson. A kiegyezés közel 50 év nyu­godt, belső építömunkájavai aján­dékozta meg a nemzetet. Ez alatt a félévszázad alatt ipari és közle­kedési téren, valamint jogi és kul­turális intézményeinkben többet fejlődtünk, mint azt megelőzően a török hódoltság megszűnése óta. Sajnos azonban egyetlen döntő frontban nem haladtunk előre és ez a nemzetiségi kérdés volt. Maga a kiegyezés nem felelős ezért. Két, ettől független tényező felelőssége azonban vitathatatlannak látszik. Az egyik az a majdnem naív ideál­izmus, amivei az akkori liberális koreszme magyar vezérképviselői, elsősorban Eötvös József, kezelték ezt a kérdést A másik a szociális átalakulás elmaradása. A kettő mögött azonban meg kell látnunk az elmúlt évszázadok török elleni harcainak és a dinasz­tia örök megosztó politikájának sö­tét árnyékát is. A harcoló magyar­ság egyre fogyott és a dinasztia mindent elkövetett, hogy a török elöl hozzánk menekült, vagy bete­lepített nemzetiségeinket ellenünk uszítsa. Ez az árnyék borult Kossuth po­litikájára is, aki a nemzetiségi kér­désben eleinte az iskola és a libe­rális közigazgatás útján való elma­­gyarosítás álláspontját foglalta el. Csak a szabadságharc alatti ször­nyű nemzetiségi gyűlölködés vál­toztatta meg ezt az álláspontot és alakította ki benne 1851-ik évi ma­gyar alkotmánytervét, ami még ké­sőbb egy dunai konföderáció ter­vévé bővült. Eötvös és Deák 1868-ik évi 49-ik törvénycikke, az u.n. egyenjogúsá­gi törvény elveti ugyan a kossuthi kanton-rendszer gondolatát, de szintén annak liberális szellemé­ben jelenti ki — Deák szavaival — hogy „Magyarország összes hon­polgárai az alkotmány alapelvei szerint is politikai tekintetben egy nemzetet képeznek, az oszthatatlan egységes magyar nemzetet.” Ez a törvény a teljes egyéni és kulturális szabadságot biztosítja minden nem­zetiségi polgárnak, beleértve a sa­ját iskolákat és az alsófokú köz­­igazgatás nyelvének megválasztá­sát is. Sajnos, a kossuthi konföderáció és az eötvös-deáki egyenjogúsági törvény sem ismerte fel, hogy a nemzetiségeink már régen nem elé­gedtek meg egy ilyen kultúrális autonómiával, hanem önálló, auto­nóm területet követeltek maguk­nak. Ez a két, különben ellentétes pó­lus — Kossuth és Deák — ugyan­azt a hibát követte el: nem szá­molt azzal, hogy a nemzetiségek még nem értek el az új Európát ki­alakító liberálizmus haladott szel­leméig. A nemzetiségek még a hó­dító nacionalizmus támadó vágyai­ban éltek, sőt egészen a mai napig abban is maradtak. A kossuthi, eöt­vösi, deák-ferenci liberális huma­nizmussal szemben a gyűlölet po­litikáját követték. Bármiféle kie­gyezés helyett — a területi elkülö­nülést követelték. A kiegyezés után sem vesztettek a kiegyezés előtti harci készségük­ből, sőt inkább megerősödtek ab­ban. A szerbek 1869-ben, a nagy­­becskereki szerb konferencián fenntartották az 1861-ik évi karló­cai tervüket, vagyis a szerbvezeté­­sü Vajdaságot. A horvátok részben az illir-délszláv ideológia szellemét fogadták el, a jogpárt révén pedig Bécs felé kacsingattak. Az osztrá­kok maguk is hajlandók voltak a nemzetiségekkel való megegyezé­sünket titokban akadályozni, ahol csak erre alkalmuk nyílt. Ehhez járultak: a folyton erősödő orosz pánszlávizmus, a nagyszerb­­gondolat kialakulása és a románok dákó-román álmai. Ezzel a mohó hódítási vággyal szemben a liberálizmus nem csak tehetetlennek bizonyult, hanem egyenesen kitárta a kapukat a nem­zetiségi ambíciók előtt. Akár a ro­mánokat, akár a szerbeket, vagy bármily más nemzetiséget nézünk is, a későbbi Trianon már akkor születőben volt és az első kínálko­zó alkalommal meg is született. Ennek tehát nem maga a kiegye­zés volt az oka és nem is a kos­suthi konföderáció visszautasítása, hanem a liberális szellemiség, ami­vel a lelkes és őszinte magyar ál­lamférfiak egyoldalúan egyeztek ki a nemzetiségekkel. Teljes szabad­ságot adtak nekik, de soha semmi lojalitást nem kaptak tőlük. De — ha mélyebbre hatolunk a kérdésben — lehetetlen meg nem látnunk a kiegyezés utáni korszak másik alapvető csődjét: a szociális szerkezet átalakításának elhanya­golását. A liberálizmus és a szociális igazságosság meglehetősen ellen­tétes tényezők. A liberálizmus az egyén szabaddá tételével kiüti az egyén mögül a közösség megtá­masztó falát. Felszabadítja az egyént és utána — magára hagyja, így azután a gazdasági középkor­KIÁLTVÁNY! A magyar nemzeti emigrációhoz New Jersey, 1967. április 9-én. A Kereszt és Kard Mozgalom felelősségének tudatában kije­lenti, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetúnió közötti ko­­egzisztencia veszélyes, ésszerűtlen és nélkülözi az erkölcsi alapot. Veszélyes, mert Sztálin szerint a „trójai faló” takti­kával kell az Egyesült Államokat bevenni, Hruscsov pedig kí­méletlen nyíltsággal azt mondta: „Eltemetünk benneteket”. Ésszerűtlen, mert a Szovjet eddig is minden megegyezést meg­szegett, ha érdekei úgy kívánták. Harmadszor a keresztény el­vekre épített Nyugat és az Istent tagadó bolsevizmus közti koegzisztencia erőltetésével feladja történelmi és erkölcsi alapját. Az Amerikai Magyar Szövetség folyó évi március 18-án Philadelphiában hozott határozatának 1-6-ik pontjának szelle­mével a Kereszt és Kard Mozgalom egyetért. Minthogy az 59 igazgatósági tagból a jelenlevő 30 a határozatot egyhangúlag megszavazta, ez a határozat az amerikai magyarság kifeje­zett többségi véleménye. A Philadelphia-i határozat csak megerősíti az Amerikai Ma­gyar Szövetség 1965 októberében Clevelandban hozott „KÖZ­GYŰLÉSI HATÁROZATÁT”, mely szerint az Amerikai Ma­gyar Szövetségnek nem lehet tisztviselője vagy igazgatója az, aki a Magyarország-i kommunista kormányzattal bármilyen politikai, gazdasági, kultúrális vagy vallási kapcsolatban áll. Minden jel arra mutat, hogy a közel jövőben a kommunista kormány fokozni fogja rohamait a szabad világban élő ma­gyarság teljes megbontására. Ennek módozata az lesz, hogy a magyarság világi és lelki vezetőit, szellemi és társadalmi ér­tékeit minden eszközzel egyenkint megnyerjék, s azokat a ma­gyarság hű vezetőivel szembeállítsák és ezzel a magyarság sorait megbontsák. Ez a taktika pontos mása az 1945-48-as Rákosi féle „szalámi taktikának”, főkivitelezői a magyar kom­munista diplomáciai képviseletek, a budapesti Magyarok Világ­­szövetsége, propaganda eszköze pedig a „Magyar Hírek”. Mindezek megelőzésére egyetlen lehetőség, hogy az amerikai magyarság többségi határozatát az egyesületek fegyelmezetten tartsák be és az Amerikai Magyar Szövetség még a kizárástól se riadjon vissza a sorbontókkal szemben. A Kereszt és Kard Mozgalom megkeresi az erkölcsi alapon álló politikai emigrációt, hogy a mai súlyos helyzetben találja meg a közös utat. Az összefogott magyar politikai emigráció pedig keresse a reális lehetőségeket, hogy a határokon kívül élő magyarság gazdasági, politikai, diplomáciai és kultúrális súlyát a szülőhaza vonatkozásában érvényre juttassa. Az úgynevezett „hídépítés” kettőn múlik, két ellentétes híd­főből. AZ ERKÖLCSI ALAPON ÁLLÓ POLITIKAI EMIGRÁ­CIÓ A MAGYARSÁG RABTARTÓI FELÉ HIDAT NEM ÉPÍT­HET! A magyarság otthoni, önmagát nem elkötelezett értékeivel szabad földön találkozhatunk, egyetemes magyar sorskérdése­ket megbeszélhetünk, hogy ezáltal a magyar politikai emig­ráció elengedhetetlen feltételeit az otthoni magyarság sorsának javítására tudomásukra hozzuk. Gondolunk itt elsősorban szel­lemi emberekre, munkásokra, tudósokra, írókra, művészekre, orvosokra, szociológusokra, különösen az „abortusz kérdés” ismerőseire, mindazokra, kiknek a magyarság pusztulása fáj, s ezt még a mai rendszerben is lehetőség szerint megvallják. Természetes, hogy ilyen jól előkészített tárgyaláson nem egyé­nek, hanem csak választott szervezeti vezetők, szakértők ve­hetnek részt közös elhatározás alapján. Jelen kiáltványunkat bizonyos magyar és nemzetközi szer­vek ezirányú, az összmagyarság érdekeire káros és rosszin­dulatú elképzelése és hírverése tette szükségessé. Vasvári Zoltán KKM. vezetője vitéz Serényi István KKM. USA Keleti kér. v. Dr. Wáczek Ferenc KKM. USA. Nyugat kér. v. Andreánszky Károly Tanulmányi oszt. v. Fazekas Ferenc KKM. USA. közép kér. v. Szántó János KKM. főtitkár Dr. Udvardy Tibor Erdély-i biz. v. __ Dr. Kollarits Béla ból alig kifelé kapaszkodó magyar népi tömegeket az árvíz erejével sodorta el a liberális szabadság. A fél-feudális birtokrendszer és a nagy-ipar egyoldalú hatalmával szemben a liberális állam nem tett semmit. Az erősek még erősebbek lettek, a gyengék még gyengébbek. Ekkor vette kezdetét a kivándor­lás, a liberális korszak abortusz­­törvénye és a paraszti kisbirtok fo­kozódó átcsúszása nemzetiségi ke­zekbe. A nemzetiségeknek volt pénzük, hogy megvegyék ezeket a magyar birtokokat, mert a mögöt­tük álló románság, vagy szlávság rendelkezésükre bocsátotta azt. De a magyar államnak nem volt erre pénze! így tolódott el a románság kultú­rális és gazdasági centruma a re­­gátból Erdélybe, a szerbeké pedig a magyar Délvidékre. A magyaror­szági nemzetiségek kultúrálisan és gazdaságilag is fölébe nőttek az anya-országiaknak és ezzel a poli­tikai rohamcsapatok szerepét vál­lalták a magyarság ősi határain belül! A nemzetiségi harc a mi sa­ját területünkön építette ki sün­­disznó-állásait. Mindezt a liberális szabadság nevében tűrtük, majd később közigazgatási problémának tekintettük. A magyar népi töme­gek gazdasági és szociális megerő­sítése helyett egy elavult gazda­sági és szociális rendhez ragasz­kodtunk, aminek csak katasztrófa lehetett a vége. A kiegyezés századik évforduló­ján tehát magát ezt a hatalmas po­litikai-közjogi eredményt nem hi­báztathatjuk a történtekért. De an­nál inkább hibáztathatjuk a liberá lis szellemet, ami csak elvi szem­pontokat látott meg és így nem volt gyakorlati érintkezésben a néppel. Ez a vákumban való politi­zálás nem lehetett eredményes a nemzetiségek eröszak-politikáj' i szemben. De éppen ennyire hibáztathatjuk a későbbi országvezető államfér­fiakat is, mert a szociális átalaku­lás konzekvens elhanyagolásával megfosztották a magyarságot az ellenállás alapvető fegyvereitől. A magam részéről a jelenre és a jövőre nézve is elfogadom a nagy történelmi tanulságot, hogy a nem­zetiségekkel nem lehet kiegyezni, mert azok területi hódítást akar­nak és azt továbbra is fenn akar­ják tartani. Ezért — szükségesnek tartom kihangsúlyozni, hogy a széttagolt Duna-medence láthatólag egyre sú­lyosodé problémáit kizárólag a Kárpát-medence geopolitikai egysé­gének, Magyarországnak területi helyreállításával lehet megoldani. Más kiút nincs! Magyarország po­litikai egysége, a központi magyar­ság vezető szerepével: az egyetlen biztosítéka Közép-Kelet Európa politikai jövőjének, valamint an­nak, hogy ez a terület szervesen illeszkedhessek majd be a bolse­­vizmustól mentes Európába. Minden más megoldás álom, utó­pia és mint ilyen eleve ki van zár­va a tisztán realitásokra épülő jö­vőből. Nem védekezésképpen, még csak nem is indoklásképpen hangsúlyoz­nom kell, hogy ez nem magyar ir­redenta, hanem a Duna-medence népeinek közös érdeke és Európa integrálásának abszolút előfelté­tele. Erdélyi Szervezetek együttműködés Mint ismeretes, az erdélyi ma­gyarság érdekében folyó munka összehangolása és ezáltal eredmé­nyesebbé tétele érdekében három amerikai erdélyi szervezet 1965 de­cemberében együttműködést létesí­tett, mely ma már több mint egy éve fennáll. Ebben az együttműkö­désben jelenleg az 1952-ben ala­kult Amerikai Erdélyi Szövetség (New York székhellyel), az 1956- ban alakult Erdélyi Bizottság (Clevelandi székhellyel) és az 1964- ben létrejött Erdély Védelmében Mozgalom (New York székhellyel) vesz részt. A három szervezet mindegyike egyenlő félként vesz részt az összefogásban, mely kizá­rólag az erdélyi magyarság védel­mére terjed ki Az együttműködés az egyes szervezetek függetlensé­gét, alapvető célkitűzéseinek mű­velését és a szabad fejlődését nem érinti; az abban való részvétel a szervezeti önállóság teljes megtar­tásával történik. A közös rounka­­’ -mttság március 23.-án New :ban tartotta legutóbbi negyed­­„.i ülését. Ez alkalommal további tárgyalásra került az Erdélyi In­téző Bizottság (ez a neve az együtt­működés formális szervének) könyvkiadási terve, mely így egy lépéssel közelebb kerüft a megva­lósításhoz. A tervek szerint ugyan­is Erdély történelmére vonatkozó dokumentum gyűjteményről van szó egy amerikai egyetemi nyomda (valószínűen a Seton Hall Univer­sity Press) kiadásában. Ez a mun­ka Erdélyhez való elsőbbségi jo­gunkat, ezer éven át ott végzett kultúrális munkánkat hivatott bi­zonyítani és ezt tudományos körök és az érdeklődő nagyközönség elé tárni. A márciusi 23-i ülés foglalkozott azokkal a tervekkel és lehetőségek­kel, melyek az erdélyi magyarság érdekében folytatott további mun­kát fogják képzelni Ezekről a ter­vekről a remélt megvalósulás után számolunk majd be. Löte Lajos. Do it “The Modern Way” Storm Windows -— Aluminium Doors — Aluminium Awnings Nyitva reggel 9-töl du. 5-ig, szombaton 9-töl 2-ig COlfax 1-3613 United Van Lines INTERNATIONAL MOVING STORAGE VAN SERVICE TO END FROM N & STORAGE pect 2-5300 HU 1-9464 UMENT CO. ST. LOUIS 16, MO Alabama Illinois Minnesota North Carolina Texas Arizona Indiana Mississippi North Dakota Utah Arkansas Iowa Missouri Ohio Vermont California Kansas Montana Oklahoma Virginia Colorado Kentucky Nebraska Oregon Washington D. C Connecticut Louisiana Nevada Pennsylvania West Virginia I Delaware—__Maia^^^^^^M^^^Mmpshire Rhode Island Washington sey South Caroline Wisconsin V'i,"»«' '<*■ % *8 *£$i*'v4 a'>„ Pi * South n;>ko:v, Wvnmm; í Sí áíí'í'itóA r< nn esset t anada

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom