St. Louis és Vidéke, 1967 (55. évfolyam, 1-26. szám)

1967-12-01 / 24. szám

6 1967. DECEMBER 1'.ST. LOUIS ÉS VIDÉKE f Az embertől keletre Gábor Áron könyve megjelent — A szerző előadása az ötvenéves Szovjetunióról A magyar emigráció nem politi­kai képletekben, hanem kis baráti körökben, apróbb, vagy nagyobb magyar egyesületek, szellemi em­berek összetartásában él tovább. A müncheni magyar YMCA is ilyen kis baráti kör, amely azon­ban gyakran ad találkozási és meg­szólalási lehetőséget a bajor fővá­ros magyar szellemi elitjének. így valószínűleg az Isar Thor Platzon túlterjedő szellemi esemény volt, midőn néhány nappal ezelőtt ott Gábor Áron író, tizenöt évi szibé­riai fogságot szenvedett magyar szellemi ember, Gábor Áron, Kos­suth Lajos nagy székely ágyúöntő mesterének, Gábor Áronnak vér­szerinti unokája tartott előadást >,Az ötvenéves Szovjetunió” cím alatt. ★ — Legalul jártaim a Szovjetunió­ban, — kezdette — ahol az igaz­ságnak sem értelme, sem érvényes­sége nincs! Gábor Áron tizenöt évig mint halálra ítélt, majd életfogytiglanra kegyelmezett elhurcolt szenvedett — nagyobbrészt — Szibériában $ ekként, amit élményein keresztül meglátott, elmondott sokkal érvé­nyesebb igazság, de egyben lesúj­­tóbb valóság volt, mint a hurrá-an­­tibolsevisták és szalon-bolsevisták minden frázisa, vagy csökönyös­sége. És természetesen sokkal, de sokkal több, mint Sztálin legked­vencebb leánykája, Szvetlána Alli­­lejuva most millió dolláros hono­ráriumokért elmond atyjáról, a de­rék, kiváló, virágkedvelő, Chur­chill- és Roosevelt-barát Sztálin apőkáről. Az előadás érdekessége és fon­tosságához tartozott, hogy itt a müncheni YMCA előtt jelentek meg Gábor Áron „Az embertől Keletre ” című nagy, élmény-jelen­tésének (mert regénynek, vagy ef­félének nem nevezhetjük) első nyomda-friss példányai. Ezt a könyvet a magyar szellemi embe­rek, nyíröi alapra visszatalált ba­ráti nemes összefogása segítette, pártállásra való tekintet nélkül, az­zal a nyírői jelszóval „mindent a magyar népért és mindent a bolse­­vizmus ellen”. ★ A hallgatóság nemcsak a szép, tömör magyar nyelvezeten, az frásmüvészet mélységén és gon­dosságán csodálkozott, hanem — talán főként azon, hogy ember, magyar és író, annyi halálos kín­­szenvedés után, miként tud filozo­fálgató, de tiszta, gyűlöletmentes lélekkel, kínos tárgyilagossággal ilyer hátborzongatóan lesújtó íté­letet mondani sorai között a Szov­jetunió rendszerével szemben, mint Gábor Áron teszi... Az előadása és a könyvéből fel­olvasott pár rövid részlet tökéle­tesen kiegészítették egymást. — A szovjet-uralom — mondot­ta előadásában — réges-régen nem a marxista leninizmuson alapul, hanem a belenyugvásban. A szov­jet uralom, amelynek eddig har­minc millió halottja van, ördögi, de igen pontos recepten alapul. Az embereket le kell vinni — testileg és lelkileg — a mélységek mély­ségébe, hogy aztán örüljenek min­den apró, látszólagos enyhítésnek. Regényrészletének felolvasásá­val kísértetiesen vezette le ezt az egész szovjet filozófiát élmény-je­lentésének egyik hősén keresztül. Bizonyos Szaviczkij nevű orosz fo­goly, akivel még a balatónfüredi börtönben találkozott 1945-ben a láger-eszmeiségen keresztül kö­nyörtelenül vetítette eléje a szov­jeturalom kormányzási módszerét: — Kedves barátom! Megállapí­tanak egy bizonyos kenyér adagot a rabok számára. Tegyük fel, napi háromszáz grammot. Aztán vala­mely okból ezt leviszik 250 gramm­ra. Ez ellen szólni, lázadozni, nem ajánlatos. Amikor azonban ismét visszaemelik háromszáz grammra, akkor ezért nekünk hálásaknak kell lennünk. És ötven év óta tulajdonképpen ez a szovjet élet alapja, a kor­mányzási mód legfőbb vezérfona­la. A bolsevizmus véres gyilkolá­sait Sztálin csinálta. De ha ő nem lett volna, ugyanígy csinálta volna más. Egyetlen év alatt öt millió ku­­lákot pusztítottak el. S akkor jött újra a gramm-elmélet. Néhány grammocskával többet adagoltak a kenyérből és a liberalizmusból. A szo-jet ember tehát hálás volt. Mi­r i kor kitört a német-szovjet hábo­rú Rokossovszkij három milliós hadseregét a lágerek rablógyilko­saiból, betörőkből, közönséges bű­nözőkből szerelték fel. S ez a szov­jet hadsereg harcolt legjobban. Mert a katona sorsa ötven gram­mal jobb volt, mint a láger élet. összesen 17 millió ember élt büntető táborokban. De ha ismét harcolni kell, akkor a mostani ra­bok még kegyetlenebbek, még bor­zalmasabbak lesznek, mint Rokos­­sovszky bűnöző hadseregének ka­tonái voltak. Gábor Áron előadásának legfel­­emelőbb része az volt, amelyben a Szibériát megjárt magyar szel­lemi ember megállapította, hogy Nyugaton több a kommunista, mint a Szovjetunióban. Ugyanek­kor a Szovjetunió elvesztette régi presztízsét. A lelki és gazdasági tartalékai nem olyan nagyok, mint hitték Nyugaton. Van-e hát lehetőség arra, hogy a szabad világ kivonja magát a szov­jet bűvöletéből? S a felelet egyér­telmű! Igenis van ilyen lehetőség. A nyugati világ rádiói, közvéle­­mény-csináló szervei is a hitetlen­séget, a belenyugvást hirdetik. Épp ezért a mi kishitűségünk, be­lenyugvásunk volna a legnagyobb ajándék a Szovjetunió ötvenedik születésnapjára. Amíg azonban a kishitűség, a meghasonlás hangja­it halljuk a rádiókból, újságokból, televíziókból, addig mind súlyo­sabb lesz Magyarország és az em­beriség helyzete is. Befejezésül annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy nem kell félni a jövendő magyar ifjúságtól, mert azt soha nem lehet kielégíteni a szovjet gramm-elmélettel. Tehát AZ OLVASÓ ÍRJA: van emigráns hivatás és van ma­gyar jövő. ★ Mindazok, akik a könyvet ol­vasták, egyértelműleg vallják, hogy az „Az embertől Keletre” című re­mek írásnak meg kell jelennie ide­gen nyelveken is. Gábor Áron, aki nem adta el magát semmiféle ide­gen pénznek, naphosszat áll az esztergapad mellett Münchenben. Utószavának Ígérete, hogy meg fogja írni e könyv második és har­madik kötetét is a Szovjetunió iga­zi — és a nyugati világ előtt tel­jesen ismeretlen arculatáról. Amiként a nagyapját, az ágyú­öntő mestert, kinek gyára az ak­kori feljegyzések szerint nagyobb volt, mint a később világhíres Kruppé, kis-székelyek, kis-magya­­rok segítették, ugyanúgy a „kis­­magyarra”, — ha tetszik — a „névtelen emigránsra” vár a szent hivatás, hogy segítse diadalra ezt a könyvet. A jobboldali magyar ne töprengjen azon, hogy Gábor Áron 1945-46-os korszakából jött ide közénk. A baloldali magyarvé­rű magyar pedig ne átkozza el azért, mert mint haditudósító kar­­paszományos őrmester 1942-43- ban a Stádium kiadásában jelen­tette meg „Túl a Sztálin vonalon” című könyvét, amely miatt csak­nem éhhalált, de mindenesetre 15 évi szibériai száműzetést és elhur­colást szenvedett. Nyugodjunk bele végre abba, hogy Gábor Áron nem jobboldali, nem baloldali, hanem kizárólag magyar! s — mint ilyen — igazi író is, akit el kell ismertetnünk nemcsak a minden jóra fogékony külföldi magyarsággal, hanem az angol, francia, német kiadókkal is. vörösvári „szégyenletes botrány­ról”. Ez a beszámoló a gyűlölködő propaganda kétségtelen bélyegét viseli magán. A sovány tényeket nem áll módomban ellenőrizni, de két éneknek letiltása alapján — ami lehetetet egy helyi kis funkcio­nárius baklövése is — az egész kormányrendszerre diffamáló kö­vetkeztetéseket levonni, kissé me­résznek tartom. A beszámoló a magyar kisebbség elnyomásáról is beszél, de mellőzi a konkrét ese­tek felsorolását. Ha vannak ilye­nek, gyerünk elő velük. Általáno­sításokkal az olasz külügyminisz­térium aligha lesz megelégedve. Bevallom, semmit sem tudok a burgenlandi közállapotokról, de annak alapján, hogy ezt kivéve még sohasem olvastam sérelmeik­ről, látatlanul is merném állítani, hogj’ úgy a romániai, mint a cseh és jugoszláv magyar kisebbségek boldogok lennének, ha olyan elnyo-Kedves Szerkesztő úr! Érdeklődéssel olvastam el múlt­heti számotokban Mindszenty bí­borosról írott kitűnő ismertetőt. Ol­vasás közben megelevenedett előt­tem az ÁVO, a Markó utcai bör­tön, melyben többek között hosz­­szú és kemény hónapokat töltöt­tem el éppen azokban az időkben. Érdekes véletlen, hogy a Kana­dai Magyarság megjelenése után pénteken a Telegram Page Seven oldalán pillantottam meg a herceg­­prímás képét a vádlottak padján. Balján ülő fogházörmester, aki a harmadik emeleten volt osztályve­zető abban az időben, eléggé be­csületes módon viselkedett a po­litikai foglyokkal. Amikor másod­szor tértem a Markóba, ismerős­ként üdvözölt, majd később egy beszélgetés során beszélt a herceg­­prímás úrról, s őszintén kijelentet­te, hogy a hercegprímás a tárgya­lások után pár nappal — ítélethir­detés előtt tőle, az őrmestertől kérdezte meg, hogy mikor lesz már a tárgyalás megtartva. — Tudja, ez a Dr. Fábián alapos munkát végzett szegény öreggel... — mondotta nekünk fejcsóválva, — azt se tudta, hogy fiú-e vagy lány... Most, hogy a képet nézem, las­san vissza tér a múlt. Az Actio Ca­­tholica, az F. M. ügy, a MAORT, a Pócspetriek... Ott vagyok me-Nagykövet kerestetik Willy Brandt új moszkvai nagy­követet keres, minthogy a jelenle­gi nagykövet, Gebhardt von Wal­ter jövő elején nyugdíjba vonul. Brandt első jelöltje von Weiz­säcker, a világhírű atomfizikus lett volna. A profeszor azonban nemet mondott. Most a szocialista fővárosokban jól ismert Berthold Beitz neve került előtérbe, aki a közelmúltig Krupp vezérigazgató­ja vol( ii Ji Rakétaüzlet ^ A Lockheed konszern, mely alul­maradt a Boeing céggel vívott nagy csatájában, elvesztette a megbízatást az amerikaiak szuper­­szónikus utasszállító gépének meg­építésére, most több miliiárdot érő megbízatást kapott a hadseregtől. A feladat: olyan rakétamotort kell építeni, amely az eddigi típu­soktól eltérően, nem viszi magával a motor működéséhez szükséges oxigént, hanem repülés közben szívja be még a légritka térben is. HA KÍVÁNJA MAGYAR BETŰKKEL! A világhírű német gyártmányú ADLER írógép! Smith Corona, Royal stb. írógépek Irógépjavítás 1 nap alatt óriási készlet irodabútor és iroda szükségletekben GRUENER OFFICE SUPPLIES, INC. 2635—39 GRAVOIS AVE. PRospect 2-2390 másban lenne részük, mint a bur­genlandiaknak. Persze elismerem, hogy kisebbséginek lenni, még Utópiában sem lehet élvezet, mert mindenképpen megalkuvással jár. Megjegyzem még, hogy a Dél Tirolhoz való hasonlat meglehető­sen sántít, amennyiben — tudomá­som szerint — az osztrák kormány nem támasztott területi igényt Dél Tirolra, csupán a szerződés­ben biztosított kisebbségi jogok megadásához ragaszkodik a néme­tek részére. Különben is ez nem a mi dolgunk, Burgenland is csak annyiban, hogy szeretetteljes ér­deklődéssel kísérjük kisebbségi magyarjaink sorsát és emeljünk szót érdekükben, ha szükséges, de csak akkor, ha tényleg szükséges és akkor sem a gyűlölködés hang­ján, mert ha a múltban el is válasz­tott bennünket a Lajta, most és a jövőben összeköt bennünket az Andaui híd. kürti Csaba István gint közöttük a Markóban. Hallom a lánccsörgést a vasfolyosón a haj­nali órákban, amikor a „nyitás” el­maradt, mert kivégzés van. — Isten veletek bajtársak! — bú­csúzott el hangos kiáltással az utolsó útjára induló halálra ítélt, s mi könnyes szemmel kiáltottuk vissza: Isten Veled Bajtárs!... — Hangzott a Ház, még ma is hallom sokszor. Hat évet töltöttem el különböző műintézetekben. Összeszedem a múltat, apró részleteit, s ha időm engedi egyszer folytatásokban megírom. Szívélyes üdvözlettel Barabás B. Károly KIS HÍREK A hazacsalogatási és félreveze­tés! kampány szócsöve, a Szülőföl­dünk rádió október 22-i adásában Fekete Sándor volt ÁVO-s tiszt, fő­­propagandista, útszéli gyűlölködő hangon támadta Msgr. Varga Bé­lát, a Magyar Bizottság elnökét, amiért gyászbeszédet mondott a jótékonysági tevékenységéről is­mert csepeli Weiss Edit bárónő te­metésén. ★ A magyar katolikus egyház két kiválóságát veszítette el: Kelemen Andor kanonok, a pécsi belvárosi templomnak 46 éven át volt pléb^ nosa 76 éves korában elhunyt. A má.sik elhunyt dr. Töttössy Miklós pápai prelátus, c. prépost, gyémántmisés áldozópap, a buda­pesti középferencvárosi katolikus plébánia megalapítója. Nyolcvan­hat éves korában hunyt el. ★ Áldor Péter, a Bogotában (Co­lombia) élő hírneves magyar szár­mazású grafikus és politikai kari­katurista, akinek rajzait gyakran közli a New York Times vasárnapi melléklete (Section Four), kapta meg 1968-ra a Maria Moors Cabot nagydíjat, melyet kimagasló zsur­nalisztikái tevékenységért a leg­jobb észak- és délamerikai újság­íróknak ítélnek oda. Áldor szemé­lyében az első magyart, és az első karikaturistát tüntették ki a Cabot Prize aranyérmével, melyet ünne­pélyes külsőségek közepette a New York-i Columbia Egyetem Low Emlékkönyvtárának dísztermében nyújtottak át neki október 26-án. Burgenland: Eris Almája B. lapjuk okt. 7-i számában Dél­­tiroltől Burgenlandig címen egy Ausztria ellenes cikk jelent meg, amit nem hagyhatok szó nélkül. Hungaricus, a cikkíró hullarablás­sal vádolja Ausztriát Burgenland elcsatolása miatt és kifogásolja azt a bánásmódot, amiben az ott élő magyar kisebbségnek van ré­sze r. hatóságok részéről. Mivel ez jórészben nem fedi a valóságot és amellett (a két népről és nem a je­lenlegi államaikról van sző) zava­rólag hat a jelenleg fennálló oszt­rák-magyar baráti viszonyra a cik­ket időszerűtlennek, helytelennek s a magyarságra nézve károsnak tartom a következő okoknál fogya: Minden világosan goldolkodó ember tisztán látta, hogy a Párizs­­környéki békék ördögi szerzőit nem a méltányosság és az igazság­ra törekvés vezette, amikor Bur­­genlandot Ausztriának ítélte, ha­nem az, hogy éket verjen a két egy­­másrautalt nép: Ausztria és Ma­gyarország közé. Nem Ausztria volt az, amelyik ilyen követeléssel állott elő. Hogy elfogadta, az kö­telessége volt a ,suprema lex rei publicae’ alapján, hiszen Burgen­­land, ha nem is a Bánát, de mező­gazdaságilag művelhető terület, amire Ausztriának égető szüksége volt, amellett lakosságának túlnyo­mó része németnyelvű és szárma­zású volt. Vajon nem ugyanazt csi­nálta volna Magyarország, ha egy túlnyomóan magyar, erdőben gaz­dag területsávot csatoltak volna hozzá? Egy alattomosan kifundált terv volt ez, melynek vermébe Hungaricus is beleesett sokan má­sokkal, amit hatástalanná kell ten­nünk azáltal, hogy napirendre kell térni felette. Hullarablásról pedig már azért sem lehet beszélni, mert voltak a történelem folyamán több­ször is kedvező alkalmak, mikor Ausztria hatalmi erővel elfoglal­hatta volna Burgenlandot, de nem tette. Fel kell tennünk a kérdést: Mit nyerhetünk Burgenland kérdésének feszegetésével? Kétségtelenül el­rontanánk viszonyunkat Ausztriá­val és elvonnánk, vagy megoszta­nánk figyelmünket a fő célt illető­en egy aránylag csekélység érde­kében. Hiszen — ne feledjük el egy percre sem, — esküdt ellensé­gekkel vagyunk körülvéve, akik korábbi területeink két harmadát bitorolják s testvéreink millióit tartják rabságban. Három égtáj fe­lől szuronyok merednek ránk és mi még a negyedik oldalon álló egyetlen barátunkat is magunkra akarjuk haragítani? Magasabb in­telligenciára vall-e ez, mint azé a 4 éves gyereké, aki magára rántja az elhagyott frigidaire ajtaját? Mi magunk akarjuk elvágni azt az Ausztrián keresztül vezető köldök­zsinórt, amelyen át jut el hozzánk Nyugatról továbbra is a kultúrális táperő, a szabad világ szellemi áramlatai, a Nyugat különböző se­gítsége, amelyek nélkül menthe­tetlenül belezuhanunk és felolva­dunk a Kelet szláv tengerében? Ez a két nép, osztrák és magyar egymásra van utalva úgy politi­kailag, mint gazdaságilag és bé­kében élt volna egymás mellett, ha a Habsburg imperializmus oly­kor szembe nem állítja őket egy­mással, mely imperializmus egy­aránt ránehezedett mindkettőjük­re. A Habsburgok küldték a nya­kunkra a szláv Kollonichokat, a cseh Bach huszárokat, meg a .lé­zengő Rittereket’, akik majd mind internacionálisak voltak: a Caraf­­fák, Castaldok, Pallaviciniek stb. Míg a vérbeli osztrák katonát Jó­kai rajzolja meg ,Üj Földesúr’-á­­ban. (Állítólag Haynau szolgált mintaképül és ez valószínű is, mert a nagyapámtól hallottam, hogy Haynau, miután nyugalomba vonult, magyar zsinóros ruhában járt be a szatmári vásárokra csen­­gersimai kastélyából). A 48-as szabadságharc idejében a bécsi nép nem csupán tüntetett mellettünk, de megölte hadügyminiszterét, fel­állította a bécsi légiót. Később dé­delgette az ott állomásozó huszár­ezredet. Aztán jött az 56-os felke­lés. Amit az osztrák nép menekült­jeink szeretetteljes befogadásával bizonyított, az örökké felejthetet­len marad! Ha valaha is elkövetett az osztrák nép a magyarság ellen valamit, azt mind elmosta a test­véri szeretet és részvét tömegsze­rű megnyilvánulása a népesség minden rétege részéről. Ennek részletezésére nincs is szükség. Éppen ezért számomra meglepő és szerintem elitélendő az az el­lenséges, gyűlölködő hang, amely­­lyel az említett cikk beszámol a I REPÜLJÖN BUDAPESTRE VAGY A VILÁGON BÁRHOVA KLM-EL, AZ EDDIGI LEGOLCSÓBB JET-ÁRAKON A pontos és megbízható Holland KLM légitársaság a legalacsonyabbra szállította le a tengerentúli jet-utazás árát Egyetlen más társaság jet-árai sem olcsóbbak KLM repülőjegyet részletre is vásárolhat csekély lefizetéssel, akár 2 éves törlesztésre is, a szokásos bankkamatnál kedvezőbb feltételek mellett. Hozassa ki látogatóba rokonait, barátait a KLM útján, ez a társaság legismertebb specialitása. A KLM budapesti irodája segítségével a leg­gyorsabb és legkényelmesebb közvetlen összeköttetést biztosítja utasainak. A KLM utasának nincsen nyelvi nehézsége sem az utazás alatt, sem pedig az átszállásoknál. A személyzet több nyelven beszél, többen magyarul is. Kérjen részletes felvilágosítást utazási irodájától, vagy az alábbi címen: KLM, Dept. C. 62 E. MONROE STREET CHICAGO, ILLINOIS 60603 BILL THOMPSON MUSIC CO. “Your Hammond Organ Dealer99 1119 EAST MAIN STREET, BELLEVILLE, ILLINOIS Open Monday and Friday Evenings iiiiiiiiiiiiiiiiiiiii „Hallom a lánccsörgést a vasfolyosón ..

Next

/
Oldalképek
Tartalom