St. Louis és Vidéke, 1967 (55. évfolyam, 1-26. szám)
1967-10-06 / 20. szám
1967. OKTÓBER 6. ST. LOUIS ÉS VIDÉKE Magyarország és Románia a bécsi atomkonferencián Az Egyesült Államok ötszörösére emeli atombombáinak számát Az állandó jellegű Nemzetközi Atomenergia Bizottság tizenegyedik konferenciáját az elmúlt héten tartották meg Bécsben, a bizottság székhelyén. Ezen a konferencián is élesen kiütközött, hogy Magyarország és Románia egymással homlokegyenesen ellentétes külpolitikai orientációt képviselnek. Magyarország rendületlenül kitart a Szovjetunió érdekeinek a képviselete mellett, míg Románia egyre jobban függetleníti magát a varsói paktum államaitól, amelyek többé-kevésbé szovjetorosz járszalagon politizálnak. Míg a magyar delegátus Nyugatnémetországot okolta azért, hogy az a tóm bőm ba - ti 1 a lm i egyezmény n*ég mindig nem jött létre, addig a román delegátus ugyanolyan jogokat követelt a kisebb államoknak is, mint amilyeneket az Egyesült Államok és a Szovjetunió vindikálnak maguknak az atombomba-tilalmi egyezmény tervezetében, azonkívül Vörös Kína és Keletnémetország felvételét kérte a bizottságba. A román magatartás elsősorban a Szovjetunió álláspontjával nem egyezik, mert Vörös Kínának is beleszólási jogot akar adni az atombomba - monopólium irányításába, de nem egyezik azért sem, mert Nyugatnémetország magatartásában nem lát háborús veszélyt, mint a magyar kommunisták, akik a Szovjetunióval együtt azt állítják, hogy Nyugatnémetország revansra, újabb háborúra törekszik régi határainak és a német egységnek a helyreállítása érdekében. De ha így lenne is, a nyugatnémet törekvések semmi esetre sem veszélyeztetnék Magyarországot, sőt ellenkezőleg, magyar érdekeket is képviselnének. Legalább is elvileg, mert még mindig nem mondtak le önként a Németország, Anglia, Franciaország és Olaszország között a második világháború előtt létrejött müncheni egyezményről, amely lehetővé tette az akkori Délkeleteurópa újjárendezését, amelyből Magyarország csak profitált. Egyébként az atom bomba-tilalmi egyezmény aláírása veszélyben van. Az Egyesült Államok most bejelentette, hogy a hordozó rakétákra szerelhető atombombák számát az elkövetkező öt évben az ötszörösére emeli, hogy adott esetben lehengerelje a Szovjetunió védelmi rendszerét, amely rakétaellenes rakéták kilövésében érvényesülne. Az atombombák szaporításával előálló hatásfokot megkönnyíti az a legújabb technológiai módszer, amely lehetővé teszi, hogy egy rakétára tíznél is több atombombát szereljenek és azokat már ellenséges területen osszák szét különböző célok felé. A világpolitikai helyzet, ahelyett, hogy enyhülne, egyre feszültebb lesz. Sajnos, úgy látszik, hogy U Thantnak igaza van: a harmadik világháború aligha lesz elkerülhető. VOLTUNK, , LESZÜNK! (+) Legutóbb a washingtoni siratófal előtti panaszkodásról írtam. Arról, hogy itt, a bőség földjén szegénynek érzik magukat az emberek, hogy az erő országában félelemérzettel küzködnek, hogy értékítéleteik eltorzultak .röviden: hogy életük valahol, valahogy rövidzárlatot kapott. „Minden egész eltörött, Minden láng csak részekben lobban” — ahogy a költő mondotta. Azt is mondtam, hogy ezt a belső emberi öszszeomlást az a vágtató tájfun okozza, aminek „második ipari forradalom” a neve. Az első ipari forradalom is szétrázta a közösség eresztékeit és helyükbe új képleteket teremtett. James Watt esetlen, gyenge kis gőzgépe óriási forradalmat indított el. Technikai téren véget vetett a szerszám tizenháromezer éves uralmának és megteremtette a gépek korszakát. Útjára bocsátotta az energiák forradalmát is és az addig kizárólagos izomerőt a gőz, gáz, villamosság és a robbanó motor erejével helyettesítette. Társadalmi szerkezetünkben elseperte a feudális-merkantil államot és megteremtette a kapitalizmus gazdasági és a demokrácia politikai rendjét. Majd — a kezdeti, embertelen tömegnyomor után — kialakította a mai jóléti államot, amely a marxizmust, ami eleinte a kapitálizmus halálos rákos daganatának látszott, csúf szemölccsé zsugorította. Mégis, ez a diametrikus változás nem pusztította el az ember benső lényét. Ez a nagy változás ugyanis — kirobbanásának kezdeti szakaszától eltekintve — aránylag lassan lépdelt előre, a nyugalom szüneteinek közbeiktatásával, amikor az ember hozzá igazodhatott az addigi változásokhoz. Az ember tehát együtt haladhatott a saját haladásával és örülhetett annak. A Tegnapból mindig a Mába lépett. De az első ipari forradalom alig másfél évszázadig tartott, azután megindult a második. Tulajdonképen nem lehet anyakönyvezni a születésnapját, mert nem gyakorlati találmánnyal kezdődött, mint amilyen a gőzgép volt, hanem az emberi agy titokzatos laboratóriumának mélyén. Ezért szokták tudományos forradalomnak is nevezni. Ha találgatni akarunk, talán azt mondhatnánk, hogy Ernest Rutherford brit tudós indította el, amikor kételkedett abban, hogy az atom az anyag legkisebb része és reaktorában bombázni kezdte azt. Ezzel kiváltotta a nukleáris forradalmat. De talán Albert Ernsten volt az elindítója, aki az egész fizikai világhoz való viszonyunkat megváltoztatta. A newtoni két-dimenziós fizikát elseperte és hárómdimenziós- csodavilággá bővítette, amelyben két különböző pont, igenis, lehet ugyanabban az időben ugyanazon a helyen. A tudomány irtózatos viharszerű átalakulását ugyanilyen szédítő iramban követte az alkalmazott technológia. Ez a tájfun már elállította a lélegzetünket. Fuldokolni kezdtünk. Túlsók volt ahhoz, hogy megemészthessük. A változást, amely egyetemes és szüntelen, csak érezzük, de nincs időnk befogadni. A hurricane szemében, a széltelen szigeten lapulunk és rettegve nézzük a körülöttünk forgó, eszeveszett vihart. Reggelre, amikor felébredünk, megdőlt már ami még tegnap állott. Naponta új csodák, új problémák meteorraja esőzik ránk, egyszerűen nem tudunk lépést tartani velük. Ez a mai ember tragédiájának a forrása. Eddig: a Tegnapból az új Mába léptünk, de most mindig a folytanas, utolérhetetlen Holnapban élünk. Szem-, tanúi vagyunk a jövőnek. Elszakadtunk az intellektuális környezetünktől. Ami megmaradt számunkra, az rom, amihez pedig igazodnunk kellene, már régen elébünk vágtatott. Ha meg is próbálunk valahogyan alkalmazkodni, magunkévá asszimilálni az idegen változásokat, ez csak mimikri. Bensöleg az örök Tegnapban maradunk, mert hiszen a Ma is múlt a vágtató forradalomhoz viszonyítva. Megváltozott az egész szellemi-lelki környezetünk, amikben születtünk és — legalábbis részben — felnőttünk. Megváltozott körülöttünk a földrajz, országok tűntek el és újak születtek. Megváltozott a világ szemlélete: új eszmék alakultak ki és mi csak reménytelen Hamletként töprengünk a régiek romjain. A bűnt betegséggé cirógatták a pszichiáterek. Ifjúságunk ideáljai — a hazafiasság, hűség a fajtánkhoz, önfeláldozás a közösségért — szakállt eresztettek és piszkos rongyokban, lelógó hajjal szívják a marijuanát. A hittől, amit Istentől kaptunk, felvilágosult közömbösség, vagy „Isten meghalt” mozgalom lett. Folytathatnám még. Minek? Mintha csak rajtunk akarná demonstrálni a jövő tudománya a gravitáció megszületését — súlytalanná váltunk, relatívvá bizonytalanodtunk. A kérlelhetetlen Holnap lekörözte a mi Tegnapunkat: bennragadtunk valahol a Voltban. Nem csak mi, hanem még sok új nemzedék is, ami utánunk következik. Az Ember lassúbb, mint a tudomány Apokalipszisei — véglegesen és könyörtelenül magára maradt. Magányosságunk keserű felismerésének óráiban hányszor fohászkodunk a költői ábránddal: Forgassátok vissza a világot és adjátok vissza nékünk a Tegnapot! De a történelmi Tegnapot soha többé nem lehet már visszahozni. Az Ember tizenháromezer éven át mindig a Tegnapban élt, most néhány évtized alatt a Holnaputánba vágtatott. Nekünk, magyaroknak különösen nagy fájdalom ez, mi a magunk magyar Tegnapját is siratjuk. Menekültünk az izmussá forradalmosított ember elöl és egy még annál is brutálisabb technikai forradalomba jutottunk. De, vajon, elmenekülhettünk-e a mi magyar Tegnapunktól? Elszakadhattunk-e a sok ezeréves magyar gyökértől? Vajon, nem éppen ez a szalmaszál, amibe belekapaszkodhatunk, ami átment bennünket, a Tegnap maradékait, a Holnapba? Én nem csak hiszem, hanem a meggyőződésem is, hogy ez a bennünk élő magyar Tegnap ment meg bennünket az elgépesedés szörnyű leprájától. Ez az élő magyar Tegnap az, ami nem engedi tranzisztorizálni a lelkünket, komputerré átváltani gondolkodásunkat, a megadás közömbösségévé langyítani a hitünket. Mi sokezer éven keresztül a folytonos változások panorámájának népe voltunk. Soha nem álltunk meg, mindig haladtunk előre valahova. Mi mindig versenyben maradtunk a Holnappal, faji életünk függött attól, hogy együtt változzunk a változással. Én hiszem, hogy van bennünk valami titokzatos erő, ami őseink génjeivel együtt vándorolt velünk és ami több volt a tatárnál, töröknél, szlávnál és germánnál, amivel minden nekünk ásott sírt átugrottunk a Holnapba. Ennek a szörnyű technológiai viharnak a tehetetlen kétségbeesése is idegen tőlünk. Panaszkodunk, mert emberek vagyunk, de nem adjuk meg magunkat, mert magyarok vagyunk. Mi tudjuk, hogy a lélek sohasem alszik ki bennünk, sem itt, sem odahaza. Az Istenhit bizonyosságával tudjuk, hogy küldetésünk van itt is, otthon is. Feladatunk van, mint a kicsi szikrának, amely hatalmas máglyákat gyújt, a csipetnyi kovásznak, amely megkeleszti a mindennapi kenyeret A mi küldetésünk, megőrizni magunkban és az utánnunk következőkben az örök és változatlan lelket, amelyet Krisztuskeresztként mindig a vállainkon hordoztunk és amely faji továbbélésünk minden halálos sorompóját felhúzza előttünk. Ez az élő, örök magyar lélek határozza meg a küldetésünket. Csak hinnünk kell benne! Hinni és hirdetni kell, hogy mi az emberi híd népe vagyunk, akik a Tegnapból mindig a Holnapba ívelünk, bármilyen vihar keresztezi is utunkat és ezen a szivárványhídon átmentjük a jövőbe a gépesített Ember kiselejtezett lelkét. Nem a csodák vágya ez, hanem az Istenhez és fajtájához hű maradt ember hite, akinek nem kell visszaforgatni a világot, hogy találkozzék a Tegnappal és az abból sarjadó Holnappal. Voltunk, vagyunk, leszünk! A William Fenn konvenciója visszautasítja a vádakat! Nagyon sajnálatos volt, hogy a William Penn Fraternális Egyesület huszonhatodik Kenvenciőja előtt, két magyar napilap, a „Szabadság” és az „Amerikai Magyar Népszava” vádakkal támadta meg az Egyesület elnökét és az igazgató tanácsot, azt állítván, hogy törvénytelenül nagy összegeket költöttek el, elvesztegetvén az Egyesület vagyonát egy reménytelen és haszontalan törvényszéki perben, mely nem a William Penn érdekében történt, hanem inkább egy testvéregyesület, a Bridgeporti Szövetség (American Life Insurance Association) egynéhány egyéni tagjának személyes ügye volt. A cikkek aláírás nélkül jelentek meg és ezért a rosszakaratú támadás íróit nem ismerjük. Feltételezzük ezért, hogy szerkesztői vezércikkek voltak. Az Egyesület tisztviselői és igazgatói, akik a William Penn Fraternális Egyesület ügyeinek irányítására a felelősséget elvállalták, tudatában voltak annak a ténynek, hogy ezek a cikkek igazságtalanul támadták meg azokat a tisztviselőket és igazgatókat, akik szeretett Egyesületünk haladását legjobban elősegítették. A be nem avatottak bizonyára meglepődhettek e cikkeken, de a magyar olvasó közönség ama parányi része, amely e napilapokat olvassa, nagy többségben tudhatta és tudta, valamint a Konvenció delegátusai is tudták, hogy a magyar sajtót megint arra használták fel, hogy rendbontó és bomlasztó cikkeket közöljenek, amelyek az igazságnak ellenkezőjét írták. Efelett minden jóérzésű ember csak sajnálkozni tud. Az igazság az, hogy egy olyan demokratikusan irányított fraternális Egyesületben, mint a Wil: Ham Perm, az ellenőrzésnek és Íj egyensúlyoknak jól kitervezett ; rendszere áll fenn, és nagyobb cselekmény nem történhetik az igazl^atöság tudta, b-eleegyezése és irá( nyitása nélkül. Az Ellenőrző Bizottság minden hat hónapban átvizsgálja a könyveket és minden kiadási tételt felülvizsgál és felértékel. Pennsylvania Állam Insurance Departmentje, minden három évben, legutóbb 1966-ban, számvizsgálókat küld ki, hogy a kiadásokat felülvizsgálják és vigyázzanak arra, hogy azok a törvény szerint és a törvény határain belül maradjanak. A Konvenció delegátusai az elmúlt négy év sáfárságáról teljes és részletes jelentést kaptak. Megvizsgálták az ügyeket, felülvizsgálták a kiadásokat, átnézték az Insurance Commissionerekkel folytatott levelezést és megegyeztek abban, hogy a vádak, „hogy haszontalan és reménytelen pert indítottak” nem felel meg a valóságnak. A Konvenció hűséges delegátusai, akik a tagságot képviselték és senki mást, a magyar sajtóban megjelent kérdésekre egyszersmindenkorra azzal válaszoltak, hogy egységes lendülettel, történelmi erejű felkiáltással, visszautasították a vádakat és hatalmas hangon szavaztak bizalmat az elnöknek, az országos tisztviselőknek és az igazgatóságnak. A Konvenció egyhangú felkiáltással választotta meg a Konvenció elnökét. Az országos tisztviselőket, a két alelnököt ugyancsak felkiáltással választották meg újra. Az igazgatóságnak kilenc tagját újra választották. Ez mind annak az elismerésnek volt a kifejezése, hogy a munkát jól végezték. A Konvenció ezért a nagyközönségnek tudtára kívánja hozni azt a tényt, hogy a magyar sajtóban megjelent alattomos támadásokat visszautasította, azokat helyben nem hagyták, akár szerkesztői véleményt jelentettek is azok, vagy pedig elégedetlenkedő személyek sugalmazását. A Konvenció kijelentettte és ezennel tudtára adja mindenkinek, akit illet: Ne avatkozzon senki sem az Egyesület belső ügyeibe a sajtón keresztül! Mindenki legyen tudatában annak, hogy a William Penn Fraternális Egyesületnek demokratikus kormányzása van, azért akinek valamilyen kérdése vagy panasza van, mindenkor meghallgatásra talál. Nem kell arra hallgatni, amit a kétely magvetői mondanak, ha-The William Penn convention rejects accusations It was most regrettable that prior to the Twenty-Sixth National Convention of the William Penn Fraternal Association, two Hungarian daily newspapers, namely, the “Szabadság” and “Amerikai Magyar Népszava” directed accusations against the President of the Association and the Board of Directors, stating that large sums of money were spent illegally, wasting the assets of the Association in a useless and hopeless Court pro cess which was not in the interest of the William Penn but rather, it was a personal involvement of individual members of a sister society, the former American Life Insurance Association of Bridgeport, Connecticut. The articles were unsigned, so we do not know the perpetrators of the scurrilous attacks, and therefore, we can only conclude that they were editorials. The Officers and Directors of the Association, who assume responsibility for the managing of the affairs of the purpose of these articles was to embarrass those Officers and Directors who were contributing the most to further the progress of our beloved Association. To the uninitiated, the articles may have caused the raising of an eyebrow or two, but the preponderant majority of the very minor segment of our Hungarian public who did read the articles, knew, and the Delegates to the Convention also knew, that the media of the Hungarian daily press was used to spread distruptive, destructive articles contrary to the truth, and found this most regrettable. The truth is, that there is a well planned system of checks and balances in a democratically directed fraternal association üké the William Penn, where no major action takes place without the knowledge, the consent and the directives of the Board of Directors. Every six month the Auditing Committee examines the books and evaluates each item of expenditure. The Pennsylvania Insurance Department sends out Examiners every three years (1966) to ascertain the expenditures and make súre that they are according to, and within, the limits of the appropriate laws. The Convention Delegates received a full and detailed report on the stewardship of the past four years. They reviewed the issues, examined all expenditures, acquainted themselves with the correspondence with various Insurance Commissioners and found that the accusation “that a useless and hopeless Court procedure has been undertaken” was not true. The dedicated delegates who came to the Convention representing the membership, and no one else, gave their reply, once and for all, to the questions posed in the Hungarian daily press, when, by unanimous action, by an historic accumulation, rejected the accusations, and expressed a thunderous vote of confidence in the President, the National Officers and the Board of Directors. The election of the Convention Chairman by acclamation, the reelection of the National Officers, two Vice-Presidents by acclamation, and the reelection of nine members of the Board of Directors was an expression of the judgement that the job was well done. The Convention, therefore, wants to let the general public know, that the devious attacks in the Hungarian daily press were rejected and refuted, whether the attacks were an editorial policy or nem a delegátusok döntésében kell bízni. Az újonnan megválasztott országos tisztviselők és az igazgatóság nagyra becsülik és megértik a felelősségteljes megbízatást, melyet a delegátusok reájuk ruháztak és továbbra is segítségére állnak minden magyar fraternális csoportnak, úgyhogy a William Penn folytassa növekedését és szolgálhasson, mint a szabad világ legnagyobb és leghatalmasabb magyar szervezete. CHARLES ELEMÉR Országos Elnök Szovjet diplomata-kémek Százhét szovjet hírszerző tisztet lepleztek le a szabad világ kémelhárító szervei 1966 márciusa és 1967 áprilisa között, akiket „persona no grata”-ként hazazsuppoltak a Szovjetunióba. Valamennyien a szovjet katonai hírszerző-szolgálatnak (GRU) vagy a belügyi biztonsági szolgálatnak (KGB) dolgoztak, de 45-en úgy szerepeltek a nyugati országokban, mint diplomaták, 30-an, mint újságírók, 15-en, mint külkereskedelmi megbízottak és hatan mint kultur attasék, öten, mint, a szovjet légijárat (Aeroflot) alkalmazottai. Megbízható nyugati becslések szerint a szovjet diplomaták fele hírszerzőtiszt, de vannak követségek, melyeknek beosztottjai 80 százalékban a GRU vagy KGB emberei. Újabban egy magasszmtű szovjet kémhálózat tevékenykedik Nyugat-Európában, tagjai egyenesen a Szovjetunió kommunista pártja nemzetközi osztályának jelentenek. Egy összekötő Bonnban, egy Rómában és kettő HelsinkJheffl dolgozik. Maradnak kekt-eiiropaidfc De Gaulle francia elnök lengyel« országi látogatásához fűzött megjegyzéseiben a Magyar Hennáét egyik külpolitikai hírmagyarázója, Várkonyi Tibor, visszautasba azt a nézetet, hogy az eddig KieieU®»* rópának tartott terület bBfojÖOftképpen Közép-Európa. Ä kontinens új beosztásét (Nyagafe% Mizép- és Kelet-Európa) De @aaHe hozta fel, amikor nagyobb fögge#fenségre bátorította a leogyslefeá. A francia elnök KefetrfiMäfeäl Oroszországgal azonosítja, ae eddigi Kelet-Európának nevezett területet pedig a régi nevén, rmot Közép-Európa, emlegette, ami-«-Mely es megjelölés. Várkonyi De le lengyelországi látogatási ax „esztendő egyik legjelentősebb ífip* l lomáciai eseményének” tekinti, a de Gaulle-politikát reálisnak mán©« siti; Európa szocialista országainak „jó viszonya Franciaországgal ma már nem óhaj, hanem a kontinens egyik politikai realitása.” Mégis úgy gondolja, Közép- és Ketet-Enrópa külön emlegetése megbontania a szocialista egységet, amit katonailag a Varsói Egyezmény biztosít, és az érdekelt népek nrtíncfig; számíthatnak a Szovjetunió fegyveres támogatására. De ennél Is fontosabb, hogy Európa ú| beosztásával a két Németország fenntoaptásának politikája kerülne vésszélyes helyzetbe, éppen ezért a *M- alakult reális helyzetet” tudomásul kell venni. így adja fel kompnyelműen Magyarország középeurópai státusát Várkonyi Tibor (és a Magyar Nemzet) a szovjet barátság és a kommunista KdeÉNémetország érdekében. Nekik, úgy látszik, jobb, Ma csak két Európa van, Kelet és Nyugat, és ők továbbra is maradnak Kelet- Európábán ... were inspired by some cßssatisfred elements. The Convention went on record and hereby gives notice to aä who are concerned: DO NOT MEDDLE IN THE INTERNAL AFFAIRS OF THE ASSOCIATION VIA THE PRESS! Be ever mindful of the fact that William Penn Fraternal Association, having a democratic form of administration, has its own avenues of redress to those who have legitimate questions and complaints. Need not what the sowers of doubt may say, but believe in the decision of the Delegates. The newly elected National Officers and Board of Directors appreciate and understand the mandate which was set forth by the Delegates and will continue to help other Hungarian fraternal groups, so that the William Penn can continue to grow and serve as the largest and greatest of Hungarian organizations in the free world. ELMER CHARLES National President I I V \
