St. Louis és Vidéke, 1961 (49. évfolyam, 1-26. szám)

1961-03-31 / 7. szám

1961 március 31. “ST. LOUIS ÉS VIDÉKE” 3-IK OLDAL A SZENT ISTVÁN R. K. EGYHÁZKÖZSÉG és a GYŐZEDELMES NAGYASSZONYUNK római katolikus magyar templom: 744 South Third Street, St. Louis 2, Mo. Tel. CE 1-9062. Misék. Vasárnap: 7:30 a.m., 9 a.m. 9:45 a.m. (magyar), 11 a.m. Hétköznap: 12:10 p.m. Szentgyónás mindennap mise eló'tt Ft. VRABÉLY -ISTVÁN, plébános EGYLETI HÍR ST. LOUIST ELSŐ MAGYAR Női SEGÉLYEGYLET. — Gyűléseit a hó első vasárnapján délután 3 órakor tartja a Magyar Házban. Elnök: Spitzer Mihályné (tel. HU. 1-5126), az uj titkár neve: Csizmazia István­ná, 4976 Bonita Ave., St. Louis 9, Mo. Phone: VE 2-1081. FELHÍVJUK kedves olvasó­ink szives figyelmét, hogy a kö­vetkező régi szép magyar köny­vek megrendelhetők szerkesz­tőségünkben: Jókai: Az uj földesur $2.50; Ta­mási: Ábel trilógia I-III. $5.00; Gárdonyi: Isten rabjai $2.50; Petőfi: Lirai költemények $4.00 Móricz: Légy jó mindhalálig $2.50; Mikszáth: Szent Péter esernyője; A vén gazember $2.50._____________________ Mussolini vejét autóbaleset érte Benito Mussolini veje, Nan­do Puzzi jazz muzsikus már­cius 17-én súlyos autóbalesetet szenvedett az olaszországi Flo­rence közelében. A varsói paktum tagállamainak gyűlése Moszkvában A Szovjetunió vezetése alatt álló u. n. varsói paktum kom­munista csatlósországainak ve­zetői március 28-án gyűlésre ültek össze Moszkvában. A gyű­lés tárgysorozatáról újságunk szerkesztésekor még hivatalos nyilatkozat nem hangoztt el. A moszkvai rádió csupán annyit árult el, hogy a Szovjetunió szükségesnek látta a varsói paktumba tömörült satellite országok honvédelmi és kül­ügyi minisztereinek összehívá­sát. 1 . *i Disszidált kubai rendőrök Uruguay havanai követsé­gén őrséget telj esi tő két kubai rendőr politikai menedékjogot kért Uruguay követétől. Az uruguayi diplomaták vitatko­zásba kezdtek a rendőrökkel mondván, hogy amennyiben politikai menedékjogot biztosí­tanak, úgy rendőri védelem nélkül maradnak. A rendőrök javasolták, hogy a követség azonnal hívja fel a rendőrpa­­rancshokságot és kérjék újabb rendőrök kiküldését. A követ­ség igy is tett és néhány percen belül megérkezett újabb két rendőr, akik nyomban ugyan­csak menedékjogot kértek. Mi tudjuk, hogy a magyarság gondosan, előrelátóan vásárol. * Épp ezért nézze meg a ‘61 Dodge és ‘61 Dart és ‘61 Lancer automobilokat eló'ször. — Nem talál jobbat! — Vicart Motors, Inc. 3905 So. Grand Bvd. St. Louis 18, Mo. Tel.: PLateau 2-1700. Vic Langenberg Jack Schmacker KERESEK 25-60 év közötti katolikus magyar nőt, háztartásom vezetésére. Fel­adata: anyanélkül maradt 3 gyer­mekem nevelése ' és a háztartási teendők ellátása. Nyugodt otthon, ellátást és megegyezés szerinti fi­zetést biztositok. Érdeklődők Írja­nak a következő címre: ELMER J. MATYI, Box 392, Valier, III. Phone: Christopher, 111. 802 R. 5. Nyugat-Berlin polgármestere a Fehér Házban Kennedy elnök március' 13- án fogadta Willy Brandt nyu­gatberlini polgármestert, aki­vel 45 perces beszélgetést foly­tatott. Brandt polgármester a tanácskozás végeztével újság­írók kérdésére kijelentette, hogy az Elnök fenntartotta azon amerikai álláspontot, mi­szerint Amerika minden áron megvédi Nyugat-Berlint és ez­zel együtt a nyugat-német nép szabadságát. Elítélték az angliai szovjet kémet Korábban hirt adtunk arról, hogy az angolok több, Moszk­vának kémkedő személyt tar­tóztattak le. Március 22-én, fe­jeződött be a 8 napos bírói tár­gyalás, melynek eredménye­ként öt személyt ítéltek el 15- től 25-évig terjedő börtönbün­tetésre. Az elitéltek között két amerikai is volt, névszerint Morris és Dora Cohen, akik Peter és Helen Kroger néven éltek Angliában. Mindketten 20-20 évi börtönt kaptak. A Scotland Yark vezetője szerint a Cohen házaspár korábban összeköttetésben állt Rudolf Abel szovjet kémmel, aki itt az Egyesült Államokban tölti 30 éves börtönbüntetését. Olvassa el figyelmesen mai lap­számunkban a Laclede Gas Company üzenetet. Györnyörü, jutányos áru gázlámpakat vásárolhat itt a poích a patio, a házbejárát megvilágósitás­­ra. Ezek a gázlámpak melegséget, fényt, derűt váraszóinak a ház kör­nyékére. Ha bővebb felvilágosítást óhajt, hívja CEntral 1-3800, Station 335 vagy töltse ki a hirdetés alján található coupon-t. GYÁSZJELENTÉS Mélyen lesújtott, szomorodott szívvel jelentjük, hogy a drága jó édesapa, após, nagyapa és rokon, a Tiszadada, Szabolcs megyében, 1880 okt. 8-án született PÓCSAI ISTVÁN áldásos életének 80-ik évében, rövid betegség után, 1961 március 13-án kiszenvedett és visszaadta nemes lelkét Teremtőjének. Drága halottunkat a Wacker-Helderle hallotas kápolnában ravataloztuk fel és az itt tartott gyász­­szertartás után a New St. Marcus temetőben, 1961 március 15-én örök nyugalomra helyeztük. Legyen álma csendes és emléke örök! GYÁSZOLJÁK: 2 leánya; Anna férj. Mrs. Art Armstrong és Irén, férj. Mrs. Fred Frank; 2 fia: Chicago Ill.-ban lakó Lajos és itt St. Louisban Sándor, menye, vejei, 3 unokája. köszönetnyilvánítás Hálás köszönetemet fejezem ki mindazoknak a jó barátoknak, jó ismerősöknek, akik felejthetetlen halottunk ravatalánál megjelentek és arra virágot küldtek, akik a kórházban meglátogatták és a teme­tésen megjelentek, vagy bármiképpen részvétükkel hozzájárultak gyászunkhoz. Külön köszönetét mon­dok a St. Louisi Első Magyar Női Segélyegyletnek és a William Penn Varhovay 209-ik fióknak a szép vi­­rágkoszoruért, valamint a halottvivőknek; Labanics Miklós, Milanovics Tamás, Spitzer Mihály, Schüssler András, Schüssler Ferenc és Tóth József uraknak, a tiszteletbeli halottvivőknek: Bozzay Dénesné, Hart­mann Miklósné, Spitzer Mihályné, Tóth Józsefné, özv. Zahner Miklósné és özv. Zdellár Péterné urhölgyeknek. Az egész család nevében fogadják szívből jövő köszö­netemet. PÓCSAI SÁNDOR 3424 Missouri Ave. — St. Louis, Mo. MÓRA FERENC: AZ UTOLSÓ LOPÁS (Folytatás) Igaz, hogy közben ellopódott a kutgémünk­­ről a kölönc, az óránkról az egyik körte, egy csirkeitató, egy kaszakő, egy birkanyi­­ró olló, amit már nem lehetett kinyitni a rozsdától, meg az istállóajtóról a kallantyu, de hát azért édesapám csak édesanyámat szidta össze. Hát utoljára nem a ház lopódott el, ha­nem édesapámnak a cinezett tajtékpipája. Volt ugyan neki több is, de ez volt a leg­kedvesebb, mert ez már háromszor eltört, tehát nem kellett úgy félteni, mint a töb­bit, amelyik még egyszer se tört el. Ez a pipa-ügy úgy kivette a sodrából édesapámat, hogy azt találta mondani Messzi keresztapámnak: — No hát szégyentelen vén lator kend! — Ejnye, ejnye, Márton! — csak ennyit felelt Messzi keresztapám szelíd fejcsóvá­­lással. — Csak már ne a komaasszony előtt tettél volna igy, csúffá. Persze, jövő péntekig már elfüstölgött az édesapám haragja, mákos gubát főzetett édesanyámmal, mert tudta, hogy abból a három teletetés tányérral is megeszik a vén lator. De hiába vártuk, nem jött, se azon a hé­ten, se a rákövetkezőkön. Először örült ne­ki apám is, anyám is. Hála Istennek, csak­hogy megszabadultunk tőle! Nem is vesz el háztól azóta semmi. Ebből is látnivaló, hogy mindig ő volt á tolvaj. Azonban, ahogy telt-mult az idő, egyre ízetlenebb lett Messzi keresztapám nélkül a pénteki ebéd mindnyájunknak. Nem is bírták tovább az apámék nagycsütörtök­nél. Akkor azt mondta az apám: — Holnap reggel kimégy a szőlőbe Messzi kereszapádhoz, meghívod ebédre. Megmon­dod neki, hogy kivetheti a drágát a hasából. Másnap reggel útnak indított édesapám. Maga is ^ljött velem a város széléig, ott megmutatta, merre kell mennem, aztán a nyakamba kötötte a fekete selvemkendőjét, mert hűvösen fujdogált a böjti szél. Messzi keresztapámat kint találtam az udvaron. Éppen a malacka körül forgoló­dott a korpás szakajtóval. Akörül a bizo­nyos malacka körül, amelyik meg is nyúlt, ki is gömbölyödött azóta. De bizonv nem törődött Messzi keresztapám többet se a 'malaccal, se a szakajtóval, amikor meg­hallotta, mi járatban vagyok? — Eszem a szentedet, éppen csak a szó hibádzott. Már megyünk is, csak a tarisz­nyámat hozom ki. Napba nézett, ahogy a keritésaitót bp­­huzta maga után, tüsszentett is akkorát, mint az égzengés. • — Éhomra tüsszenteni szerencse, majd meglátod, leikecském — fogta meg a keze­met, és lekerült velem a vak-dülőre. Itt ugyan hosszabb az ut, mint az or­szágúton, de alkalmasabb a célszerű sze­gény embernek. Mert az országúton jön­­nek-mennek a kocsik, ki a templomba be­felé, ki a templomból kifelé, egymást érik az emberek, s az ilyen helyen nem lehet a szerencsével találkozni. A! szerencse ilyen­kor ott kukorékol az embertelen tanyák szemétdombján, ott kapirgál a vetések szé­lében, vagy gágog a pocsolyában. Persze szem kell hozzá, hogy az ember a szerencsét meglássa. Olyan csókaszem, mint a Messzi keresztapámé volt, amelvik elől el nem bújhatott a szerencse, akár ka­kas, akár tyuk, akár liba képében incsel­kedett vele. Most is észrevette a szerencsét már a második dűlőben. A szerencse egy kan­macska képében lépkedte a mezei egereket a száraz gaz közt. — Megvagy! — ugrott rá a cirmos egy nagy kövér egérre. — Megvagy! — vetette rá magát Messzi keresztapám a cirmosra. S ahogy betessékelte a tarisznyába, ne­kem mondta el az indokolást: — Tanuld meg, kis fiam, az ember sohse tudhassa, minek veheti hasznát. Éppen a harmadik dűlőbe fordultunk be, mikor nevén szólították keresztapámat: — Gyu-ri-i, Gyu-ri-i! Bodor kis malac szöszmötélt a gyepen, és szimatolva emelte föl rózsás orrocskáját. — Hallod, gyerek, ez engem hiv! Más semmiféle Gyurit nem látok itt a környé­ken. Egy korai szitakötőn kívül csakugyan nem járt arra semmiféle lelkes állat, az is úgy csóválta nagy fepét, mintha azt akar­ná mondani: — Nekem semmi közöm a malachoz. — Vadmalac lesz ez — nézett körül Messzi keresztapám, s kieresztette a cir­most a tarisznyából. — Minek találjak én macskát, ha malacot találhatok? Nem igaz, kisgyerek? Azzal leguggolt, és megrázogatta a ta­risznyát, mint a kukoricás szakajtót szo­kás: — Coca, coca, cocikám! Csodálatos, a vadmalac csöppet se vá­daskodott, hanem nagybizakodva egyene­sen besétált a tarisznyába. — Röf-röf-röf — mondta barátságosan, mintha csak azt akarta volna megmérni, hány rőf hosszú a kvártély. Nekem az jutott eszembe, hogy ha Közel keresztapám ezt hallaná, azt mondaná, a malac csúfolja a tisztes ipart, Messzi ke­resztapámnak más gondolata támadt: — Nézd csak gyerek, mintha ez egyhasi volna az én malackámnak. Mit gondolsz, nem jobb volna vele visszafordulni? Együtt szépen fölnevelkednének, s télire igen le­húznák a mázsát. Ekkor azonban a malac torkaszakadtá­­ból elvisitotta magát: — Ki-i-i! Ki-i-i! — tudakolta kifelé az utat a kényelmetlen kvártélyból. Messzi keresztapám összerezzent, és na­gyot rántott rajtam: — Gyerünk csak pajtikám, a városba. Ha már szerencsét adott a jó Isten, minek sze­­rencsétlenkednénk vele? Jobb lesz ezt el­adni. Aztán minek cipelném én őkegyeimét a hátamon. Elmén ez a maga lábán is. Mint ha csak a magamét hajtanám. Hova hajtom? Hát az orrom után. Honnan haj­tom? Hát a hátam mögül. Nem igaz gye­rekem? Azzal kinyitotta a tarisznya száját, a megvadult malac úgy ugrott ki belőle, mintha puskából lőtték volna ki. — Röf-röf-röf! — kiabálta harsányan, s nekifogott a szántásokat felmérni. — Hej, te cudar! — rugaszkodott utána Messzi keresztapám, elhajítva a kezéből a tarisznyát. — Kerülj csak elébe, gyerek! Sok rőföt kellett szaladnunk a malac után, mig le bírtuk fülelni. Most aztán ölbe fogva cipekedtünk vele vissza addig, ahol a tarisznyát elhajítottuk. No, oda ugyan mehettünk. Azt akkorra megtalálta valaki, s úgy cserélte el, hogy nem hagyott helyette másikat. Messzi keresztapámat sohase láttam ilyen magából kikeltnek. Még a báránybőr­­sapkát is kivette a fejéből, hogy földhöz huppanthassa. — A Máriáját neki! Tiz ilyen koszos ma­lacért nem adtam volna azt a tarisznyát! A malac nyilván érezte a bűnét, mert alázatosan dörgölődzött a lábához, és szó­val is kérlelte szegényke: — Gyu-ri-i, Gyu-ri-i! Még csak ez kellett a nekidühödött em­bernek. Megrugta a malacot, és kirántotta a csizmaszárából a metszőkést. — Még csufolódsz, te koszos! — csikori­­totta össze a fogát s úgy vágta fültövön a metszőkés fokával az istenadtát, hogy az egyszerre lefogta a szemét. De legalább nem csufolódott többet, hanem kimondta a Szépenlépő Szerencsés Fekete György ne­vét, ahogy az illendőség kívánja: — Gyö-örgy, Gyö-örgy! — ez volt az utolsó hördülése. Most már nem is haragudott Messzi ke­resztapám, hanem letérdelt a malacka mel­lé, az ölébe vette a fejét, kínálta porcfüvei, papsajttal, de a malacka csak nem nyitot­ta fel többet a szemét. — No. fiúcska — kapta fel keresztapám a karjára a szerencsemalac hülő tetemét — vissza kell mennünk. Legalább elásom a fontosalma-fa alá, majd nagyobbakat te­rem az őszön. Most már egészen hűvösen nézte a tör­ténteket, mig oda nem értünk a gunyhó­­jához, á Taránok keresztje alá. Ott azzal fogadott bennünket valamelyik szomszéd kanász-fia: — Gyurka bácsi, nem tanálkozott kend valahol a malacával? Rosszul csukta kend be a keritésajtót, kinyitotta a szél, oszt el­csellengett kend után a malaca. Vagy ép­pen azt hozza kend az ölében? — Azt — kókkadt le a Messzi kereszt­apám feje. Azóta se láttam olyan halálra vált em­beri arcot. Fölkapott egy nagy göröngyöt, és ráfog­ta a kis kanászra. — Nem mégy innen, akasztófára való! (Folytatás a 4-ik oldalon) UJ IRODALMI FOLYÓIRAT indult Budapesten. “Uj írás” címmel uj irodalmi folyóirat indult Budapesten Illés Lajos, Pándi Pál és Váci Mihály szer­kesztésében. A megjelent első számban Nagy Sándor egy ter­melőszövetkezeti novellával, Németh László az oktatási re­formról irt tanulmányával, Benjámin László verseivel és Boldizsár Iván kazincbarcikai jegyzeteivel szerepel. KELLEMES HÚSVÉTI ünnepeket kivan: GABY, a GANTC1IEFF DRUG STORE tulajdonosa — Receptek pontos elkészítése — 19th & DELMAR Granite City, Hl. Phone: TRiangle 7-0133-A St. Louis és Vidéke utján kívánnak Kellemes húsvéti ünnepeket a Belleville, Ill.-ban lévő PARIS CLEANERS, Dyers & Laundry, Inc. tulajdonosai, a közismert Clyne Testvérek Kellemes Húsvéti ünnepeket kivan: Granite City Trust & Savings Bank Granite City, Illinois A Federal Deposit Insurance Corporation layja A i I KELLEMES HÚSVÉTI ÜNNEPEKET KÍVÁN: | l FLEISHMAN’S 1 Férfi Divatáru Üzlet! | 19th and DELMAR AVENUE GRANITE CITY, ILL. íj

Next

/
Oldalképek
Tartalom